Már most fel figyelmeztetek mindenkit: az új kampány nehéz. Nem kicsit; nagyon. Már az első küldetés során sikerült a készítőknek lehervasztania az arcomról a gyermeki mosolyt – körülbelül 20-30 perc békés mészárolgatás után ugyanis megjelentek a megrontott dúnadánok a pályán, akik úgy meg szerették volna tudni, mégis, mi a fenét képzelek magamról. A káosz aztán később tovább fokozódik: a történet körülbelül ötszáz esztendővel játszódik a filmek előtt, és azt meséli el, hogy a boszorkánykirály térdre kényszeríti Angmart, és megalapozza már ismert hatalmát.

A megszokott multiplayert is sikerült a srácoknak feldobni, hiszen minden eddigi faj kapott valami apróbb, vagy komolyabb változtatást az igazság és az egyensúly nevében. Az alkalmazandó taktikák lényegében nem változnak, azonban az új térképekkel együtt a cucc ismételten képes minden fanatikust magával ragadni jó darabig. Apropó fanatizmus: Tolkien elvakult híveit felszólítjuk, hogy sikoltva fussanak az ellenkező irányba: a megrontott dúnadánokról és vándorokról már tettem említést, de a népét megmenteni kívánó, karizmatikus troll története is sokkoló perceket okoz. Nincs mese, a játék már rég kilépett a Gyűrűk ura skatulyából, hogy saját, kissé elborult, önálló életet éljen. Az, hogy még így is működik, már a készítőknek köszönhető: a program még mindig egy nagyon élvezetes Command & Conquer klón, csak Kane helyett a Witch-King gyarapítja a főgonoszok táborát.