Merthogy a Siren félelmetes játék, a sztorija mintha egy japán horrormoziból lenne átemelve (azaz természetfeletti események és őrült karakterek nyüzsögnek, és az egész a klisék ellenére igen élvezetes). Elvileg ugye egy remake-ről van szó, de a gyakorlatban teljesen újak a szereplők – a japán csoport helyett ezúttal egy amerikai filmes stáb érkezik az évtizedek óta elhagyatott, szellemjártának tartott faluba. Nagyjából a harmadik másodpercben romlik el minden, megjelennek a vérző szemű, zombiszerű lénnyé – szakszóval shibitóvá – alakult helyiek, és szétkergetik a truppot. Innentől kezdve minden csak rosszabb lesz, megjelenik egy hataloméhes szekta, no meg egy lény, amit ezek felébresztenek, sok szereplő (tíz főbb figura van és a legtöbb irányítható is hosszabb-rövidebb időre) előbb-utóbb szintén átalakul, szóval unatkozni nem fogunk.
A játékmenet nem a Resident Evil horrorra (shotgun + zombik = móka), hanem inkább a Silent Hill-stílusra épül. Vagyis sok az ismeretlen zaj, sok az őrült figura, sokáig gőzünk sincs arról, hogy valójában mi történik körülöttünk – és még a képet zajossá tevő effekt is megvan. Igaz, elakadni nem fogunk, mert a térkép mindent, de tényleg mindent részletesen leír és megmutat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a játék könnyű lenne, hisz hiába van 50 eszköz és fegyver a játékban, melyekkel elvileg ölni lehet, a gyakorlatban inkább sunnyogni fogunk, mint mészárolni. Néhány shibitót lopva talán meg fogunk ölni, egyszer-kétszer tűzfegyverhez is jutunk, de senki ne képzelje, hogy itt majd hentelni fog. Nem, itt a bejáratott utakon botorkáló shibitók között elosonva kell eljutnunk a célállomásra. A Siren extra húzása a sightjackingnek nevezett képesség, melyet elsütve egy shibitó perspektívájára válthatunk, így kikémlelhetjük, hogy egy ellenfél mit lát, merre mászkál. A régi epizódoktól eltérően eközben még mozogni is lehet (mit lehetővé nem tesz a hatalmas felbontás…).
Mint mondtam, a játék 12 epizódból áll, és ezek nem egyenként, hanem pakkokban érhetők el. Érdemes azonban az egészet megvenni, mert így egyrészt olcsóbb (30 euró az egész, 10 euró egy három részes csomag), másrészt meg az epizódok hossza teljesen eltérő. Az első két fejezet például legfeljebb ha háromnegyed óra játékidőt kínál – de kihagyni nem érdemes őket, mert a sztori minden szála itt indul be. A Blood Curse egy remek remake – reméljük követik még hasonlók!
A játékmenet nem a Resident Evil horrorra (shotgun + zombik = móka), hanem inkább a Silent Hill-stílusra épül. Vagyis sok az ismeretlen zaj, sok az őrült figura, sokáig gőzünk sincs arról, hogy valójában mi történik körülöttünk – és még a képet zajossá tevő effekt is megvan. Igaz, elakadni nem fogunk, mert a térkép mindent, de tényleg mindent részletesen leír és megmutat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a játék könnyű lenne, hisz hiába van 50 eszköz és fegyver a játékban, melyekkel elvileg ölni lehet, a gyakorlatban inkább sunnyogni fogunk, mint mészárolni. Néhány shibitót lopva talán meg fogunk ölni, egyszer-kétszer tűzfegyverhez is jutunk, de senki ne képzelje, hogy itt majd hentelni fog. Nem, itt a bejáratott utakon botorkáló shibitók között elosonva kell eljutnunk a célállomásra. A Siren extra húzása a sightjackingnek nevezett képesség, melyet elsütve egy shibitó perspektívájára válthatunk, így kikémlelhetjük, hogy egy ellenfél mit lát, merre mászkál. A régi epizódoktól eltérően eközben még mozogni is lehet (mit lehetővé nem tesz a hatalmas felbontás…).
Mint mondtam, a játék 12 epizódból áll, és ezek nem egyenként, hanem pakkokban érhetők el. Érdemes azonban az egészet megvenni, mert így egyrészt olcsóbb (30 euró az egész, 10 euró egy három részes csomag), másrészt meg az epizódok hossza teljesen eltérő. Az első két fejezet például legfeljebb ha háromnegyed óra játékidőt kínál – de kihagyni nem érdemes őket, mert a sztori minden szála itt indul be. A Blood Curse egy remek remake – reméljük követik még hasonlók!
