A kínai folklórra épülő Sword and Fairy-sorozatot a Softstar a The Legend of Sword and Fairy-vel indította útjára, még 1995-ben. Szóval nem mai csirke ez a széria sem, viszont itt nyugaton valószínűleg nem olyan ismert, mint keleten. Mert bár egyik-másik epizódja ide is eljutott, a legtöbb esetben még az angol lokalizáció is elmaradt, így a játékosoknak rajongói fordításokra kellett hagyatkozniuk.

A most PS5-re és PS4-re is megérkezett Sword and Fairy: Together Forever üde színfolt a sorban, ugyanis a tavaly PC-n Sword and Fairy 7 címen napvilágot látott felvonás legalább angol felirattal rendelkezik. Nem csekély üröm az örömben, hogy a karakterek továbbra is kínai nyelven szólalnak meg, így lényegében folyamatos olvasásra kényszerülünk. Ez még önmagában nem lenne baj, de idegesítően sokszor tűnik el a felirat azelőtt, hogy azt emberileg végig lehetne olvasni. És a filmekkel ellentétben itt nincs lehetőség visszatekerni. Na, de elkalandoztam…

Egzotikus tündérmese

Még manapság is ritkaságszámba mennek az olyan nyugati, mainstream játékok, amik komolyan építenek a keleti kultúrákra, így a Together Forever látványvilága igazán különleges lehet a szemünknek. Az építészeti stílusoktól a különféle színes szörnyekig van itt minden, amire rácsodálkozhatunk a középkori európai falvak, vámpírok, zombik és farkasemberek sokasága után. A karakterek, köztük a főhősnő, a faluját karddal védelmező Yue Qingshu, gyönyörűen néznek ki, az átvezetők alatt az Unreal Engine 4 megdolgozik a pénzéért.

A tényleges játék alatt viszont azért néha szembántóan kilóg a lóláb, a Softstar sokszor spórolt a textúrákon, néha a környezet is eléggé elnagyolt. Viszont vannak olyan területek – például Qingshu faluja –, ahol az ember érzi, hogy itt azért odatették magukat a fejlesztők.

Játékmenet tekintetében a Together Forever nem túl kiemelkedő. A harcok a sorozatban először valósidőben zajlanak, klasszikus hack & slash kivitelben. Kardunkkal kombótámadásokat és különleges csapásokat vihetünk végbe (ezek természetesen fejleszthetőek), ezzel verhetjük le a tömegesen érkező kisebb és a sűrűn megjelenő nagyobb, boss jellegű ellenfeleket. Szerencsére annyira nem egyszerű a rendszer, hogy agyatlan gombnyomogatás legyen belőle, de azért különösebb taktikai érzéket sem kíván meg a játék, nincs benne igazi kihívás, még magasabb nehézségi fokon sem.

Három dolog viszont feldobja a harcokat. Az egyik, hogy a környezetet a javunkra fordíthatjuk. A második az, hogy a játékot quick time eventekkel is teleszórták. Viszont ezek nem a frusztráló, „fél másodperc esélyed van arra, hogy megnyomd a megfelelő gombot” féle QTE-k. Bőséggel van időnk reagálni, ami így nem válik idegesítővé, viszont képes arra, hogy megtörje a kissé monoton csapkodást. A harmadik pedig az, hogy Qingshút több, saját egyedi képességgel bíró karakter is kíséri, akikre a csaták közben bármikor átválthatunk.

Az viszont nem válik a játék előnyére, hogy az első 1-2 órában nem történik olyasmi, ami igazán megragadhatja a játékost. A sztori eléggé klisésen indít. Qingshu megment egy titokzatos fiút, és így belekeveredik az istenek és a démonok között dúló háborúba. Maga a játékmenet sem kínál túl sok izgalmat, mert az első szakaszban Xiu Wút irányítva, egy „csőben” szaladgálhatunk, egy hosszúra nyúlt tutorial keretében. A Together Forever csak a második óra közeledtével kezdi felfedni erényeit, és ahogy elkezd kibontakozni a klisék ellenére egész fordulatos sztori, megismerjük a karaktereket, és a világ is szépen kitárul.

Ennek hála a fősodor, ha nem is nyújt kihívást, izgalmas és érdekes marad. Ami a mellékküldetéseket illeti, nos, azok XP gyűjtögetésre jók, de az ember hamar unni kezdi ezeket, aztán meg kifejezetten nyűggé válnak. Mázli, hogy opcionálisak. Szóval minden hibája ellenére azt tudom mondani, hogy a Sword and Fairy: Together Forever ugyan sok tekintetben egy középszerű alkotás, néhány, a szürke átlagból kiemelkedő eleme miatt az RPG, JRPG és hack & slash rajongók nyugodtan adhatnak neki egy esélyt, főleg akkor, ha kifejezetten érdeklődnek a keleti kultúrák iránt.