Emlékszem, mikor először hallottam a RollerCoaster Worldről, összeszorult a gyomrom, elvégre gyermekkorom egyik kedvenc sorozatának új, PC-kre szabott epizódjáról volt szó, ami talán a mobilos negyedik rész okozta sebeket is képes begyógyítani. Várakozásomat csak fokozta a tavasszal kiadott Early Access-változat, ami ugyan egy, a klasszikus recepthez görcsösen ragaszkodó játékot sejtetett, talán pont emiatt volt borzasztóan szórakoztató. Igen ám, de sötét fellegek kezdtek gyülekezni a vidámpark körül, és sajnos a „végleges” változat megjelenésére biztossá vált, hogy elmarad a hétvégi mókázás.

SZOMORÚ BOHÓC         

Az imént használt idézőjel nem a véletlen műve, a RollerCoaster Tycoon World ugyanis azon Early Access alkotások közé tartozik, amiket hogy, hogy nem, teljesen félkész állapotban adnak ki, csak azért, hogy még több vásárló ugorjon rájuk a Steam év végi rohama alatt. Ez esetben ráadásul még egy kis rosszindulat is társult a szükségesnél korábbi dátum megjelölése mellé, hiszen a kiadó Atari pont egy héttel az előző két oldalon tesztelt Planet Coaster előtt matricázta készre a programot. Ennek oka nyilván a vásárlók megtévesztése és a konkurencia előli elhappolása volt, de egyrészt ez nem sikerült (a Planet Coaster a legeladottabb steames játékok közé férkőzött, szemben tesztünk alanyával), másrészt a megvezetett játékosok dühös reakciók és értékelések ezreivel „hálálták meg” a kezelést.

És hogy mi a baj? Nos, a RollerCoaster Tycoon World egyszerűen nincs kész, amit a cikk írásának pillanatában 10 ezer forintért vesztegetnek (ez egyébként cirka négyezer forinttal kevesebb, mint amennyibe a korai hozzáférésű változat került), tulajdonképpen egy bétaverzió, abból is a rosszabb fajta, ami nem csak instabil, de az általa kínált játékélmény sincs teljesen rendben. Bár nem elegáns egy tesztet a bugokkal kezdeni, egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a harmadik pályán jóvátehetetlenül lefagyó kampány, a sokszor érthetetlen okból le nem rakható épületek, a bejáratnál beragadó látogatók, és a teljesen véletlenszerű asztalra dobások mellett (utóbbit mondjuk én nem tapasztaltam, de az internet tele van olyan vásárlókkal, akik csak egy hibaüzenetet kapnak, valahányszor rányomnak a „Játék” gombra).

De még ha ezeket a gondokat orvosolja is egy folt, a játékélményt sokkal nagyobb átkok sújtják. Ilyen, hogy a RollerCoaster Tycoon Worldben egyszerűen nincs kihívás, a látogatók akkor is özönlenek a parkba, ha teszem azt, nem rakunk le épületeket, és akkor is jobbára vidámak, ha ezrek halnak meg a szemük láttára a be nem fejezett hullámvasutak miatt – ebből talán rájöttetek, hogy nincs valami sok eszük, simán felszállnak az egyetlen sínpárból álló pályára, aminek se eleje, se vége. Persze, lehet érvelni azzal, hogy „de Chocho, a korábbi RollerCoasterekben sem voltak doktorok a látogatók”, csakhogy ez egy teljes értékű(nek szánt) folytatás esetén nem biztos, hogy megállja a helyét, főleg a Planet Coasterhez viszonyítva. És bár nem szeretem közvetlenül egymás mellé tenni egyazon műfaj két tagját, most szándékosan ezt tettem, a különbségek ugyanis ordítanak, holott az Atari sem kellett volna, hogy megerőltesse magát.

NEM ROMLOTT EL A VONAT

Az alapok ugyanis még mindig jók, amennyiben a játék nem omlik össze vagy fagy szét, teljesen jól el lehet szórakozni vele. Ugyebár ezúttal is egy vidámpark-menedzser programot kapunk, egyjátékos kampánnyal, sandbox móddal, kioldható épületek garmadájával, és ahogy a korábbi részekben, úgy természetesen most is építhetünk saját hullámvasutakat. Mi több, utóbbi funkció újdonsággal is bővült: eztán nem csak elemről-elemre haladva tetvezhetünk pályát, hanem teljesen dinamikusan is „húzhatjuk” annak vonalát, ezzel picit kényelmesebbé és rövidebbé téve a procedúrát. Egyedül az ide is befurakodó bugok miatt fájhat a fejünk, egyes kreálmányok ugyanis érthetetlen módon nem állnak össze, vagy csak simán „elfelejti” a játék, hogy milyen irányba húztuk imént a sínt. Az építkezés egyébként kiterjed a díszítő elemekre is, azaz, akárcsak a Planet Coasterben, itt is életre hívhatjuk álmaink díszleteit. A különbség a felhasználható elemek számában és minőségében rejlik, de még így is el lehet ütni ezzel az időt, főleg, hogy az intergált Steam Műhely ez esetben is adott, és tele van felhasználó játékszerekkel. Illetve apróság, ám fontosnak érzem megemlíteni: a RollerCoaster Tycoon Worlben az utak kiépítése is irányba húzható kijelöléssel működik, azaz ebben a tekintetben a játék picit kényelmesebb a Planet Coasternél. Most mi van? Ez is valami!

CSAK NEM ELÉG

Valami… de igazából ennyi. A pozitívumok sora itt lezárul, visszatérünk a keserű, bugos valóságba. A menedzsment-oldal egyszerű, mint a pofon, alig van rálátásunk valamire, tulajdonképpen csak a jegyárak emelgetésével és a felvett személyzet létszámának emelésével/csökkentésével érhetünk el profitemelkedést, de ezt is csak elméletben, hisz mint írtam korábban, dől a pénz.  Szemétség ráadásul, hogy sok épületet a kampányban oldható fel, amit ugye sokan végig sem tudnak vinni a hírhedt harmadik pálya miatt – persze mire ezt a cikket olvassátok, valószínűleg kijött hozzá egy javítás. Egyébként, ha már a kampánynál tartunk, a stúdiónak volt pofája elnevezni ezt „Story Mode”-ként, holott tulajdonképpen egy dögunalmas, elnyújtott oktatómód az egész, ami felkészít bennünket (azaz inkább a sorozatot nem ismerő vásárlókat) a Sandbox lehetőségeire. Mintha csak tudták volna a fejlesztők, hogy erőszak nélkül a büdös életben nem nyúlnak a játékosok a kampányhoz.

És akkor még folytathatnám a sort a szó szerint csúf grafikával és látványtervezéssel, a kevés és idegesítő zenével, vagy épp azzal a szomorú ténnyel, hogy az 5 euróval többe kerülő Deluxe Editionhöz alig jár valami plusz. De nem fogom. Helyette szomorúan tudomásul veszem, hogy ez a sorozat kifulladt, a második része még mindig a csúcspontját jelenti – különösen a Steamen mindössze 10 euróért kapható, kiegészítőket is magába foglaló kiadással. Akik modern vidámparkos menedzserjátékra vágynak, lapozzanak vissza kettőt és csodálkozzanak rá a Frontier Developments alkotására, ami minden téren felülmúlja az Atari koraszülöttjét. Na jó, majdnem minden téren. Az utak abban tényleg borzalmasak!