A Stranger Things szerintem egyike azon kevés sorozatoknak, melyekért akár önmagukban is megérheti előfizetni a Netflixre. A Duffer-testvérek szériája még 2016-ban robbant be a köztudatba, és azóta sem veszített a lendületéből: a július negyedikén debütált harmadik évad például minden korábbi nézettségi rekordot megdöntött azzal, hogy négy nap alatt 40,7 millió nézőt szedett össze, sőt közülük 18,2 millióan már ennyi idő alatt befejezték mind a nyolc részt. A harmadik szezonnal egy időben pedig megjelent egy hivatalos játékadaptáció is a BonusXP csapatától, mely bár nem ér fel a sorozat színvonalához, a maga nemében kifejezetten kellemes szórakozást jelenthet, nem feltétlen csak a Stranger Things rajongóinak.

A gonosz nem hal meg, csak átalakul

A Stranger Things 3: The Game nagyjából hűen követi a harmadik évad cselekményét, csak néha eszközöl rajta kisebb változtatásokat, bővítéseket. Ennek megfelelően az alapszituáció ugyanaz: 1985 nyarán járunk az indianai Hawkins városában, ami nemrég kapta meg a saját, neonfényben úszó plázáját. Visszatérnek az első két évadból ismerős szereplők, akiknek most már a magánéletére is komolyabb hangsúly helyeződik. A fiatalok például ismerkednek az első szerelem szépségeivel és árnyoldalaival, a kicsit idősebbek pedig életük első munkahelyén próbálnak boldogulni több-kevesebb sikerrel. Meg aztán ott van Will, aki csak D&D-zni szeretne, de ezzel senkit nem hat meg.

Ebbe a többé-kevésbé idillikus helyzetbe rondít bele egy sor különös esemény a játék (és az évad) elején: a környék patkányai hirtelen elkezdik vadul felzabálni a vegyszereket, a mágnesek furán viselkednek és elvesztik mágnesességüket, ráadásul egy elfogott rádióadás tanulsága alapján az oroszok is megjelentek az álmos amerikai kisvárosban. Ezeknek a rejtélyeknek a felgöngyölítése már ránk vár, de aki látta a sorozatot, az olyan nagy meglepetésre ne számítson: bár vannak kisebb eltérések a cselekményben (ezek főleg abból erednek, hogy a sorozat történései egy az egyben átültetve a játékba azért elég unalmasak lettek volna), a konklúzió végül ugyanaz lesz, mint ami a harmadik szezonban volt. Ennek megfelelően érdemes lehet észben tartani, hogy a Stranger Things 3: The Game lelövi a sorozat összes poénját, így erősen ajánlott csak az évad végignézése után leülni elé.

Üsd-vágd nem apád!

Lényegét tekintve a Stranger Things 3: The Game egy retró grafikával felvértezett beat ’em up játék, ahol a sorozatból is ismerős szereplőkkel kell rendet vágnunk az oroszok és az Upside Down szörnyei között. A programban összesen 12 karakter kapott helyet, akik közül egyszerre kettőt irányíthatunk, ők szépen, fokozatosan válnak majd elérhetővé, ahogy haladunk előre a történetben. Mindenki saját, egyedi képességekkel bír, szám szerint kettővel: egy alaptámadással és egy speciális mozdulattal, aminek az ellövése már energiapontba kerül. Ráadásul egyes karakterek a térképen felbukkanó speciális akadályok leküzdésében is segíthetnek: Dustin például gond nélkül feltöri a számzárral védett ajtókat és ládákat, míg Joyce erővágója a lelakatolt átjárók felnyitásánál jöhet jól.

A játék során két erőforrásra kell majd ügyelnünk: az egyik az életerő, amit elsősegélycsomagokkal pótolhatunk, a másik pedig a speciális mozdulatok ellövéséhez szükséget energia, amit egy-egy doboznyi New Coke elfogyasztásával tölthetünk vissza. Továbbá egyes tárgyak (például a fent említett kötszer és New Coke) megvásárlásához szükségünk lesz pénzre is, de ezt olyan bőkezűen szórja a gép, hogy itt tuti nem fogunk soha megszorulni.

Szintlépés a játékban nincs, ha tápolni akarjuk a karaktereinket, akkor azt különböző passzív bónuszokat adó tárgyak készítésével tehetjük meg. Ezekből alapjáraton bármennyi lehet nálunk, egyszerre viszont csak ötnek a bónuszait használhatjuk. A felhozatal kellemesen sokszínű: akadnak mozgási sebességet, életerőt vagy épp sebzést növelő darabok vegyesen, de van olyan is, ami például csak a gyerekeknek ad valamilyen bónuszt, illetve érdemes megemlíteni a karakterspecifikus példányokat is, melyek általában az adott szereplő különleges képességét módosítják (például Eleven mentális lökéshulláma kevesebb energiát fogyaszt vagy Will tűzijátéka pontosabb lesz).

Játékmenet tekintetében ezen túl azonban nem érdemes túl sok bonyodalomra számítani. Két karakterünket terelgetve egyedül vagy egy barátunkkal közösen vághatunk neki az egyes küldetéseknek, ahol a lényeg a legtöbb esetben egy vagy több tárgy megszerzése, miközben megverünk mindenkit, aki csak szembejön. A továbbjutást sokszor egyszerűbb logikai vagy ügyességi feladatok nehezítik, illetve a történet kulcspontjain egy-egy főellenfél is felbukkan, mint például Billy a Sauna Test epizód végén, vagy Bruce és Tom a kórházban. Összességében a harcról elmondható, hogy nem a legnehezebb, viszont az egyes főellenfeleknél azért oda kell figyelni, ha nem akarunk rekordgyorsasággal a föld alá kerülni.

Ez az igazi horror

Bár a maga nemében a Stranger Things 3: The Game egy teljesen korrekt és élvezhető alkotás, sajnos így is akad néhány komolyabb hibája, ami miatt nem tud felnőni a sorozat minőségéhez. Az első és legkomolyabb gondot a program monotonitása jelenti. Bár az egyszerűbb játékmenet rövid távon könnyen berántja az embert, az utolsó fejezetek tájékán azért már kezdenek repetitívvé válni az egyes küldetések és összecsapások, és a néhány, meglehetősen könnyű logikai rész sem elég, hogy feldobja ezt a receptet. Emellett pedig azt is érdemes megemlíteni, hogy az izometrikus nézet miatt többször előfordul majd, hogy az egyes épületek, folyosószakaszok fala kitakar előlünk bizonyos dolgokat. Amikor csak néhány felvehető tárgytól esünk el így, az még nem is olyan vészes, de amikor egy ellenfelet takar ki így egy fal, az már több, mint bosszantó.

A másik hiányosság pedig a csapattársak mesterséges intelligenciája, illetve annak teljes hiánya. Amennyiben nem egy barátunk irányítja kétfős csapatunk másik tagját, hanem a gép, sajnos az illető harcértéke nagyban csökken. A gépi vezérlésre kapcsolt karakterek ugyanis csak azokat az ellenfeleket hajlandóak megtámadni, akik ott vannak a közvetlen közelükben (sőt néha még őket sem), illetve folyton a hátunk mögé igyekeznek kerülni, ami kifejezetten kínos, amikor éppen egy törékenyebb, távolsági figurát irányítunk.

Hawkins nyáron sokkal szabadabb

A fentiek fényében kijelenthető, hogy a Stranger Things 3: The Game egy kifejezetten kellemes alkotás lett, ami egyrészt hűen adja vissza a sorozat retró hangulatát, másrészt pedig hamar berántja az embert. Sajnos azonban közel sem tökéletes, hiszen az elsőre jópofa játékmenet hosszú távon már inkább repetitív, mintsem szórakoztató, valamint a csapattársak intelligenciáján is lett volna még mit polírozni. Emellett pedig azt is érdemes megjegyezni, hogy mivel a játék hűen követi a sorozat cselekményét, ezért annak, aki látta már az új évadot, nemigen tud újat mondani. Ennek ellenére a Stranger Things 3: The Game megérhet egy kipróbálást, főleg akkor, ha valaki nagy rajongója a Duffer-testvérek sorozatának, vagy egyszerűen csak hiányzik az életéből egy klasszikus, régivágású beat ’em up cím.