Ha a morális résztől eltekintünk, azért be kell ismerni, hogy a tolvajok élete kifejezetten izgalmasnak és érdekesnek hangzik. Elvégre ki ne akarná kicselezni a legbonyolultabb biztonsági rendszereket, feltörni a feltörhetetlennek tartott széfeket, majd észrevétlenül távozni a helyszínről, hogy aztán az értékes zsákmányból évekig úgy éljen, mint egy király? Ha kíváncsi vagy, hogy milyen egy besurranó karrierje, a Noble Muffin játékával úgy leshetsz bele ebbe az életbe, hogy később sem fogsz a bíróságon kikötni miatta.

Lopni, megyünk lopni

A Thief Simulator története nagyon egyszerű: egy besurranót alakítunk, aki tartozik a helyi maffiának, és kisebb-nagyobb lopásokkal törleszt feléjük. A legtöbb küldetésünk abból áll, hogy betörünk valahova, és ellopunk vagy szétzúzunk valami értékeset. Ezek nem túl bonyolult feladatok, inkább csak bemutatják, hogyan kell zárakat feltörni, kocsit vagy épp elektronikus kütyüket lopni, esetleg ablaküveget vágni.

De nem csak a küldetésekkel foglalkozhatunk a játékban, sőt! A készítők egy kicsi, szabadon bejárható városrészt bocsátottak a rendelkezésünkre (illetve, ahogy haladunk előre a sztoriban, megnyílik egy másik környék is), tele jobban vagy rosszabbul védett házakkal, járókelőkkel és rengeteg elemelhető és gyorsan pénzzé tehető tárggyal. Gyalog vagy autóval ezeket az utcákat járjuk mi is, ha pedig megtetszik egy ház, már törhetjük is fel.

A játék fénypontja az egyes rablások kitervelése és kivitelezése. Bár az is járható út, ha egyszerűen berontunk, és viszünk mindent, ami megtetszik, sokkal sikeresebbek lehetünk, ha előtte kifigyeljük a lakókat. Érdemes felmérni a be- és kivezető útvonalakat, és a járgányt sem árt úgy leparkolni, hogy könnyen menekülhessünk, ha ránk hívják a zsarukat.

Ha egy kicsit is beleéljük magunkat szerepbe, akkor igen izgalmas éjnek évadján (vagy épp verőfényes nappal) végiglopakodni a házon, feltörni a zárakat, kirámolni a szekrényeket és a széfeket. A különféle értékes tárgyak általában ott találhatók, ahol a való életben is számítanánk rájuk (kávéfőző a konyhában, tévé a nappaliban stb.), és kicsit ijesztő is, hogy pár betörés után milyen könnyen fel tudjuk mérni, mi mennyit ér, mit érdemes bepakolni a zsákba, és mi az, amit jobb hagyni.

A zsákmányt később a zálogosnál tehetjük pénzzé, a bevételből pedig jobb felszerelést vásárolhatunk, amivel a jobb védelmet is feltörhetünk. A pénz mellett a másik fontos erőforrás az XP, melyet egy-egy rablás után az elemelt tárgyak mennyiségétől és minőségétől függően oszt a program, és amit olyan hasznos mozdulatok elsajátítására költhetünk el, mint a zártörés vagy az ékszerek szétkapása.

Szabadrablás?

A Thief Simulator, bár szórakoztató program, sajnos nem mentes a hibáktól sem. A játékmenet, bár rövid távon szórakoztató, egy idő után monotonná válik, az autó irányítása egyáltalán nem reális, néhol pedig a karakterünk is fennakad egy-egy küszöbben, ami főleg a gyors akciók során lehet idegesítő.

A Thief Simulator tehát egy tipikusan kis adagokban fogyasztható játék. A betörések izgalmasak, de hosszú távon azért hajlamosak monotonná válni, ha viszont valakit ez nem zavar, érdemes lehet beruháznia a Noble Muffin alkotására.