Stílusából adódóan igencsak szerteágazó játékról van szó, amelyben az anyabolygóról elindulva hódíthattuk meg a környező planétákat, miközben folyamatosan kutattunk új letelepedési lehetőségek után, irányíthattuk és optimalizálhattuk a nyersanyagtermelést, valamint az esetlegesen felbukkanó egyéb létformákkal alakíthattunk ki jobb-rosszabb viszonyt – esetleg az erőfölény kellő mérlegelését követően rögtön le is rohanhattuk őket. Alighanem a műfaj komplexitása következtében nem is igazán akadt időközben komoly ellenfele az Endless Space második epizódját leszámítva, azonban a fejlesztők a kiadás óta éppen annyi bővítménnyel és frissítéssel tartják karban a Stellarist, hogy mindig érdemes legyen visszatérni hozzá.

TERJESZKEDÉS ÉS PUSZTÍTÁS

Az alapokról némi tippel-trükkel együtt már írtunk a 2016/06-os számunkban, azóta azonban számos említésre méltó újítás érkezett. A legnagyobb ugrást vélhetően a 2.0-s (Carolyn Janice Cherry amerikai írónőről elnevezett) update hozta, melynek jelentőségét már az is jelzi, hogy a korábbi mentett állások nem működnek vele együtt. Elsődleges célja a készítőknek alighanem a játékmenet lelassítása és a még teljesebb kontroll lehetett, ugyanis kalandjaink kezdetekor immár nem áll alapból rendelkezésre a féreglyukakon és egyéb kapukon keresztül történő fénysebességnél gyorsabb utazás, helyette minden birodalom megkapja a hiper-hajtóművet. Mindazonáltal itt-ott rábukkanhatunk természetes lyukakra vagy átjárókra, amiket aztán a szükséges technológia megléte esetén ki is használhatunk.

Egy adott rendszer immár annak a birtokát képezi, aki rendelkezik ott egy bázissal. Miután tehát egy felderítőhajóval alaposan átvizsgáltunk egy adott régiót, rendeljünk ki oda mielőbb egy építő-osztagot, majd húzzunk fel egy csillagközpontot. Ezt az épületet aztán érdemes némi védelmi berendezéssel is ellátni az esetlegesen arra kóricáló martalócok miatt.

A JÖVŐ HADEREJE

Némi módosításon esett át a hadviselés is, ezúttal ugyanis limitálva van az azonos flottába tehető hajóink száma, továbbá figyelnünk kell armadánk moráljára is, 50 százalék alá zuhanva csökken az ütőképességük, emellett a túlzottan leharcolt csapatainkat immár ki is vonhatjuk az ütközetből.

Ezek talán a lényegesebb módosítások, amik bármilyen költség nélkül hozzáférhetőek, a 20 eurós Apocalypse pedig további javakkal szolgál. Rendre meggyűlik majd a bajunk a bázisainkat előszeretettel célba vevő kalózokkal, azonban akár ellenük is remekül bevethetőek a hangzatos nevű titán-hajók, melyek komoly előnyöket nyújtanak az alattuk szolgáló sereg számára. Csillagbázisunkat felszerelhetjük nagy hatósugarú ionágyúval, ezenkívül a szükséges fejlettséget elérve megalkothatjuk a Kolosszust, ezt a bolygókat apró darabokra lőni képes monstrumot. Felbukkan továbbá egy új nomád nép is, akikkel érdemes jó szomszédságban lenni, ugyanis felbérelhetjük a vezetőit, hogy segítsenek nekünk leszámolni az ellenlábasainkkal. Emellett az Apocalypse néhány új perket, valamint negyedórányi friss aláfestő muzsikát is magába foglal.