Lassan a hetedik életévét betöltő játékot felesleges újra kiadni – mondhatnánk teljesen jogosan, legalábbis a legtöbb régi sikercím ismeretében, amik közül sok nem úgy öregedett, ahogyan azt várnánk. Azonban a Shadow Complex nem véletlenül lett anno az Xbox Live Arcade egyik igen szépen fogyó címe, az Unreal grafikusmotor maximalizmusát a Metroidvania játékmenettel) társító darab ugyanis kifejezetten élelmes, szórakoztató, valamint tartalmas produkció. És ezt 2016-ban, a (minimálisan) feljavított Remasteredről is elmondhatjuk.
A Birodalom visszavág
Orson Scott Card Empire-jéből táplálkozva, a közkedvelt Nolan North életét irányítgatva (ezúttal Jason Fleming kódnéven fut az ismert szinkronhang), a szabadban bóklászva eredünk elveszett barátnőnk nyomába. Ugyanis mint később kiderül, egy fanatikus, erőszakos csoportosulás, a Progressive Restoration rendkívül titkos és jól elrejtett bázisára vitték a hölgyet. Kicsit talán érthetetlen, hogy az erdő fái takarta barlangok milyen biztonságot nyújtanak a világ megreformálásán dolgozó gaz terroristáknak, de mindez főszereplőnk számára lényegtelen – zseblámpát ragadva igyekszik felfedezni a helyszín minden járatát és folyosóját, hogy így mentse meg szíve szerelmét.
A Shadow Complex egy kétdimenziós akció-platformer. Mármint első pillantásra. Aztán ahogyan haladunk előre, kiderül, hogy ez sem teljesen igaz, mivel az ellenfelek a 3D-s háttérből szinte bárhol előbújhatnak, ezzel megnehezítve a célzást. Jason a zseblámpa után mindenféle jóságot összeszed, amit megkíván a játékmenet. Először csak szimpla pisztolyt, hogy megvédjük magunkat. Majd gránátot, hogy megnyithassuk az egyszerűbben lezárt utakat. Aztán rakétavetőt a komolyabb páncélokhoz. Közben mozgásunk is fejlődik a felszedhető extrákkal – képesek leszünk megkapaszkodni a párkányokon és nagyobbat ugrani, sőt még a vízen járni (futni) is megtanulhatunk. Éppen emiatt lesz a játékmenet egy az egyben a Metroidvania elnevezésű stílus méltó követője: minduntalan újabb részeit fedezzük fel a bázisnak, új eszközeinkkel egyre több akadályt gyűrünk le, unatkozni pedig egy pillanatig sem tudunk, miközben a fifikás főellenfelek is nagyszerű harcokat biztosítanak.
Re-zseniális
Ha valakinek az említett sorozatok mellett a kultikus Blizzard-klasszikus, a Blackthorne (vagy Blackhawk – régiótól függően) is beugrik, az nem a véletlen műve. A Shadow Complex igazi mesterművekből táplálkozik, de teszi ezt kuriózumként és méltó követőként. Tulajdonképpen a célzáson kívül (ez néha nehézkes a térbeli lehetőségek miatt) minden profi, minden közel tökéletes, a felújított változat pedig, ha nem is húzza mai szintre a megvalósítást, könnyebben feledhetővé teszi a technikai elmaradást. Bizony, meglátszódik az eltelt majd’ hét év a külcsínen, de ha elmerülünk a sztoriban, nagyon nem fog hiányozni a csillogó effektparádé. A fényhatások kicsit megváltoztak, a részletesség valamivel nagyobb, a textúrák élesebbek, sőt új achievementeket is kaptunk – persze hatalmas eltéréseket ne keressünk. Az alap ugyanaz, ráadásul egy Arcade-szekciós címről beszélünk: egyelőre ingyen, hiszen Epicék az ünnepek során mindenkinek elérhetővé tették a PC-s verziót, ami kifejezetten szép ajándék volt a részükről.
