A történet – amelyet az 1982-es A sötét kristály című film ihletett – szerint a Nap fénye kihunyt. A világ örökké tartó jégbe fagyott, a zord hidegben mindent hó borít. Sachi egy megmaradt kis faluban él, mely csak azért nem vált a dermesztő fagy martalékává, mert melegen tartja egy szent Nap-fa, melyet a helyiek vallásos imádata ölel körül. Ám a fa tiszteletére időközönként áldozatokat kell bemutatni, mégpedig minden falubeli család elsőszülött gyermekét. A Smoke and Sacrifice rögvest azzal a felütéssel indít, hogy térjünk vissza házunkba, vegyük magunkhoz gyermekünket, majd látogassunk el a közeli templomba, ahol egy sötét rituálé keretén belül szerencsétlen kisdedet feláldozzuk a Nap-fa istenének. Rendkívül erős és depresszív kezdés ez, még úgy is, hogy a rituálé után egy beszélgetés ad némi reményt, hogy fiunk mégsem halt meg, csupán egy másik világban él tovább. Hét év telik el, mikor is hirtelen túlvilági rémségek szabadulnak rá a falura, és pusztítani kezdenek. Sachi – akiben még mindig él a remény, hogy megtalálhatja fiát – pedig a zűrzavar közepette már be tud jutni a lezárt templomba, hogy kutakodhasson egy kicsit a rejtélyes rituálék körül. Innen némi közjáték után az Alvilágba teleportálunk, ahonnét a tönkrement teleport-szerkezetnek hála látszólag nincs visszaút. A Smoke and Sacrifice pedig innentől indul be igazán, és a jól ismert túlélős-craftolós játékmenet sava-borsa is itt jelentkezik először, majd kísér végig minket a játék befejezéséig.

A túlélés törvényei

Olyannyira rágyúrtak a készítők a craftolás fontosságára, hogy még a lámpásunkat is csak úgy tudjuk megszerezni, ha előbb szentjánosbogarakat gyűjtünk hozzá, ám magához a lepkehálóhoz is craftolható alapanyagokat kell előbb találnunk. A lámpa nagyon fontos ezen az ismeretlen vidéken, hiszen ha bizonyos idő eltelik (erre a jobb felső sarokban egy óra emlékeztet), akkor megjelenik a Füst. A Füst pedig korántsem barátságos – hisz még szellemek is lakják! –, védekezni ellene pedig csak fénnyel tudunk. Persze minden egyéb használható tárgyat is magunknak kell legyártanunk: egyre erősebb fegyvereket a helyi lények ellen (amikből szintén értékes nyersanyagokat nyerhetünk ki), vagy például melegebb ruhát, ami a havas tájakon védi hősnőnket a fagyhaláltól. A craftolás szerencsére nincs túlbonyolítva, a szükséges alap alkotóelemek pedig könnyen észrevehetők a körülöttünk lévő világban, de ha valami spéci cuccra van szükségünk, akkor annak lelőhelyére is kapunk kellő mennyiségű tanácsot.

Érdemes figyelni leltárunk állapotára, mert fegyvereink elhasználódhatnak, begyűjtött alapanyagaink pedig megromolhatnak. A harcrendszer egy kissé körülményes, érdemes kitapasztalni, hogy mely ellenfelek ellen miféle taktika tanácsos, a táposabb lényekre pedig nyilván nem érdemes puszta ököllel rámenni, mert hamar fűbe haraphatunk. Nem mondanám, hogy a Smoke and Sacrifice a casual játékosok számára leányálom, hiszen bőven van benne kihívás, és még a tapasztaltabb túlélők is igen sokszor fognak itt-ott meghalni a játék során, de ha az ember el tud merülni ebben a furcsa teremtményekkel teli dark fantasy világban, akkor az alapból tizenhat órás játékidő bőven húsz-harminc fölé kúszhat, hiszen a fő történeti szálon túl mellékküldetések is várnak ránk. A megvalósítás gyönyörű: a gótikus horror, a steampunk és a már említett dark fantasy védjegyek egésze igen különleges élményt alkot, amihez csak hozzátesz Sachi remekül megírt, érzelmekkel és fordulatokkal teli személyes útja, és a kellemes zenei aláfestés, amik miatt a Smoke and Sacrifice nyugodt szívvel ajánlható a túlélőjátékok szerelmeseinek.