Képzelj el egy világot, amiben nincsen moralitás, se érzelem, mindent a logika ural, a döntések pedig attól függnek, hogy az érték 1 vagy 0. Ez a ComonGames játékának, a The Uncertainnek a világa. Az emberiség eltűnt a Föld színéről, helyét az általa teremtett robotok vették át. A városokban és falvakban gépek laknak, szimulálva az emberi életet, de semmi emberi nincs bennük. Legalábbis látszólag.
A játék főhőse RT-217NP, egy különleges robot. Nem tudja, mi végre jött a világra, de azt igen, hogy jól ért a gépek összeszereléséhez, ezért karbantartóként éldegél nem messze egy nagyvárostól. Kedves kis családi háza van az erdőben, bár nem túl tiszta, hiába, a gépek nem igénylik a tisztaságot, de RT még a rendet sem. Éppen rutin munkáját végzi, egy plazmavágót kell megépítenie és elküldenie a városba, amikor is történik valami: egy repülőgép zuhan le a hátsó kertben. A pilótarobot tönkrement, a raktérben pedig RT olyasmire lel, aminek létezése lehetetlen: emberekre.
Ezzel indul RT kalandja, amely során biza nem egy olyan döntést kell meghoznia, ami túlmutat az 1-esen és a 0-án, és rá kell döbbennie, hogy a robotok sem jobbak az embereknél, sőt, talán még rosszabbak is.
Rossz kezdés
Bár a The Uncertain egy klasszikus, point and klick kalandjáték, ami a különféle elemek felfedezéséről, begyűjtéséről és hasznosításáról szól, na meg párbeszédekről és logikai mini-játékokról, az ismerkedés mégis kicsit döcögősen indult, mert automatikusan a kontrolleremet vette alapnak. Ám mivel az nem xboxos, ezért alaposan összekutyulta az irányítást – opciózni pedig nem lehet. Ha nektek is van kontrolleretek a PC-hez, és az nem xboxos, akkor azt javallom, a játék indítása előtt húzzátok ki a gépből, akkor már irányíthatjátok egérrel és billentyűzettel.
A másik dolog, ami kicsit frusztrált a nyitásnál – és később is –, hogy a szövegek nem átugorhatóak. Ez különösen akkor bosszantó, amikor rákattintasz valamire, hogy megnézd, változott-e a státusza. A normális kalandjátékokban ilyenkor újra felmondják az első klikknél is tapasztalt szöveget, de nekünk nem kell kivárni, szimplán továbbléphetünk. Ám nem a The Uncertainben. Itt meg kell hallgatni akkor is, ha fél soros, akkor is, ha háromsoros. És különösen bosszantó a készítők listájánál, ami megszakíthatatlan, de legalább lassú.
És ha már lassúság, RT-hoz képest egy reumás csiga száguld. Még akkor is lassan mozog, ha fut. Tulajdonképpen futással érhetjük el más játékok gyaloglási sebességét. Ez különösen a nagyobb pályákon bosszantó, amikor többször is körbe kell sétálni, vagy el kell rohanni az automata ágyúk elől.
Jó folytatás
Bár a fentiekben egy nem túl jó játék képét sikerült tömören felvázolnom, le kell szögeznem, hogy a The Uncertain első epizódja egyáltalán nem az. Sőt, kissé kiszámítható sztorija ellenére – legalábbis az első részben semmi váratlan nem történt – igen elragadó, szórakoztató kalandjátékról van szó.
Ez tulajdonképpen annak köszönhető, hogy a robottársadalom jól kidolgozott, a látvány indie mércével mérve szép és rendkívül hangulatos. Kicsit poszt-apokaliptikus, kicsit idilli. És a felszínes klisé ide vagy oda, a háttérben húzódik egy olyan rejtély, ami elsőre nagyon nem tűnik sablonosnak, ez pedig hajtja előre az embert.
Szerencsére a „fedezd fel a pályát, majd használd, ami használható” játékmenetet feldobták egy elég változatos mini-játék készlettel. A legtöbb a logikán alapul, de van memóriajáték, sőt, egy alkalommal még autós üldözésben is részt vehetünk. Ennek a megvalósítása persze kicsit gáz, mert nehéz úgy légikocsit vezetni a fák között, hogy hátrafelé néz a kamera, de megtöri a monotonitást.
A játék nem csekély kikacsintással is bír a popkultúrára, így ne csodálkoz, ha az egyik kukában ismerős sapira lelsz, vagy RT régi filmekből idéz fel egysorosokat. Ezek felfedezése külön élvezet.
Jó befejezés?
Sajnos, ez a játék is epizódonként jelenik meg, így nehéz az összképről beszélni, mert ami jó, az később még elromolhat, és vica versa. Az biztos, hogy a The Last Quiet Day-en nagyon látszódik, hogy csak felvezeti a történetet. Lassan indul be, még nem mélyül el a háttérben, se a rejtélyben, nem érződik, hogy választásainknak bármire is hatása lenne, és épp akkor jön a „folytatása következik” felirat, amikor felpörögnének az események. Az első fejezet amúgy háromórányi mókát kínál, amibe érdemes belevágni, annak ellenére, hogy újat egyelőre nem tud mutatni a többi klasszikus point and click kalandjátékhoz képest.
