Super Mario Maker teszt

World 1-1. Az első klasszikus Mario pálya, amely nemcsak azért híres, mert milliókkal kedveltette meg az ugrabugra műfajt és a bajszos vízvezeték-szerelőt, hanem azért is, mert a teljes zsáner esszenciáját tette mindenki számára befogadhatóvá, könnyedén értelmezhetővé. Harminc évvel később, megszámlálhatatlanul sok Mario-játék után a készítők úgy gondolták, hogy darabokra szedik a három évtizednyi furfangból felépített pixelóriást, az aprócska alkotóelemeket pedig a játékos kezébe adják.

TÖBB MINT SZERKESZTŐ?

Ezekhez az elemekhez természetesen komplett szerkesztőfelületet is kaptunk, amely grid-alapú, azaz rácson történő tervezési lehetőségeket nyújt, és egyben remekül épít a Wii U érintőképernyős kijelzőjében rejlő potenciálra. Magyarul: stylusszal a kezünkben pikk-pakk lepakolhatunk néhány talajelemet a koordináta-rendszer megfelelő rácshelyeire, majd jöhetnek az ellenfelek, bónuszok és az egyéb pályadarabok. Ha kedvünk úgy tartja, akár azonnal ki is próbálhatjuk a nagy művet. Ami a Super Mario Makerben igazán nagy poént jelent, hogy sok power-up cumót és egyéb okosságot (gondolunk itt például a repülő szárnyakra) összemixelhetünk adott ellenfelekkel, tereptárgyakkal. Így olyan marhaságok születhetnek a boszorkánykonyhában, amelyek eleve soha nem jelenhettek volna meg egy hivatalos Nintendo játékban, ellenben óriási mókafaktorral bírnak. Szerintünk ez a pont jelenti a játék valódi savát-borsát. Az a tény, hogy a felhasználói tartalmaknak köszönhetően (hiszen az alkotásainkat akár fel is tölthetjük a netre) olyan pályákat, ötleteket és őrült megoldásokat láthatunk Mario-köntösbe burkolva, melyeket Miyamotóék soha nem mertek volna bevállalni, már önmagában érdekessé teszi a Mario Makerben rejlő lehetőségeket. Persze a netre felpakolt pályák között vannak elég gyenge próbálkozások is - azért a megfelelő szűrésnek, valamint a közönség pontozásának köszönhetően hamar rábukkanhatunk a legérdekesebb kincsekre. Extra figyelmesség, hogy négy Mario univerzum között válthatunk azonnal, így nemcsak a látványban, de Mario irányításában és a rendelkezésre álló eszközkészletben is változások következnek be.

TÖBB MINT MARIO?

Mindez a sok jó azonban csak azok számára lesz igazán élvezetes, akik nem unják még a kis vízvezeték-szerelőt és a díszes kompániát. A Mario Maker ugyanis alapvetően újból azokat a hullámokat lovagolja meg, amelyeket harminc évvel ezelőtt generáltak a Nintendo mágusai. Miközben a szerkesztőben ügyeskedünk, vagy épp a tíz/száz élettel leküzdendő pályacsomagokat daráljuk le egymás után, óhatatlanul is felmerül bennünk, hogy ugyanezek a muzsikák, látványmorzsák pörögnek évtizedek óta a Mario címekben, így az újrahasznosítás érzete óhatatlanul is rátelepszik a játékosra.

Sajnos a prezentáció is javarészt csak ismétli a korábbiakat, így nagy meglepetésekre senki sem számíthat. Vagy mégis? A betanító szövegek és a szerkesztő tele van olyan apró geggel, vizuális poénnal, ami tipikusan japán, tipikusan abszurd, viszont a legkevésbé sem mariós. Mi nagyon örültünk ezeknek az apró poénoknak, amelyek önmagukban képesek némi frissességet vinni a megszokott atmoszférába.

TÖBB MINT JÁTÉK?

A Super Mario Maker kettős érzetet keltett bennünk. A csomag egyrészt túlmutat a korábbi Mario játékok keretein, mivel rengeteg olyan trükkös, gyakran szadista, máskor kellemesen ellazító lehetőséget mutat a felhasználói tartalmakon keresztül, amit Mario játékokban soha nem láthattunk korábban. Viszont az utóbbi évek áradatával (véleményünk szerint) már eleve túltolták a formulát, így a személyes Mario-szaturációnktól is függ, hogy mennyire vagyunk kíváncsiak egy újabb retró hangulatú gombafesztiválra.