Tulajdonképpen ismét egy olyan alsó korosztályos játéknak álcázott termékkel van dolgunk, amely a liberót maguk mögött hagyó apróságokat vonzaná a gép elé, akik aztán az első néhány pálya után hisztérikus sokkban elmenekülnek, átadva a helyet az apukáknak. Persze a faterok többsége a majd én megmutatom felkiáltás után, úgy a 4. fejezetnél bealáztatva, belerúg kettőt a gépházba, és lemorzsolódik, viszont, aki marad, az a dühből nyomulós, majd függővé válós fajta. Remélem, lesznek néhányan, mert némi gyakorlás után a kölykökkel is megszeretetthető a műfaj...

 Kezdjük az elején. Gondolom mindenki látott már olyan gyerekjátékot, amely a geometriai alakzatok felismerését delejezi a kis kobakokba. Adva van egy műanyag doboz, az oldalán pedig, kör, négyzet, stb. alakú lyukak, nos ide kell a megfelelő alakzatra fröccsöntött kellékeket betuszkolni a kismaszatnak (egyes gyártók műanyag kalapácsot is mellékelnek, ami vagy megerősíti a kudarcélményt, vagy ad egy kovácsszakmára jogosító bonuszt a magzatnak). A Roogoo alapja ugyanez, csak tetris és más puzzle/arcade elemekkel dúsítva, illetve térben továbbgondolva.

ROOGOOROOGOOROOGOO

Történetünk is van, alaphangon gyerekeknél bevállalható fajta. Röviden, egy nem túl messzi galaxis apró bolygóján, az élet és öröm forrását jelentő meteoritokat a gonosz Meemoo-k elorozták. Hajdan ők is vidám bolygólakók voltak, ám a behabzsolt meteoritoktól átváltoztak, miközben a még ”tiszta” Roogoo-k elmenekültek, és harcba (meteoritok gyűjtésébe) kezdtek a kis planéta megmentéséért.
Az említett bolygómegmentés a gyakorlatban úgy fest, hogy korong alakú, forgatható platformok lebegnek egymás alatt, a szélükön kör, négyzet, háromszög, csillag és szív alakú lyukakkal, az égből pedig, az iménti lyukaknak megfelelő keresztmetszetű hasábok (meteoritok) potyognak, és a játékos dolga, hogy jobbra vagy balra elforgatva az aktuális korongot szabad utat/megfelelő lyukat biztosítson az aláhulló hasáboknak a bolygó magjáig. Eddig az óvódás szint, aztán begyorsulnak a meteoritok, egyszerre több érkezik, vagy a lyukakon időről-időre bezáródó fedelek jelennek meg, esetleg a gravitáció növekszik, és hogy még nehezebb legyen Roogoo-ként helytállni, egyes platformok elkezdenek pörögni a hossztengelyük mentén. Most képzeld el ezek variációit egy 6-7 szintes (korongokból álló) rendszerben, ahol a több elemből álló hasábokat még saját színűk kétféle árnyalatának megfelelően össze is kell illeszteni, mert egyes lyukakon csak tornyokba halmozva jut át a matéria... És a történetnek még nincs vége, ugyanis a gonosz Meemoo-k testükkel torlaszolják el a nyílásokat, továbbá a környezettől függően a lepkék vagy denevérek aljasul visszareptetik a már alsóbb szintekre jutatott értékes készletet. A finesz pedig ott van elrejtve, hogy a 4 azaz négy billentyűre hangszerelt játékmenet végig, cirka 45 pályán keresztül megtartja a kihívás izgalmát (a frusztráció határait feszegető csakazértis fílingről nem is beszélve).

A technológiai megvalósítás a játék műfaját, méretét tekintve abszolút helytálló. Sajnos az osztott képernyős buli (multiplayer) PC-n soha nem üt akkorát, mint konzolon, de be lehet próbálkozni itt is. A legnagyobb bukató azonban a budget (olcsó húsnak…) színvonalból adódik, nevezetesen közepes reflexekkel egy nap alatt végigjátszható, és a téma ill. a játékmenet inkább a shareware/freeware alkotások felé mutat...