Az aktuális Warhammer-fejezethez csatolt tartalomgyár már az alapjáték megjelenése óta zakatol, először jött az Öregvilág és az Újvilág között hidat képező Mortal Empires, majd januárban „felkeltek” a Sírok urai (Rise of the Tomb Kings), és nemrég a The Queen and the Crone azt is világossá tette, hogy brutalitás terén ebben a világban a nők sem maradnak el a férfiaktól. A Curse of the Vampire Coast egy újabb egyszerű tézissel szolgál, nevezetesen, hogy a tengeren sincs senki biztonságban, ehhez dukál némi Karib-tenger kalózai hangulat, de leginkább a szörnyek és élőhalottak kerültek hangsúlyba…

Az új DLC hasonló kaliberű tartalom, mint a Rise of the Tomb Kings volt, azaz egy önálló frakciót kaptunk tokkal-vonóval, ami a gyakorlatban zsírúj hősöket, egységeket és egyedi játékelemeket is jelent. A Vámpír-part négy élőholt admirálisa szokás szerint mindkét meglévő kampányba benézhet, de a vortex megzabolázása hidegen hagyja őket, és visszautalva a Sírok uraira, itt is egy külön kis történet dübörög. A fáma szerint a Nagy örvény (2. rész alapsztorija) meggyengülésével éledeznek bizonyos dolgok a mélyben, és nemcsak a vízi hullák, hanem egy olyan ősi, legendás szörnyeteg is, mint a merwyrm (sárkánykígyóra hajazó bestia). A szörny durva jószág, hajókat aprít, viharokat kavar, és néhány rosszcsont, mint Noctilus gróf (von Carstein ivadéka) vagy Luthor Harkon, úgy gondolja itt az idő, hogy a bestiát befogva előlépjen, és odacsapjon a világnak. Ehhez csupán egy spéci szigony kell, a Star-metal Harpoon és három mágikus srófa egy-egy tengerészdalból. Nyilván nem ilyen egyszerű a dolog, mert a fenti készlet a világ leghíresebb hajósainál lett elrejtve, és hogy egyáltalán megmérkőzhessünk velük e javakért, egy a becstelenséget mérő TOP-listán be kell előznünk minden delikvenst.

A Dreadfleet és a többiek…

Az új legendás lordok mindegyike kapott egy zászlóshajót, amelyen építkezni és toborozni is lehet, de ha a hajós felvonulásból tengeri csatákat vizionálnál, na, azok nincsenek. A vízi ütközetek egy a semmiből felbukkanó szigeten alakulnak át a megszokott szárazföldi csatákká. Kalózfélék volnánk, tehát van kincsestérképek után való kajtatás, és még 8 darab arany tokent is szétszórtak a világban – mindegyik egy újabb legyőzendő sereg, ezekhez drótozták be jutalomként a Regiments of Renown egységeket. A szárazföldön elkóricálva titkos kalózfészkeket hagyhatunk a megostromolt települések helyén, amelyek elszívják a város bevételeit, vagy csendben nyomathatják a vámpirisztikus befolyást, plusz még infamy is termelődik. Jelzem, egyszerűbb egyből elfoglalni a helyet, mert a fél bevételnél jobb az egész, és a vándorló életmóddal nem lehet nyerni. Az új frakcióhoz új mágiaosztály (Deep) és fejlesztési fa dukál, és ugyan megmaradt a vérszívó örökség, például, hogy felélesztéssel is lehet sereget építeni, de ez a sereg már lőfegyvereket használ, a tüzérsége kivételesen erős, és sellőkkel, morngulokkal van megerősítve. Persze, lovasság az nincs – mondjuk, kalózoktól nem is várnánk.

Hajózni muszáj?! Élni nem…

Kétségtelen, hogy „vízi revű” még nem volt a Warhammerben, és olyan új lokációk is megjelentek, mint a Galleon’s Graveyard, egy nagy örvény Ulthuántól nyugatra, de említhetném Sartosa szigetét (hajazva némiképp Tortugára), ugyanakkor nem ezek miatt érdemes beruházni az új DLC-re, hanem mert a megszokott minőséget kapjuk, nyakon öntve egy jó adag Karib-tenger kalózai életérzéssel. És persze rengeteg élőhalottat. Meg egy remek alkalmat, hogy újra kitakarítsuk a térképet…