Volt egy legendás kalandszéria a kilencvenes évek elején, méltó arra, hogy a Monkey Island sorozattal és a Korongvilág-játékokkal említsük egy lapon, melyet úgy tűnt, egy hibás kiadói döntés mindörökre lesöpört a színről. Az első két Simon-cím akkoriban csodás grafikával, remek hangokkal, szarkasztikus humorral, rengeteg kikacsintással kényeztette a műfaj híveit, a bugos, ocsmány, 3D címkével ellátott harmadik a porba alázta mindezt. Amikor meghallottam, hogy némethonban új epizód készül, megijedtem, és buzgó imádkozásba kezdtem. Úgy tűnik, fohászom meghatotta az égieket...
A Chaos Happens leginkább a Broken Sword visszatéréséhez hasonlítható: bár nem éri el a két első, zseniális rész szintjét, de méltó hozzájuk, és egy bíztató alap a folytatáshoz. A készítők, akik a két szülőatya, Mike és Simon Woodroffe segítségét is igénybe vették, visszatértek a gyökerekhez: kézzel rajzolt hátterekbe illesztették a 3D-s karaktereket, és a legtisztább „mutass és kattints” stílust adaptálták a játékba – olyannyira, hogy logikai vagy mechanikus puzzle nem is vár ránk, csupán tárgykombinálós és dialógusokkal operáló. Utóbbiból rengeteg van, a beszédfájlokat tartalmazó mappa 5800 állományt számlál. Jelzem, néha sok türelem kell hozzá, hogy végigüljük azt, amint hősünk egy tárgyat hosszú körmondatokkal ír körül, amelyek ráadásul néha erőltetettnek tűnnek, és sajnos egy tervezői baki miatt ilyenkor nem tudjuk végigfésülni a képernyőt más interaktív objektumokat keresve, ami egy kövér feketepont. Szerencse és dicsérendő ugyanakkor, hogy sikerült a srácoknak a minimálisra csökkenteni a pixelvadászatot; a készlet is klasszikus, a képernyő alsó szélére mozgatva az egérmutatót bukkan elő, ami viszont a helyzetérzékeny kurzorral együtt már a piros pontok számát gyarapítja.
A játékban tehát semmi más dolgunk nincs, mint eszméletlenül sokat mászkálni (szerencsére van egy térképünk, amin ugrálhatunk) és dumálni, dolgunkat hol Simon könnyíti meg hangos gondolkodásával, hol az F1-gyel előhívható napló, amelyben háromszintű súgórendszer van: egy csillagra bökve kapunk egy tippet, egy másodikra már konkrétumot, míg a harmadik a szájunkba rágja, mit is kell csinálni, így elakadni nem nagyon fogunk (feltéve, ha értjük a játék nyelvét, ami a humor és a sztori megértéséhez amúgy is kötelező). A cucc tehát nem jelent akkora kihívást, mindent megnézve, végighallgatva is kényelmesen letudható egy hosszú nap, vagy egy laza hétvége alatt. Bár sok régi ismerős (Calypso, Alix, a két hülye démon, Swampy, Goldilocks) visszatér, a játékkal most ismerkedők sem lesznek annyira elveszve, még ha egy-két utalást nem is értenek majd. Megmaradtak a régi védjegyek is, rengeteg játék, könyv, film, híres ember kap az arcába rendesen, és Simon is a szokásos „imádnivaló tapló”. A grafika, mint említettem, remek, a 3D-s figurák jól illeszkednek a háttérbe, az animáció is rendben van, a beszédhangok színvonala viszont változó: nagy részük jó, egy-két telitalálattal és ugyanennyi szánalmassal, de összességében ezzel sincs baj.
Lehet, hogy az értékelésben túl vajszívű leszek, de egyszerűen díjazni akarom azt, hogy a német srácok visszahozták a sírból ezt a felejthetetlen és klasszikus szériát; vannak hibái a játéknak, mégis ezeken átfénylik mindaz, ami miatt Simon ott csücsül tizenöt éve a szívünkben és emlékeinkben. Még egy kis odafigyelés, csiszolás, és jöhet az újabb rész – ámen!
A Chaos Happens leginkább a Broken Sword visszatéréséhez hasonlítható: bár nem éri el a két első, zseniális rész szintjét, de méltó hozzájuk, és egy bíztató alap a folytatáshoz. A készítők, akik a két szülőatya, Mike és Simon Woodroffe segítségét is igénybe vették, visszatértek a gyökerekhez: kézzel rajzolt hátterekbe illesztették a 3D-s karaktereket, és a legtisztább „mutass és kattints” stílust adaptálták a játékba – olyannyira, hogy logikai vagy mechanikus puzzle nem is vár ránk, csupán tárgykombinálós és dialógusokkal operáló. Utóbbiból rengeteg van, a beszédfájlokat tartalmazó mappa 5800 állományt számlál. Jelzem, néha sok türelem kell hozzá, hogy végigüljük azt, amint hősünk egy tárgyat hosszú körmondatokkal ír körül, amelyek ráadásul néha erőltetettnek tűnnek, és sajnos egy tervezői baki miatt ilyenkor nem tudjuk végigfésülni a képernyőt más interaktív objektumokat keresve, ami egy kövér feketepont. Szerencse és dicsérendő ugyanakkor, hogy sikerült a srácoknak a minimálisra csökkenteni a pixelvadászatot; a készlet is klasszikus, a képernyő alsó szélére mozgatva az egérmutatót bukkan elő, ami viszont a helyzetérzékeny kurzorral együtt már a piros pontok számát gyarapítja.
A játékban tehát semmi más dolgunk nincs, mint eszméletlenül sokat mászkálni (szerencsére van egy térképünk, amin ugrálhatunk) és dumálni, dolgunkat hol Simon könnyíti meg hangos gondolkodásával, hol az F1-gyel előhívható napló, amelyben háromszintű súgórendszer van: egy csillagra bökve kapunk egy tippet, egy másodikra már konkrétumot, míg a harmadik a szájunkba rágja, mit is kell csinálni, így elakadni nem nagyon fogunk (feltéve, ha értjük a játék nyelvét, ami a humor és a sztori megértéséhez amúgy is kötelező). A cucc tehát nem jelent akkora kihívást, mindent megnézve, végighallgatva is kényelmesen letudható egy hosszú nap, vagy egy laza hétvége alatt. Bár sok régi ismerős (Calypso, Alix, a két hülye démon, Swampy, Goldilocks) visszatér, a játékkal most ismerkedők sem lesznek annyira elveszve, még ha egy-két utalást nem is értenek majd. Megmaradtak a régi védjegyek is, rengeteg játék, könyv, film, híres ember kap az arcába rendesen, és Simon is a szokásos „imádnivaló tapló”. A grafika, mint említettem, remek, a 3D-s figurák jól illeszkednek a háttérbe, az animáció is rendben van, a beszédhangok színvonala viszont változó: nagy részük jó, egy-két telitalálattal és ugyanennyi szánalmassal, de összességében ezzel sincs baj.
Lehet, hogy az értékelésben túl vajszívű leszek, de egyszerűen díjazni akarom azt, hogy a német srácok visszahozták a sírból ezt a felejthetetlen és klasszikus szériát; vannak hibái a játéknak, mégis ezeken átfénylik mindaz, ami miatt Simon ott csücsül tizenöt éve a szívünkben és emlékeinkben. Még egy kis odafigyelés, csiszolás, és jöhet az újabb rész – ámen!
