Rokosszovszkijról, a Szovjetunió marsalljáról szinte sosem készültek mosolygós fotók, ugyanis a sztálini tisztogatások idején érte is eljött az NKVD, többször megjárta a kivégzőosztag elé vezető utat (az utolsó pillanatban aztán visszavitték a cellába), és mellékesen kiverték a fogait. Hogy is mondta Kulikov az Ellenség a kapuknál című filmben? ”Sarlójuk nem volt, de kalapácsuk igen…” A Spectre of Communism, annak ellenére, hogy orosz alkotás – ráadásul a körökre osztott műfajban indul, nem finomkodik a múlttal, és a történetmesélésben szépen kibontja az olyan szereplők valódi jellemét, mint a hírhedt Lavrentyij Berija (a szovjet titkosszolgálat vezetője), vagy épp Sztálin. Kendőzetlenül, részletesen mutatja be a nagy Honvédő Háborút, mondjuk, a renderelt videók minősége már más tészta…
Kezdjük talán ott, hogy a Strategic Mind-széria egy igen egyszerű alapötletből született, nevezetesen az orosz fejlesztők fogták a műfaj nagy klasszikusát, a Panzer Generalt, majd összeházasították az Unreal 4 motorral. A leánykori nevén még Panzer Strategy címmel induló PG-klón fő vonzereje a teljesen 3D környezetben és az akciókra ráfókuszáló kamerában keresendő, persze tettek mellé egy egészen ütős körítést, lásd pl. a felszerelés részt, ahol minden egység felszedhetett két-három igen pöpec cuccot, így a gyalogságra többek közt aknavetőket és lángszórót lehetett aggatni, a légvédelemre radart és reflektorokat, a tankokra pedig kerülhetett extra géppuska vagy akár plusz üzemanyag is. Innen aztán nem volt megállás: immár Strategic Mind néven, a formulán finomítva megkezdődött a második világháború átkonvertálása. Először az amcsikat (The Pacific alcímmel), majd a saját játékukat, a Panzer Strategyt kvázi még egyszer eladva a német villámháborút (Blitzkrieg) is behúzták, és most, Spectre of Communism címmel megérkeztek a szovjetek…
Akit ”Mészárosnak” hívtak (Zsukov)…
A sorozat a kezdetektől fogva nagy figyelmet fordít a történelmi háttér bemutatására, s ehhez mindig választanak egy központi szereplőt, most éppen Zsukovot, a Vörös Hadsereg egykori vezérkari főnökét, akit a játékos személyesít meg, és egy nagyjából hitelesnek mondható történetbe ágyazva, küldetésről küldetésre bontjuk ki a karrierjét. A szovjet stációk ritkán látható részletességgel ábrázolják például a japán terjeszkedési kísérletet Mongóliában, vagy Lengyelország keleti felének ”felszabadítását”, és a Starni a finnek elleni téli háborúban is tud újat mutatni. A finn Mannerheim-vonal, kvázi a kisebb-nagyobb bunkerrendszerek, aknamezők kidolgozásáért önmagában jár a pacsi, de hogy az eddigi időjárás- és napszak-változók közé bevették az extrém hideget, azért az igen nagy boldogság a második világháborús játékokon megkérgesedett szíveknek. A felszerelések rovatban, téli holmik címke alatt tessék keresni a megoldást… A Moszkváig előrenyomuló német offenzíva szintén igen húzósra sikeredett, ebben Sztálin (a végsőkig való kitartást szorgalmazó) parancsainak komoly szerepe van, na meg a szovjet vezérkar is olyan mellékfeladatokat fogalmaz meg – miközben a német erősítés betakarja a fél pályát–, mintha minden bolsevik szuperhős lenne…
Panzer Komiszár!
A játék nem sokban tér el a Panzer Generaltól. Összeállítunk egy sereget, aztán a kapott presztízs pontokból pályáról pályára haladva toldozgatjuk és foldozgatjuk. A körökre bontott ütközeteket túlélő egyedekhez szintlépésenként felvehető perkek, feloldható szovjet hősök, illetve rendszeresen frissülő arzenál tartozik, ahol modernebb tankok, repülők és lövegek válthatják a lejárt szavatosságú darabokat. A hadműveleti részben az említett Rokosszovszkijtól (ő egyébként az elsők között volt, akik felismerték a páncéloserők jelentőségét) és Vaszilevszkij marsalltól kérhetünk tanácsokat, valamint Zsukov parancsnoki eszközkészletéből is egyre erősebb képességek oldhatók fel, például stratégiai bombázást rendelhetünk el, vagy néhány command pontért cserébe másodszor is tüzelhet a legerősebb ütegünk, illetve egységeink a kommunista ideológia megerősítésével már az utolsó szál emberig tartani fogják a pozíciót.
Munkásököl, vasököl…
A helyszínek tervezése egész jó, és néhány pálya (mint Moszkva elővárosa) ráadásul szépen is néz ki, de az Unreal 4 azért nem egy varázsvessző, bőven lehetett volna még dolgozni olyan részleteken, mint a hidak, az épületek vagy a hadtechnikai modellek. A méretekkel is volt egy kisebb probléma, a casual réteg ugyanis nem feltétlenül fog örülni, amikor egy-egy pályán 50-60 egység mozgási-tüzelési fázisát kell körönként végigmozizni, márpedig elég sok egységet sikerült összezsúfolni. Ami a szovjet oldalt illeti, ezúttal a KV-2 nehézharckocsikra és a népszerű T-34 tankokra érdemes felhúzni a csapat gerincét, a gárdahadseregből érkező elit gyalogságot pedig inkább csak műszaki feladatokra – például aknamentesítésre tartogatni, és természetesen a támogató tüzérség, légvédelem, valamint a légierő jelenléte még mindig kiemelten fontos. A KV-2-ről még annyit, hogy jól használva a védelemben (már ha van mögötte mélységben tüzérségi és légi oltalom), gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Végül jegyezzük meg, hogy a Lend&Lease (kölcsönbérleti) program keretében küldött szövetséges eszközök – ingyen Shermanok, Hurricane-k etc. – idővel is kipróbálhatók lesznek.
Kákán a csomót?
A Strategic Mind a sok extrával, az időjárás és a napszakok lekövetésével, no meg a 3D megjelenítéssel a körökre osztott műfaj egyik gyöngyszeme lehetne, de érthetetlen fagyások, borzalmas videóbetétek, gyenge narrációk váltakoznak a minőségi elemekkel. A videókkal egyébként nem is az a baj, hogy gagyik, hanem hogy irgalmatlanul kilóg a lóláb, például olyan légiharcot modellezni, ahol a repülő balra lő és jobbra van a találat, minden illúziót megöl…
