Gyakran észre sem vesszük, hogy valamit mennyire hiányoltunk már, míg egy nap szembe nem jön velünk. Erre döbbentem rá, amikor tesztelni kezdtem a Soul Harvestet, a SpellForce 3 első teljes értékű kiegészítőjét, mely a klasszikus expanziókhoz híven több extra tartalommal, finomítással bővíti a SpellForce 3-at, mint amennyit egyes AAA kategóriás címek egy komplett Season Pass alatt. A Soul Harvest ráadásul standalone, tehát az alapjáték hiányában is fut, így ha esetleg kimaradt volna az alapjáték, nem kell átugranotok felette, története és nehézségi szintje pedig egyformán kedvez a kezdő és visszatérő játékosoknak.

Lélekbúvárkodás

A Soul Harvest legfontosabb addíciója egy több mint 20 órás (maximalistáknak inkább 30) egyjátékos kampány, mely online, kooperatív módban is végigjátszható, illetve szintén fontos extra a két vadiúj faj, a törpék és a sötét elfek. A történetben Aerev tábornokot irányítjuk, akinek karrierjét derékba törte egy rejtélyes, a feledés jótékony homályába burkolózó katasztrofális kudarc. Szégyene ellenére a királynő hazarendeli, és rábízza a Wolf Guard vezetését egy rejtélyes ügy felderítésével egyetemben, ugyanis a korábban békés törpék váratlanul elkezdték sorra megtámadni felszíni társaikat és az emberi településeket.

A történet az alapjátékhoz hasonlóan kiváló, tele érdekes mellékszálakkal, fordulatokkal és kiválóan megírt (néhány esetben visszatérő) karakterekkel. Nem pusztán ürügyként szolgál arra, hogy kipróbálhassuk a két új fajt (bár az elfek és orkok távollétének indoklása kissé gyengén indokolt), tisztán érezhető, hogy a készítőknek még volt mit mesélniük a SpellForce-univerzum előzményeiről, és maximális lelkesedéssel éltek a lehetőséggel.

Toldozunk-foltozunk-bővítünk

De még ha a történet gyengébb lábakon is állna, megkockáztatom, hogy a játékmenet, illetve a két új faj önmagukban működésre bírták volna a koncepciót. A Grimlore Games fejlesztői gyakorlatilag sorra vették az alapjáték problémásabb elemeit, és egytől egyig javítottak rajtuk. Így például a hősök portréja alatt sorakozó legfeljebb hat képesség helyett több, testreszabható és gyorsbillentyűkre köthető eszköztárt állíthatunk be magunknak, de a térképen elfoglalt régiókban is elég immár a nyersanyagokat a felhúzott helyőrséghez eljuttatni, hogy a raktárunkba kerüljenek és építkezhessünk belőlük.

A két faj pedig új színt visz a receptbe. A törpék népe inkább defenzív jellegű, egységeik különböző harcstílusok között képesek váltogatni, valamint a térkép különböző pontjait összeköthetik alagútjaikkal, hogy seregüket villámgyorsan mozgathassák át rajtuk. A sötét elfek velük szemben sokkal agresszívabb stílust képviselnek, mely megmutatkozik gazdaságukban is, elit egységeik gyártása és a magasabb fejlesztéseik ugyanis a lélekenergiához kötöttek, amit csak elhullott saját és ellenséges egységek holttestei mellől képesek begyűjteni.

Egyedüli szívfájdalmaim a továbbra is meglehetősen buta útkeresés és a kamera, utóbbival főleg az RPG-jellegű küldetések során kellett komolyan megküzdenem. Ettől eltekintve a Soul Harvest a SpellForce-rajongóknak mindenképp ajánlott, de még azoknak is, akik esetleg még nem próbálkoztak korábban a sorozattal – valamint le a kalappal a THQ Nordic előtt, amiért a jelenlegi trendek mellett bevállalt egy ilyen hagyományos kiegészítőt.