A '70-es évek nem kimondottan optimista sci-fi filmjeinek seregében külön kategóriát képeztek azok a darabok, melyek szerint a multik által kontrollált, élhetetlen, távoli jövőben a szórakoztatás és a lakosság pacifikálásának leghatékonyabb módszerét a különböző agresszív, véres sportműsorok fogják jelenteni. Ezek a nem túl rózsás jövőképek szinte tálcán kínálnának jobbnál-jobb játékadaptációs lehetőségeket – a fejlesztők mégis érthetetlenül ritkán élnek csak velük, holott az ilyen próbálkozásokból igen szép számmal születtek ikonikus kultjátékok is (Carmageddon, Smash TV).
A Rollerball és társai ezúttal a Roll7 csapatát ihlették meg, akik Rollerdrome címen egy, az első előzetesek alapján kifejezetten ígéretesnek tűnő görkorcsolyás, lövöldözős, arénaharcos játékot álmodtak meg. Már a látványvilágról és a hanganyagról is rögtön lerí, hogy a fejlesztők mennyire rajonganak a stílusért, a játék lényegében olyan, mintha egy '70-es évekbeli, megelevenedett minimalista sci-fi plakátba csöppentünk volna. Hősnőnk Kara Hassan, egy tizenéves fiatal lány, aki 2030-ban tetemes adósságainak kiegyenlítése végett kénytelen játékosként csatlakozni a világ legnépszerűbb sportjához, a Rollerdrome-hoz, melyben a kihívó játékosnak görkorcsolyán, minél gyorsabb, halálosabb és látványosabb mutatványokat bemutatva kell végigküzdenie magát a különböző arénák állig felfegyverzett védőin.
Így is lehet törleszteni a diákhitelt
A játékmenet lényegében olyan, mintha egy, a Tony Hawk-széria stílusára hajazó görkorcsolyás játékot kombináltak volna egy aréna-alapú, lövöldözős játékkal. A trükközések, a különböző ugrások, besiklások nem pusztán látványelemként szolgálnak: muníciónk minden egyes mordályhoz eléggé limitált, az esetek többségében egyszerre csak egy-egy tár lapul a zsebünkben. Itt jönnek be a képbe az ugrások, pördülések és siklások, ugyanis ezek révén tölthetünk vissza lőszert, ráadásul minél merészebb, látványosabb cseleket alkalmazunk, annál gyorsabban. A hatékony játékmenet a Rollerdrome-ban úgy fest, hogy a pálya egyik végétől a másikig ugrálva, pördülve, az aknák, mesterlövészek és rakéták elől az utolsó pillanatban kitérve osztjuk a halált. A lövöldözéshez egy auto-lock formájában szerencsére kapunk egy kis segítséget, valamint az ideiglenesen aktiválható időlassítással, melynek hála egy-egy ugrás vagy látványosabb kombó során lényegesen egyszerűbben tisztíthatjuk meg a landolási zónát, vagy szedhetünk le pár nehezebben elérhető helyre befészkelődött ellenfelet.
Ez azonban még mindig csak az alap: ahhoz, hogy haladhassunk az amúgy kissé rövidke történettel, feloldhassuk az újabb pályákat, a már elérhető szinteken megadott számú kihívást is teljesítenünk kell, akár két-három újrajátszás árán is. Olyan dolgokról van szó, mint például az összes elrejtett kombó token felvétele, x darab ellenfél megölése megadott módszerekkel, tízszeres kombószorzó összegyűjtése, az adott pálya befejezése megadott időn belül, vagy épp a legprofibb Rollerdrome-játékosok pontszámának megdöntése. Ez a fajta megnyitási sorrend, nem tagadom, nem tartozik a kedvenceim közé, ám ugyanakkor tény, hogy egyszerre növelik az újrajátszhatósági faktort, és érik el, hogy igenis, legalább egy közepes szintig elsajátítsuk Kara különböző manővereit és mozdulatait. Ugyan pár alkalommal a navigáció kissé nehézkesnek bizonyult, amikor például szűk helyeken hirtelen kellett volna megfordulnom vagy irányt változtatnom, de kellő mennyiségű gyakorlással, több próbálkozással sikerült sorban legyűrni a legkülönbözőbb kihívásokat. A végigjátszást követően pedig megnyílik még az extra kihívást kínáló, legrátermettebb játékosok számára tervezett Out for Blood játékmód is.
Az egyetlen dolog, ami ebben a vérbő arénalövöldében indokolatlanul háttérbe szorul, az sajnos pont a történet. Az egyes mérföldkövek teljesítése után kapunk mindössze egy-egy rövid szegmenst, ahol FPS nézetben bejárhatunk egy helyszínt, és ott elszórt dokumentumok, feljegyzések, Kara emailjeinek elolvasásával, hangüzenetek meghallgatásával mélyebb betekintést nyerhetünk a Rollerdrome disztópikus jövőjébe, a körülményekbe, amelyek miatt sokan kénytelenek akár játékosként, akár védőként csatlakozni a játékhoz. Ez a rész azonban annak ellenére, hogy a Roll7 csapata érezhetően szeretett volna vele mondani valamit, nagyon súlytalanra sikeredett. A Rollerdrome egy kifejezetten szórakoztató darab lett, mely rövidsége ellenére is képes hosszú időre lekötni a játékosokat, ha valaki eléggé rákap a kihívások teljesítésére, a minél látványosabb, magasabb pontszámot érő kombózásokra. Ki lehetett volna hozni belőle többet is, de jelen formájában tökéletesen megfelel egy olcsóbb (a bevezető ára alig 20 euró körül mozog), néhány délutánt kitöltő, stílusos és kellemes kikapcsolódásnak.
