Ha Blizzard-játékról van szó, általában nehezen tudunk értékelést készíteni, elvégre a fejlesztők mindig kínosan ügyelnek arra, hogy kivételesen jó minőségű produktummal rukkoljanak elő. Nehéz értékelni az újabbnál újabb World of Warcraft kiegészítőket, hiszen úgy vesszük észre, hogy simán porba tiporják az összes többi létező MMOG-t a piacon, eladásaik pedig olyan szinten távoliak az átlagos PC-s játékokhoz képest, hogy sok kiadó sírógörcsöt kap, ha megnézi azokat. Most mondjuk azt négy oldalon keresztül, hogy milyen szuper is a legújabb Starcraft II epizód? Ahogy mondtam, nehéz feladat fogást találni rajta.
De vajon miért? Hiszen most is három évbe telt, mire a Blizzard elkészült egy szimpla kiegészítő csomaggal egy stratégiai játékhoz, ami ráadásul az indításakor még azt is megköveteli, hogy az előző rész fent legyen a számítógépünkön. Ha mindezek mellett még ránézünk az árcetlire is, akkor már végképp értetlenül állunk a tény előtt, hogyan képes mindenki egekbe magasztalni ezt az „izét”. Ezek után elvárnánk, hogy valami egészen elképesztő dologban legyen részünk a Starcraft II: Heart of the Swarm elindítása után. Az a minimum, hogy teljesen levegyen minket a lábunkról, hogy ez legyen a világ legjobb stratégiai játéka.
Bosszúhadjáraton
Minden valamirevaló PC-s játékos tudja, hogy a Starcraft II két főbb részből áll. Van ugye az ultranépszerű, eSportokra kihegyezett többszereplős része, és létezik egy szólista küldetéssorozata, melyben egy három részre szabdalt történetet élhetünk át. Beszéljünk először ez utóbbiról, a kampányról, melynek főszereplőit valószínűleg már mindenki jól ismeri. Ott van például Jim Raynor, a lázadó macsó, aki úgy döntött, hogy szembefordul a gonosz Föderációval, és egy bátor húzással megmentette bezergesedett kedvesét attól, hogy valami egészen megbocsáthatatlan dolgot műveljen (mármint azon túl, hogy korábban kiirtott pármillió embert). Ő Sarah Kerrigan, más néven a zergek királynője. Az első részben Jim végig azon ügyködött, hogy valahogy visszakapja Sarah-t, akiről tudja, hogy hiába növesztett karmokat és hatalmas csontszárnyakat, mélyen legbelül még mindig szereti őt. Erről szólt az első rész, melyben végül Jim – hihetetlen, de – sikerrel járt, és egy Xel’Naga ereklye segítségével majdnem teljesen zergteleníti hősnőnket, aki most egy kísérleti állomáson várja, hogy az ifjabb Mengsk (a rosszfiúk főnökének a fia, aki egyébként jó fiú) kísérleteket hajtson végre rajta. Közös beleegyezéssel persze.
Itt kezdődik a második rész, melyben hősünk ezúttal Kerrigan lesz, akiben még mindig ezer fokon fortyog a bosszúvágy Mengsk, a Föderáció első számú embere, azaz a gonosz megtestesítője ellen. Ahogy ilyenkor lenni szokott, Mengsk elköveti a legnagyobb hibát, amit lehet, s megtámadja a sérülékeny kísérleti labort, ahol Kerrigan és Jim ahelyett, hogy végre együtt piknikezhetnének, újra szétválnak. Kerriganben ennek hatására újra elpattan valami, és egy elborult ötlettől vezérelve úgy dönt, hogy addig nem nyugszik, amíg Mengsk életben van. Újra zerg királynővé válik, s megkezdi bosszúhadjáratát a Föderáció ellen. Ám mielőtt spoilert kiáltva megformáljátok viaszbábuinkat és elkezditek melegíteni a tűket, itt most megállunk a meséléssel. Mentségünkre szóljon, hogy ennyit egyébként is leszűrhettetek az első bemutató videó alapján.
Zergológia
A Heart of the Swarm (mostantól HotS) kampánya nagyjából követi az első rész által kitaposott ösvényt, és hasonló elemekből építkezik, mint a Wings of Liberty. Itt is adott egy nagy anyahajó, mint amilyen a Hyperion volt, de ezen most Kerrigan a főnök. Ez a hajó a Leviathan, innen indíthatjuk küldetéseinket, beszélgethetünk az itt tevékenykedő szorgos legénységgel, vagy az időnként felbukkanó vendégekkel. A Leviathan több területre van osztva, melyek közül az egyik legérdekesebb az evolúciós kamra, ahol különféle fejlesztéseket végezhetünk az egységeinken. Az evolúciós fejlesztések hasonlóan működnek, mint a Wings of Liberty esetében, csak itt nem tankokat és katonákat lehet tuningolni, hanem kisebb-nagyobb ízeltlábúakat. Itt találhatjuk a helyi kisfőnököt, Abathurt, aki parancsunkra különféle kísérletekkel igyekszik tökéletesíteni a zerg fajt úgy, hogy az a lehető legideálisabb legyen számunkra. Ide kerülnek azon egységeink, amelyeket a kampány során szerzünk meg, ami természetesen most is a szokásos tempóban zajlik: először jönnek a kisebb, egyszerű, farkas méretű zerglingek, aztán a savköpő rovarok, a tüskéket eregető hydraliskek, végül a hatalmas ultraliskek.
A kamra különlegessége, hogy betévedve minden egységünk számára választhatunk egyet a három felajánlott extra képességből, melyeket aztán a hajóra visszatérve bármikor módosíthatunk. Eldönthetjük például, hogy a kis zerglingünk fürgébb lábakat vagy gyorsabb állkapcsokat kapjon, hydraliskünk messzebbre lőjön, vagy nagyobb legyen az életereje. Ezenkívül időnként lehetőségünk nyílik arra is, hogy úgynevezett evolúciós mellékküldetéseket, pontosabban kísérletek végezzünk el, melyek során további extra képességekkel ruházhatjuk fel szeretett nyálkás barátainkat. Ezek teljesítésével szárnyakat rakhatunk a zerglingekre, így azok simán felugorhatnak a magasabb helyekre, vagy halhatatlansággal ruházhatjuk fel az ultraliskjeinket.
Sarah Kerrigan
A kampány egyik legnagyobb újdonsága, hogy hősnőnk a megszokottnál sokkal fontosabb szerepet kap a játék során, így neki is jutott egy külön terem a Leviathan fedélzetén, ahol az ő képességeit hangolhatjuk finomra. Kerrigan ugyanis minden küldetés során szinteket lép, egytől egészen hatvanig, mely során ő is különféle brutális passzív és aktív képességeket szerez. Ezek segítségével egészen elképesztő hatékonysággal darálhatjuk be majd az ellenséges csapatokat, a maximális hatvanadik szintet elérve például egyetlen kattintással elintézhetjük a fél képernyőt betöltő összes ellenfelünket.
De ahhoz, hogy ez az egész szintlépéses téma izgalmas legyen, és legyen valami tétje is a dolognak, nem elég csupán az előre behatárolt elsődleges feladatainkkal végezni, hiszen a játék során minden küldetésben találkozhatunk opcionális mellékküldetésekkel is, melyeket a gyorsabb fejlődést elősegítendő érdemes lesz mindig teljesítenünk. Természetesen a missziók ezúttal is hihetetlenül változatosak lesznek, szinte képtelenség monotonitást felfedezni a játék egyszemélyes részében. Lesz, amikor simán csak Kerrigant irányítjuk, a képességeit használva az ellenfelek legyőzéséhez, máskor pedig komoly bázisokat és hadseregeket kell felépítenünk ahhoz, hogy alázatra nevelhessünk pár eltévelyedett zerg hordát.
Lesznek a szokásos, „tarts ki 20 percig” típusú feladatok, és találhatunk majd olyat, amiben erőnket és erőforrásainkat kell több irányba elosztani – a kínálat tehát tényleg változatos, és a ránk váró küldetéseken keresztül fokozatosan sajátíthatjuk el a Starcraft II minden csínját-bínját. És ebben különösen erős a HotS, ugyanis nincs szükségünk semmilyen „előképzettségre” ahhoz, hogy leüljünk vele játszani. A program az alapoktól kezdve megtanít minket arra, hogyan épül fel a játék, miként lehetünk ügyesebbek, gyorsabbak, hogyan használhatjuk a gyorsbillentyűket hatékonyan, és mire kell figyelnünk akkor, ha majd hús-vér játékosokkal hoz minket össze az élet. Mert a lényeg természetesen most is a multin van.
Dél-Korea, jövök!
A HotS első heti eladási adatai alapján (egymillió példány) úgy tűnik, hogy még mindig van igény a kivételesen jól felépített stratégiai játékokra. Nem csoda ez a nagy eladási szám, hiszen a Starcraft II többszereplős módjával mai napig százezrek játszanak nap mint nap. Jól tudjuk, milyen őrület van Dél-Koreában, ahol a Starcraft nemzeti sporttá nőtte ki magát. Ezért is volt nehéz dolga a Blizzardnak akkor, amikor folytatás készítésére adta a fejét, melynek keretében egy hihetetlen precizitással finomhangolt, végletekig csiszolt játékba nyúlt bele. Itt nem lehet csak úgy megváltoztatni valamit, hiszen felborul a hármas erőegyensúly! Nem csinálhatnak olyat, hogy csak úgy kivesznek egy egységet a játékból, és betesznek helyette egy másikat. Vagy mégis?
A HotS számos újdonsággal kavarta meg a Starcraft II játékosok elméjét, jó néhány változás történt a játék többszereplős módjában, melyek bár apróságnak tűnhetnek a laikusok számára, sokszor alapjaiban változtatják meg a mérkőzések menetét. A multi persze nagyrészt még mindig ugyanaz, mint három évvel korábban, az pedig sokak szerint ugyanolyan, mint a 15 évvel ezelőtti – de ez nem így van! Rengeteg újdonságot hozott a HotS is; ott vannak például a terran reaperei, akiknek a gyártásához már nincs szükség arra, hogy a barakk mellett felhúzzunk egy tech-labort, és még az életerejük is lassan regenerálódik. A repülő medievac is kapott egy új képességet, aminek segítségével gyorsan elhúzhat a baj elől, és rengeteg apróbb változást találunk még a másik két fajt vizsgálva is.
Nagyobb volumenű változtatásokból sincs hiány, hiszen hét új egység is helyet kapott a játékban, melyek közül kettő a terranoknál, három a protossnál, kettő pedig a zergeknél köszön ránk. Ezek mindegyike önmagában megérdemelne egy kisebb cikket, főleg, ha komolyan vesszük a multis küzdelmeket. Ott van például a zergek swarm host nevű lénye, aki bár önmagában támadni képtelen, lecövekelve kiváló védelmi vagy akár támadó egység válhat belőle, vagy a protossok új légi egysége, a tempest, amivel hatékonyan vehetjük fel a harcot a zerg mutaliskek ellen.
Tanulómódban
A többszereplős mód tehát úgy tűnhet, maradt a régi, de azért szakértő szemmel vizsgálva hamar rájövünk, hogy rengeteget változott az elmúlt évekhez képest. Persze jól tudjuk, hogy sokakat most is nehéz lesz rávenni arra, hogy kipróbálják a multit, hiszen senkinek nem fűlik a foga egy kiadós veréshez. Mert a Starcraft II multija sokaknak erről szól. Bemegyünk, elkezdjük a kampányban megszokott kényelmes tempójú klikkelgetést, aztán olyat kapunk az arcunkba, hogy csak pislogunk. A multi egy külön életstílus, amit ezúttal is lehet utálni vagy szeretni. A lényeg, hogy a HotS mindent megtesz azért, hogy inkább a szeretet felé billenjen a mérleg, hiszen kifinomult rendszerében akármilyen szintű tudással jól érezhetjük magunkat. Ehhez nagy segítség például az új gyakorlómód, ahol különféle szinteken tehetjük próbára reflexeinket és tudásunkat.
Itt minden mozdulatunkat kommentálja a játék, hogy mikor kell leraknunk különféle épületeket, mikor kell terjeszkednünk, mikor kell támadnunk. Ha pedig úgy érezzük, hogy megy már ez nekünk, akkor rátérhetünk a komolyabb tétmérkőzésekre is, ahol a számítógép keres nekünk egy velünk nagyjából egy tudással rendelkező ellenfelet, feltolja a sebességet a maximumra, és jöhet a háború! Persze a Starcraft II multiját nem lehet egyik napról a másikra profi módon elsajátítani. Hosszú, nagyon hosszú időbe beletelik, mire valakiből akár közepesnél jobb játékos válik, viszont most már jó hír lehet számunkra az, hogy a HotS segítő jobbot nyújt nekünk abban, hogy megtegyük az első lépéseket.
Az RTS-ek királynője
A Heart of the Swarm könnyedén bebizonyította, hogy a Starcraft II még mindig a földkerekség legjobb stratégiai játéka, egy olyan program, ami mind minőségben, mind tartalomban maga mögé utasítja azt a szerény számú konkurenciát, ami még megmaradt ezen a beszűkült piacon. Mostanra már jó pár kiadó számára bebizonyosodott, hogy MMOG-t vagy stratégiai játékot képtelenség sikerre vinni, hiszen a Blizzard termékeinél egyszerűen nem tudnak jobbal előhozakodni, ezért feleslegesen is próbálkoznak. Kétségtelen, hogy a Starcraft II a piacon fellelhető legjobb stratégiai játék, és legújabb kiegészítő csomagjának is ott a helye minden RTS-veterán polcán.
