A kedves kis kutyusos játék illúziója már ott szertefoszlik, mikor kalandunk kezdetén a program felajánlja, hogy ha túl sok kóbor eb kerülne hozzánk a menhelyre, akkor két választásunk lehet: az altatás vagy a szabadon engedés. Egyik sem túl bíztató, úgyhogy itt legalább 2-3 percet elidőztem, mire meghoztam a döntésem. Elsőnek ki kell választanunk avatárunkat, majd nevünket, és kezdésképp kapunk egy kutyust is, akit elnevezhetünk. Utóbbi nekem stílszerűen Buksi lett, viszont a karakterválasztónál valamit eléggé elnézhettem, mert pont sikerült kiválasztanom egy szereplőt a Majmok bolygójából (nézzétek csak meg a képeket!).

Szóval kutyás emberként éldegélünk szépen nyugiban, felülnézetes, old school JRPG-stílusú világunkban, amikor egyszer csak kutyaugatást hallunk odakintről. Főszereplőnk ki is megy megnézni, mi lehet az, és igen, jól sejtitek, a hang gazdája egy kóbor négylábú, akit utána be kell fognunk a póráz segítségével. Ezután utunk a helyi menhelyre vezet, ahol sajnos épp teltház van, szóval a Lightning névre keresztelt eb a mi garázsunkban kell, hogy meghúzza magát. Saját kennelt kap, valamint enni és inni is adni kell neki.

A nyergesi állatidomár visszatér

Mindezek után a menhelyen vállalhatunk munkát. Feladatunk lényegében annyi, hogy gondoskodunk a kis szőrös barátainkról, és az érkező látogatók igényei szerint néhányukat kihozni az előtérbe, hogy a potenciális gazdi megnézhesse őket, aztán pedig választhasson. Az örökbe fogadott kutyákért pénzt kapunk, amivel fejleszthetjük a helyet, még több kennelt építhetünk be stb. Érdemes egyébként a kenneleket gyakorta tisztítani, mert egy idő után az ebek elkezdenek bűzleni, és ha nem fürdetjük meg őket, akkor a látogatók is inkább a távozás mellett döntenek. Az irodai PC-n pasziánszozás vagy a trash videók nézése helyett vezethetjük a nyilvántartást, hogy hány kutya van még a menhelyen, illetve itt láthatjuk például azt is, hogy mikor kerültek be, hány évesek, és egyéb tulajdonságaikat is megnézhetjük. Ez hasznos, mert az érkezők eleinte csak olyan kritériumokat adnak, miszerint nekik „kiskutya” vagy „öreg csahos” kell, de később már komplett kutyafajtákra kell szűrnünk a keresést, vagy épp fejből tudnunk, hogy az adott állat hogy jön ki a többivel, mert van, amelyik családnál ez is szempont.

Különböző színű tápok közül válogathatunk, mert nem mindegy az sem, hogy kinek mit adunk enni, és persze a vízellátásról is gondoskodnunk kell egy vödör segítségével. A Shift lenyomásával az adott kutyát pórázra köthetjük, és akár ki is vihetjük egy kicsit a szabad levegőre játszani. Sajnos nekem a póráz elég bugos volt, átlógott a falakon, karaktereken, így nem túl gyakran használtam. Szerencsére a leendő gazdik elé nem kell egyesével kivinnünk a kutyákat, hanem elég egy plecsnit felkapni a recepción, majd a kenneleknél megjelölni adott számú ebet, akik már ott is teremnek a helyszínen. Később pedig ugyanezzel a módszerrel „vissza tudjuk teleportálni” azokat, akik még tovább maradnak velünk. A látványvilág aranyos, rajzfilmszerű, a zene viszont hamar monotonná válik még annak ellenére is, hogy a beállításokban lehet cserélgetni a dalokat.

Ebadta apróságok

Minden egyes új nap új kihívások elé állít minket, de ha jól teljesítünk, akkor szép összegeket tehetünk zsebre, amikből aztán a végtelenségig fejleszthetjük a menhelyet. A fejlesztők a kezdetektől fogva azon voltak, hogy a játékos szembesüljön azzal, hogy mennyire nem egyszerű egy ilyen helyet fenntartani, ezért sajnos időről időre nekünk is meg kell hoznunk a szörnyű döntést, azaz el kell altatnunk (vagy épp szabadon engednünk) egy-egy jószágot. Ez tényleg szomorú pillanat, de mivel a menhelyek a valóságban is gyakorta küzdenek a telítettséggel és a szabad hely hiányával, bizony nem maradhatott ki a játékból ez az opció sem. A To The Rescue! jópofa, már-már hiánypótló kis „menhely-szimulátor”, de az előkerülő bugok eléggé le tudják rontani az élményt. Ettől függetlenül, aki mindig is ki akarta próbálni magát egy állatotthon vezetésében, az egyrészt megteheti azáltal, hogy önkéntes melót vállal valamelyikben a környéken, vagy virtuálisan ellátogat a To The Rescue!-ba, és ott viseli gondját a kutyusoknak. Utóbbi megvásárlásával egyébként valós menhelyeket is támogatunk, szóval már csak emiatt is érdemes ránézni.