A játék a Pumpkim nevű koreai indie csapat munkája, fejlesztői pedig az AltF4 nevű rage game után első ránézésre valami sokkal egyszerűbb, kedvesebb és gyermekibb alkotás felé vették az irányt. A Sowon egy régóta várt projekt, ami az évek során egy nagyobb rajongói bázisra is szert tett, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alkotók az elkészítési költségek négyszeresét tudták összekalapozni egy gyűjtés során. A végeredmény pedig kétségkívül egyedi és kreatív lett, de nem feltétlenül való mindenkinek.

Szülinapi rémálom

A bizarr grafika (ami leginkább a Coraline-re vagy Tim Burton világára emlékeztet) mellé hasonlóan szürreális történet is dukál. Az események folyamába egy átlagosnak tűnő éjszakán csöppenünk bele, ami azonban csak a látszat. Főszereplőnk, az éppen a negyedik szülinapját ünneplő Sowon, arra riad fel álmából, hogy szüleinek hirtelen nyoma veszett. Egy-két kisebb fejtörő után viszont már utánuk is eredhetünk a padlásra, onnan pedig játékországba, ahol furcsábbnál furcsább tájakon navigálva próbálunk a nyomukra bukkanni, és visszajutni a saját világunkba. Utunk során több karakterrel is találkozunk, akikkel válthatunk pár szót, de a játék nagy részében az elhagyatottság és az egyedüllét érzése lesz hű társunk. Annak ellenére, hogy az alkotás főszereplője egy kisgyerek, a hangulat sokszor nyomasztó, sőt néha kifejezetten hátborzongató, amit csak tetéz, hogy a háttérzenéken kívül más hangeffekttel csak elvétve találkozunk.

Könnyekből vízipisztoly

Az abszurditást látvány- és hangzásügyileg sikerült a lehetőségekhez képest kimaxolni. A tájak és a karakterek a maguk módján egytől-egyig csodálatosak, mindegyik helyszín meglepő, a változatosság izgalma viszi előre a felhasználót. A játékmenet ugyanakkor már hagy némi kívánnivalót maga után. A kislány mozgása kicsit esetlen, ami leginkább az ugrást igénylő feladatoknál szembetűnő, a legbosszantóbb dolog viszont nem ez, hanem a fix kamera. Az elénk táruló világ ordít azért, hogy minden szemszögből megcsodálhassuk, amire így sajnos nincs lehetőségünk, ellenben sokszor még saját magunkat is könnyedén szem elől téveszthetjük.

A ránk váró különféle feladatok nem nehezek, a legtöbb mondhatni tényleg gyerekjáték, és nem csak azért, mert sok segítséget kapunk hozzájuk az egyes pályákon. Amennyire egyedi lett ugyanis a látkép, annyira hétköznapiak a feladványok. Szinte nincs olyan megoldás, amivel ne találkozhattunk volna már máshol is, ez azonban nem kifejezetten negatívum. Sokkal frusztrálóbb lenne, ha a megfejtés után kutakodva hosszú perceket kellene a szürreális díszletek között bolyongani, az elrejtett gyűjtögetnivalókat viszont érdemes felfedezni.

Mindent összevetve a Sowon egy egyszerű, kellemes puzzle játék mindenkinek, akinek zsánere ez a szürreális látványvilág és groteszk hangulat, valamint szeretne néhány órára elveszni a játékok sokszor kifejezetten bizarr tengerében.