A Forces of Corruption főszereplője a Zann Konzorcium: egy szervezet, akit nem érdekel az Erő, nem szívleli sem a Birodalmat, sem a lázadókat – ne szépítgessük, egy galaktikus maffia, olyasmi, mint a filmekben Jabba díszes társasága. A lázadók a szabadságért, a Birodalom pedig a rend megszilárdításáért küzd; Zannt viszont hidegen hagyják az ilyen szép eszmék, őt csak a profit érdekli, és ennek megfelelően a harcmodora is teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk. A Konzorcium oldalán játszva a galaxist nem tűzzel-vassal és bolygórobbantó halálsugárral hódítjuk meg, hanem – ahogy a cím is mutatja – leginkább korrupcióval. Egy bolygó korrupttá tételéhez különböző küldetéseket (fosztogatás, szabotázs, kalózkodás, emberrablás) kell végrehajtanunk, s ha sikerrel járunk, a bolygó elkezd számunkra pénzt termelni, illetve a feketepiacán fejlesztéseket (új egységek stb.) vásárolhatunk. A galaktikus térképen való stratégiázás is merőben más, mint eddig volt, ugyanis a Konzorcium flottái némi kenőpénz fejében simán átcsusszanhatnak az ellenséges bolygók védelmi vonalain, így mindig ott tudunk lecsapni, ahol az a legjobban fáj az ellenfélnek.

A Konzorcium útja
A kampány ötletes küldetések sorát állítja elénk (betörés a Császár szentélyébe, értékes adatkapszulákra való vadászat a Halálcsillag roncsai között…), kár hogy elég rövid, és úgy van vége, mintha elvágták volna. Multiplayerben a Konzorcium egyelőre aránytalanul erősnek tűnik: mind az űrben (igen durva csillagrombolók), mind felszíni csatákban (zsoldosok, harci droidok, rancor-háton lovagló Erő-boszorkányok), mint hősök terén (halálos fejvadászok, egzotikus idegen lények, vagy éppen Xizor herceg a Shadows of the Empire-ből) roppant kemény seregeket sorakoztatnak fel a megfoghatatlan, kellemetlen harci stílus mellé. Persze a Birodalom és a lázadók is kapnak egy kis vérfrissítést: előbbiek TIE Interceptorokkal Defenderekkel és elit rohamosztagosokkal, utóbbiak B-Wingekkel és az öreg Yoda mesterrel gazdagodtak többek között.

Régi és új
A belső alapjaiban változott, a külső azonban a régi: kissé átláthatatlan felszíni csaták (a régieknél jelentősen nagyobb pályákon), és látványos, de körülményesen irányítható űrharcok, hangulatos grafika, a szokásos remek zene és hangok egyenesen a Skywalker Ranchról, illetve John Williams kottáiból. Érdekes módon a játék alacsonyabb grafikai opciók mellett is lassabb ugyanazon a gépen, amin az alap Empire at War anno szépen futott teljes pompájában – remélhetőleg ezt ugyanaz a patch fogja hamarosan orvosolni, ami a játékegyensúly problémáit is. Ha ez megtörténik, egy igazán remek kiegészítő viszi tovább a klasszikus Star Wars történetet az RTS-ek birodalmában.