Egy félresikerült tudományos kísérlet után egy furcsa szigetcsoporton találjuk magunkat. A szerkezet, ami előidézte ezt a nem kívánt közjátékot, felrobbant, és a szétszóródott darabkáit kell felkutatnunk, és visszajuttatni egy mini Stonehenge-re emlékeztető kőkörhöz.

Gyűjtsd össze mind!

Nem hangzik túl bonyolultnak, viszont nem is egyszerű, mivel ebben a világban a tápláléklánc csúcsán nem az ember, hanem vörösen izzó szemű robotok állnak, akik sportból vadásznak emberekre. A gép alkatrészeiből 17 van szerteszét szóródva a szigeteken, amik az égtájaknak megfelelően négy irányban helyezkednek el, középen egy ötödik szigettel, amin a kőoszlopok vannak. A gép még működőképes állapotában egyfajta portálként funkcionálhatott, de hogy mi jutottunk-e be a robotok világába, vagy Ők a miénkbe, nem tudni, ám nem is lényeges, csak az, hogy teljesítsük a feladatot, és ezáltal visszaálljon a kezdeti nyugalmi állapot. Nagyjából ennyi motivációt kapunk útravalónak, kidolgozottabb elbeszélésre ne is számítson senki a nagyjából négy-öt órás végigjátszás során.

A játék kezdéskor többféle nehézségi fokozatot is felkínál, ami nem csak abból áll, hogy megválaszthatjuk a kezdő tárgykészletet, hanem a játékteret is szabadon konfigurálhatjuk. Megadhatjuk a terep típusát, úgymint hegyvidéki, ipari, várromos, és egyebek, továbbá az ellenfelek feltűnésének intenzitását is szabályozhatjuk, ezzel megteremtve a változatos játékélmény illúzióját. Azért csak az illúzióját, mivel a randomgenerált játékmódnak ugyan van némi előnye, hiszen minden végigjátszás egyedi lesz, ám az ismétlődő menetrend és az egysíkú keresgélés miatt meglehetősen repetitív is.

Ötórai tea utáni hajtóvadászat

Mint minden túlélőjátéknál, itt is kapunk némi türelmi időt, hogy felkészüljünk az elénk görgetett kihívásokra. A kezdeti bemelegítést kihasználva elkezdhetünk fegyver és élelem után nézni, illetve felhajtani a közelben fellelhető alkatrészeket. A szükséges tárgyak nagy részét amolyan patyomkin falvakból szedhetjük össze, ahol a házak ajtaja nem nyitható, ezért elbújni sem tudunk bennük, inkább csak díszletként szolgálnak. Az inventory menedzsment is fontos elemét képezi a nagy egésznek, mely leginkább a System Shock 2-ben vagy a Diablókban használt négyzetrácsos elrendezésre hajaz. Ebből egyenesen következik, hogy folyton meg fog telni a batyunk, ami akkor lesz a legbosszantóbb, ha egy elhullott ellenféltől szeretnénk begyűjteni a lőszert, és gyorsan célba venni a következőt. Egy külön kis minijátéknak felel meg a hosszúkás és széles tárgyak rakosgatása és szelektálása.

Don’t starve

A fűben kúszás mellett arra is figyelnünk kell, hogy mindig megfelelően tápláltak legyünk, erre egy külön állapotjelző is figyelmeztet, ami, ha minimálisra csökken, akkor az éhezés miatt az életerőnk is fogyni kezd, ráadásul, ha megsérülünk, akkor nem regenerálódik automatikusan a HP-nk. Karakterünk bélpoklosságát viszont nem árt komolyan venni, mert elég sűrűn kell majd kielégíteni ezt a szükségletét.

Ami természetesen azzal jár, hogy a tárolónk értékes helyeit sonka, scotch és ecetes hagyma fogja elfoglalni. Ha pedig hirtelen kifogynánk a feldolgozott élelmiszerekből, akkor megpróbálhatunk elejteni egy mezei nyulat, aminek húsát el is fogyaszthatjuk, miután egy tábortűznél megsütöttük azt. A megtalált alkatrészek visszajuttatása így igencsak körülményes, mivel sokszor már egyszerűen nem tudjuk beszuszakolni a többi nélkülözhetetlen kacat közé, kénytelenek leszünk többször fordulni, ami azt eredményezi, hogy a játékidő az ide-oda mászkálással fog kitolódni.

Üldözöttből üldöző

Ha már kezdjük átlátni a struktúrát, sokkal több sikerélményben lehet részünk, és különböző taktikákat eszelhetünk ki opponenseink kiiktatására. Megtanuljuk, hogy a balta sokszor effektívebb, mint a lőfegyver, mivel előbbi csendesebb, és sok ellenfélnek elég két-három suhintás, hogy elterüljenek, utóbbi viszont nagyobb sebzést okoz, nagy hátránya azonban, hogy tágabb körzetből is odavonzza a többi robotot.

A taktikusabb játékstílus kedvelőinek pedig ott vannak a különféle figyelemelterelő tárgyak, például a felhúzható ébresztőóra vagy üres üvegek, de medvecsapdát is telepíthetünk, ami rövid ideig mozgásképtelenné teszi azt, aki belelép.  A napszakok váltakozását is a javunkra fordíthatjuk, mivel éjszaka kevésbé vesznek minket észre, mint nappal.

Mindennek ellenére sem fogunk őrült tempóban végigpusztítani a vidéken, mivel a nehézségi szint is folyamatosan emelkedik, új, szívósabb ellenségtípusokat behozva a játszmába, akik között lesznek sérthetetlenek is. Bujkálni tehát így is kell, akár hosszabb ideig is, mely aspektusból párja lehetne az Alien Isolation-nek, csak itt nem egy öltöző szekrényben kell percekig gubbasztanunk, hanem a fűben meglapulva, egészen addig, amíg biztonságos lesz a terep, és a fenyegető sziluettek is egyre inkább a távolba vesznek. Ezt a stresszhelyzetet a belső nézet is tovább fokozza.

A bujkálás okozta pulzusszám emelkedés viszont csak néhány óráig tart ki, mert ahogy az lenni szokott a hasonló játékmechanikáknál, itt is erősen megtöri a lendületet a tétlenség. A kezdeti feszültségérzetet pedig felváltja az önismétlő megoldások által keltett frusztráció. Menteni szerencsére lehet benne, így nem fog elveszni minden erőfeszítésünk, ha rosszul jönne ki a lépés, márpedig rengetegszer fogunk meghalni a játékban.

Amit viszont sohasem gondoltam volna, hogy egy videojáték kapcsán hátrányként fogok megemlíteni, az a pályák terjedelmessége, ami azért egy negatívum, mert nincs semmi extra tartalom vagy felfedeznivaló, esetleg easter egg, ami miatt indokolt lett volna egy ekkora játékteret megalkotni. Itt tényleg csak annyi a feladatunk, hogy összeszedjük a fragmentumokat, és elvigyük a centrumhoz.

Rozsdás robotok

A grafika nem túl impozáns, de legalább senkinek sem fogja a gépét két vállra fektetni a Unity motorral meghajtott stilizált látvány. Multiplayer is van a játékban, azonban ahogyan az a hasonló játékok esetében lenni szokott, már nem játszik vele jóformán senki. A Sir egyik nagy hátránya, hogy a fejlesztők úgy gondolták, hogy elég egyetlen gegre építeni az egész koncepciót, és a szofisztikált modorú, szadista robotok majd elviszik a hátukon az egész játékot. Arra viszont nem gondoltak, hogy tartalommal is megtöltsék ezt a világot, emiatt pedig kong az ürességtől, egy második nekifutásra pedig már nem marad elég muníciója, amit elsüthetne.