Sokan azt gondolják a DLC-kről, hogy azok csak és kizárólag a játékosok megfejésére kitalált, ördögtől való, sokszor teljesen felesleges kiegészítők. És bár ebben néha van igazság, maga a koncepció egyáltalán nem rossz dolog, sőt mi több, számtalan kreatív ötlet megvalósításához nyújt alapot. Természetesen a letölthető tartalomban rejlő potenciál kiaknázásához szakértelemre, illetve az alapjáték iránti maximális elkötelezettségre van szükség, ezek pedig mind szerepelnek a The Evil Withinnel tavaly előrukkoló Tango Gameworks eszköztárában. A japán srácok első DLC-je, a The Assignment elismerésre méltó expanzió lett, ami nemcsak tartalma, de egyénisége terén is felér a pazarra sikeredett horrorjátékhoz.

JULI ÜL A FŰBEN

Noha az Evil Within befejezése nagyon sok kérdést vetett fel, az Assignment nem azokkal foglalkozik, hanem a játék egy megosztó karakterére, Judi Kidmanre összpontosít, akit először vonhatunk irányításunk alá a DLC-ben. A sztori az alapprogram eseményeivel párhuzamosan fut, és kiderül belőle, hogy a TEW-ben néha rossz kislánnyá változó Kidman valójában egész szerethető figura.

Mivel egy nem túl erős testalkatú nőről beszélünk, aki az esetek többségében fegyver nélkül rohangál a torz lényekkel teli pályákon, nem várható el tőle, hogy Sebastian nyomozó nyomdokaiba lépve aprítsa a szörnyeket. Éppen ezért az Assignmentben az akció helyett a lopakodás kerül fókuszba: a cirka 4 óra hosszú kiegészítő idejének nagyját szellőzőkben és tereptárgyak mögött guggolva töltjük majd, és azért fogunk imádkozni, hogy az ellenfelek elkerüljenek bennünket.

Nagyon sok olyan játék van a piacon, amik csupán azért kapnak valamiféle lopakodós szegmenset, mert a tervezők pár fókuszteszt eredménye alapján úgy gondolják, hogy az csak úgy kell. Ez a hozzáállás pedig gyakran frusztráló, buta jeleneteket eredményez, amiket az egyszeri gamerújságíró imád utálni. Nem úgy az Assignment, amiben a lopakodás remekül működik, sőt, az Evil Withinben néha erőltetett sunnyogással szemben végig logikus megoldásnak tűnik. Juli, bár nem egy erőművész, sokkal jobban bírja a futást, mint Sebastian, aki két méter megtételét követően már inhalátor után kapna. Azaz, ha kiszúrnak minket, valószínűleg vége a dalnak, hacsak el nem szaladunk és találunk egy rejtekhelyet magunknak. Ennél fogva az Assignment játékmenete roppantmód eltérő attól, amit az Evil Withinben tapasztaltunk, és meg kell hagyni, hogy ez nagyszerű tulajdonsága a DLC-nek.

FOLYT. KÖV.

A lopakodás köré épített kiegészítőbe még főellenfelek is belefértek, amik ráadásul minden korábbi bossnál ijesztőbbek, köszönhetően a sebezhetőség érzésének, ami végre tényleg félelmetessé teszi az egyébként inkább csak bizarr programot. Ugyanakkor a már a TEW-ben sem tökéletes irányítás az Assignmentben is kimutatja a foga fehérjét, néha picit idegesítővé téve egyes, hosszú ideig mentéspont nélküli szakaszokat. Mivel Juli az esetek 90 százalékában védtelen, fejleszteni pedig nem lehet a karakterét, ezért nem ártana, ha a fedezékről fedezékre ugrás kicsit folyékonyabb lenne, és ne érezné sokszor azt a játékos, hogy nem az ő bénasága, hanem a rakoncátlankodó kamera tehet szegény lány véres elhalálozásáról.

Na, mindegy, talán a folytatásokban másként lesz, elvégre ez a DLC csupán a kezdet, és az Evil Within tele van kitölthető résekkel, nem beszélve a fentebb már említett, kicsit nyitva hagyott befejezésről, ami nemcsak egy folytatást, hanem egy hasonlóan remek letölthető epizódot is el tudna cipelni a hátán. Amennyiben élvezted az alapjátékot, úgy az Assignment is melegen ajánlott, sőt, ezt az erős kezdést látva megelőlegezem, hogy érdemes megvásárolni a TEW Season Passt is.