Manapság a legkönnyebben egy jó kis szerepjátékkal lehet pillanatok alatt megfogni, már ha kedvelhető főszereplő, kidolgozott sztori jár mellé a minőségi párbeszédek és mechanikai elemek társaságában. Valami ilyesmit vártam a látszólag gyönyörű, kézzel festett Super Neptunia RPG-től, ami a 3D-s fővonal mellett próbált látszólag valami újat mutatni. Szerelem volt első látásra, amit aztán rengeteg pofon követett.

Már megint amnéziásra ittam magam

Komolyan mondom, most már ott tartok, hogy ha egy RPG amnéziás hőssel indít, akkor automatikusan 20 kerek százalékot fogok levonni az értékelésből. Hogy jobb nem jut az alkotók eszébe, az egyszerűen kiábrándító, ráadásul az Idea Factory háza tájáról ez már nem az első eset az utóbbi években. Értem, hogy sokszor ez némi kikacsintást is hordoz magában, meg az idegen világ sok esetben (video)játékokról is szól, de tényleg fárasztó, amikor sokadik alkalommal nyomják le ugyanazt a maszlagot a torkunkon.

Szóval ismét van egy amnéziás hősnőnk, Neptune, aki játékszereplőként egy 2D-s világban ébred, azt sem tudja, hogy kicsoda és hogy került oda, de ahogyan az lenni szokott, rá vár a feladat, hogy helyreállítsa a memóriáját, tisztába kerüljön múltjával és személyiségével, továbbá barátai oldalán megmentse a 3D-s játékokat. Gyűjtögetés, millió és egy opcionális küldetés, még több harc és kaland, meg párbeszéd, ráadásul látszólag nagyon szép és egyedi hátterek előtt, jópofa ellenfelek gyűrűjében. Akkor mi lehet a gond? Nos, nagyjából az alap, amivel láthatóan jóval kevesebbet foglalkoztak, mint a külsőségekkel.

Színes, de szagtalan

Mármint persze, vannak jó dolgok a végigjátszást jelentő 15-20 óra alatt, meg lehet élvezni a többszereplős összecsapásokat is, amiknél aztán formációba rendezve zajlik a küzdelem, több lehetőség szerint, de összességében mégis vegyes az összkép. A helyszínek és karakterek például tényleg szépek. Más kérdés, hogy engem például nagyon zavart az, hogy minden helyszínen kábé ugyanazok az ellenfelek kerülnek elénk, aztán a harcba kerülve látni valódi fajtájukat. Számomra fura volt a helyszínek összekötése is (néha a képernyőből lefelé mehetünk át egy másikra, átlagban azonban balra vagy jobbra haladva), továbbá a felhasználói felület sem túl barátságos. Ami azonban leginkább kiborító, szerintem, az a folyamatosan ismétlődő hozzászólás Neptune-tól (kábé minden harmadik ugrásnál ugyanaz), maga a platformozós mechanika, ami úgy egyébként az irányítással együtt kezdetleges, illetve még a képfrissítés sem valami stabil.

Szóval van baj rendesen, és ezen sem a gyönyörű hátterek, sem a szép karaktermodellek, sem az eye candy szerepet betöltő lányok nem javítanak annyit, hogy végül tényleg élvezetes és minőségi eredménnyé váljon a játék. Vannak kivágott ruhák, domborodó testfelületek, mindez persze nem a közönséges irányba eltolva, de az RPG része sekélyes a produkciónak – még a rengeteg poén és kikacsintás ellenére is, amik akár Marióhoz is köthetők –, a platformeres elemek meg annál is rosszabbak. Kár érte, a látszat ezúttal csal, ráadásul meglehetősen drága is a program, amit így csak a legnagyobb rajongóknak tudok ajánlani.