Most, hogy a hozzászólásokban mindenki kifejtette a véleményét a Baljós Árnyakról, térjünk vissza a játékvilág leghíresebb jogi dinasztiájához! Nagyjából két éve, hogy az Ace Attorney: Phoenix Wright-trilógia végre angolul is megjelent PC-re és a nagyobb konzolokra. A kétezres évek elején kiadott három vizuális regényt egyesítő cím szép sikereket ért el a résztvevők hajlott kora ellenére, így sokan várták a folytatást. A Capcom azonban a negyedik játék helyett egyből a sorozat kilencedik és tizenegyedik tagjára ugrott, a 2015-ben megjelent, majd 2017-ben folytatott The Great Ace Attorney al-sorozatra.
Régi jó nosztalgiánk
Új-régi főhősünk Ryunosuke Naruhodo, Phoenix Wright őse, aki még nem szóviccesítette a nevét angolra, annak ellenére, hogy a 19. század végén a brit birodalom éppen elég népszerű Japánban. Sőt Ryunosuke még nem is ügyvéd a történet kezdetén, csak kénytelen megbirkózni ezzel a feladattal, amikor egy hazájába látogató brit professzort meggyilkolnak, és őt vádolják a bűncselekménnyel.
Nem túl spoileres, ha elárulom, hogy itt nem ér véget a játék, tehát a pert megnyerjük ártatlanságunk bizonyításával. Ezalatt megismerjük a játék – korábbi részekkel nagyrészt megegyező – alapjait: a rengeteg olvasnivalót, a szinte mindig ellenséges tanúk kikérdezését és megcáfolását, a bizonyítékok kezelését és bemutatását, valamint, ha szerencsénk van, a sikerhez szükséges logikai rendszert is. (A hasonló alapon végzett nyomozás a második epizódra marad.) Innen pedig, ha döcögősen is, de beindul ügyvédi karrierünk, amely során még a világ leghíresebb szerzői detektívjével, Herlock Sholmesszal is szerencsénk lesz együtt dolgozni.
Sholmes egyébként az a karakter, aki szerintem igazi választóvonal a játékban. Előtte is akadnak fura alakok és szürreális pillanatok, de amikor először kell az állandóan öntömjénező detektív nagyjából összes következtetését kijavítani, akkor vagy végleg megkedveli valaki a játék minden őrültségét, vagy „mekkora anime szutyok” felkiáltással törli a programot.
Mert azért akadnak olyan elemei a játéknak, amikkel egyszerűen csak együtt kell élnünk, ugyanis ez az Ace Attorney-életérzés. Egyik ilyen a kissé túlírt szöveg, akár kisebb jelenetek megismétlésével, hogy biztos eszünkbe jusson, mit keresünk vagy mit kell választanunk, hogy ne veszítsünk „életet”. Ráadásul nemcsak a bevezető történetnél kell kivárnunk, amíg a játék megfelelőnek ítéli az időt egy elem felfedésére. Hiába jöttünk rá egy órája, mi történt, még jön pár kitérő, zsákutca, visszaemlékezés, eltúlzott érzelem, és végül persze egy kis őrültség, hogy feldobja a napot.
Öreges, de aranyos
A játék még 3DS-en kezdett, de szépen sikerült modernizálni. Az átvezető animációk természetesen nagyfelbontáson is jól mutatnak. A játéktérbeli, immár 3D-s karaktereknél azért látszik a kor és eredet, de a stílusuk így is remek, bár eleve keveseket ért eddig vád, hogy a látvány miatt kedvelik a sorozatot.
Emberi beszédre csak az átvezetőkben számíthatunk, valamint a legendás felkiáltásoknál, angol és japán változatban. A szöveg 99,9 százaléka viszont továbbra is csak telexszerű pittyegés, amit sajnos lehalkítani sem lehet, legfeljebb kikapcsolni – minden más hanghatással együtt. Ennyire azért nem kellett volna hagyománytisztelőnek lenni, bár így legalább koncentrálhatunk a remek zenére, aminek nagyzenekari feldolgozása sajnos már fizetős. A szövegek fordítása immár hivatalos, bár akad úgy óránként 1-2 furcsább mondat benne, és a megszólítások is állandóan cserélődnek a Mr/Miss és San/Sama között, amit talán betudhatunk a kulturális csereprogramnak. Szintén a modern idők terméke a Story Mode, amiben a játék mindent elintéz helyettünk, elég hátradőlve élveznünk az epizódonként több órás történetet.
Azt hiszem, a The Great Ace Attorney Chronicles-t legjobban úgy jellemezhetném, hogy tipikus Ace Attorney-játék. Aki azt szerette, ezt is imádni fogja, és a két történetsor, valamint a kiegészítő mini-epizódok végigvitele után tűkön ülve várhatja az újabb remaster csomagot. Aki eddig nem próbálta a sorozatot, annak érdemes végiggondolnia, mennyire bírja jól a rengeteg olvasnivalót, számításba véve azt is, hogy a program a logikai részekben eléggé fogja a kezünket. Ha valakinek ezzel nincs gondja, az animés hangulatot pedig kedveli, akkor remekül fog szórakozni.
