Négylábú kedvenceink nemcsak mindennapjainkban pótolhatatlan társak, de az évek során már számos videójátékban is bizonyíthatták hűségüket és rátermettségüket. Nyáron a macskaimádók tábora dagadt valószínűleg még nagyobbra, hiszen imádnivaló animációival és a cicalétet idéző elemeivel a Stray milliók szívébe dorombolta be magát, most azonban az ember legjobb barátján a sor.

Az űrben senki nem hallja az ugatásod

A Space Tail: Journey Leads Home főhőse Bea, aki szomorú, gazdátlan ebből egy nap váratlanul egy fiúcska bundás barátjává, és egyúttal egy kísérlet alanyává lép elő. Új életét sajnos csak egy darabig élvezheti, ugyanis nem sokra rá elszakítják kis gazdájától, és besuvasztják egy hatalmas rakéta aprócska fülkéjébe, hogy kilőjék a világűrbe. A következő pillanatban a szerencsétlen eb már a sötét végtelenben, egy ismeretlen bolygó légtere felé száguld, robottársa, 808BY oldalán, azonban végül elsodródnak egymástól. A biztonságos földetérés után tehát adott is az első feladat: az ismeretlen bolygó feltérképezése közben megkeresni 808BY-t.

Bea nem mindennapi helyzete ellenére egy hétköznapi kutya, bármiféle szupererő nélkül, de így is rengeteg dologra képes. Érzékszerveivel képes meglátni, meghallani vagy épp kiszagolni a különböző veszélyeket és nyomokat, ahogy ismeretlen területeken nyargal, ugrándozik és fejtörőket old meg. Ha ez nem lenne elég, jó pár trükköt is ismer, ami közös nyelv híján az egyetlen eszköze a helyi lényekkel való kommunikációra. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ezeket próbálgatva kell a megfelelő irányba billentenünk az adott lény hangulatát, hogy odaadjon egy tárgyat, megnyissa előttünk az utat, vagy épp dühösen felénk dobja lándzsáját, amit aztán máshol hasznosíthatunk. Ez a mechanika alapjában véve érdekes, de ebben a formában többnyire véletlenszerű találgatásként csapódik le.

A nyolcadik utas a kutya

Az átvezetőkként szolgáló rajzokon kívül a játék látványvilága ugyan közel sem lélegzetelállító, de azért aranyos és kellemes, Bea animációi pedig imádnivalóak, ahogy kis szkafanderjében rohangál, pitizik vagy épp vonyít. Ahogy ebünk más-más bolygókat kalandoz be, nemcsak új lényeket és vidékeket fedez fel, de új segítőkre és képességekre is szert tesz, melyekkel arányosan az útjába akadó fejtörők összetettsége is fokozatosan tovább bonyolódik. Utazásunk során némi extraként a játék világáról érdekességeket eláruló gyűjthető tárgyakat, valamint életerőnket megtoldó zöld gömböket is összeszedegethetünk, ha elég ügyesek és figyelmesek vagyunk.

Space Tail: Journey Leads Home egy bájos tisztelgés az űrutazásban az emberiség előtti utat kitaposó állatok előtt, akiknek többsége sajnos nem élte meg a visszautat. Játékként van benne pár érdekes ötlet és megoldás, fejtörőinek nagy része egész könnyed és jópofa, de a dialógus-rendszer ebben a formában kicsit felemás, itt-ott előfordulnak kisebb hibák, és időnként a cselekmény átkötései is elég hézagosak. Mindent összevetve egy aranyos, pár órás, 2.5 D-s kis kaland-platformer, ami egyáltalán nem forradalmi és műfaján belül sem mondható kiemelkedőnek, de egy végigjátszás erejéig azért érdemes lehet elővenni.