A Total War széria szép lassan átrágja magát a Warhammer világán, sorra jönnek a patkányemberek, beszélő dinoszauruszok, ám amikor már azt hinnéd, hogy semmivel nem tudnak meglepni, akkor lenyúlnak a föld alá, és olyat húznak elő, hogy csak pislogsz. Ezúttal például rég halott királyok morcos múmiáit ásta elő az alkotók keze, akiknek bizony nem az lesz az első szava, hogy ki evett a tányérkámból, mert már az egész eszcájgot megfújták, sőt minden odalett. 

A Sírok urainak is, ahogy a Warhammerben szinte mindenkinek, megvan a maga kellemesen elborult története, egy véres história, amely még a Birodalom előtti időkre nyúlik vissza, egy ősi, virágzó civilizációhoz, amit Nehekharának neveztek. Az ókori Egyiptom kissé eltorzított képét láthatjuk visszatükröződni itt, városállamok élén álló papkirályokat, akik a bebalzsamozott testüket piramisokba zárták, s mivel erősen hittek egy majdani sikeres feltámadásban, kíséretük és egész seregek égtek el máglyán, hogy urukat ne egy szál pöcsben érje az újjászületés. Az örök élet iránti sóvárgás teremtette meg egyébként a Mortuary kultuszt, a papok rendjét, akik a halhatatlanság titkát kutatták, amíg az egyik ilyen pap, Nagash, meg nem unta a szöszölést, és elbitorolta Khemri, a legnagyobb városállam trónját. Az új uralkodó persze nem érte be ennyivel, és amikor néhány Sötét elfet partra vetett a tenger, a kínzókamrák megteltek a szerencsétlenek sikolyaival, a tőlük szerzett tudás alapján pedig végül elkészült az áhított Élet elixír. Így született meg a Warhammer világának első Nekromantája, és mikor rengeteg szenvedés árán megépült az óriási fekete piramis, amely a hatalma kiteljesedését jelentette, az egyben a végzete is lett, a zúgolódó papkirályok egyesült serege legyőzte. Az idő nem ölhette meg a Nagasht, de az acél végül igen, halála előtt azonban még egy utolsó, pusztító varázslattal enyészetlen pusztasággá változtatta a hajdan termékeny vidéket, s ez volt az a mágia, amely miatt a földben nyugvó, bebalzsamozott királyok felkeltek a sírjukból. A légióik élén azóta is őrzik a Holtak földjét, Nagash öröksége, az összegyűjtött tudását tartalmazó Kilenc Könyv pedig elvetette a vámpírizmus magvait.

Good morning sunshine?

A Rise of the Tomb Kings DLC négy új beszállót jelent az Eye of the Vortex kampányba, bár a múmiákat nem az örvény megzabolázása izgatja, hanem Nagash elveszett könyveit keresik, amely a Khemri mellett álló fekete piramis kulcsa. A kilencből most, hogy az örvény destabilizálódott, csupán öt könyvre van szükségük, néhány idegen városokba van bezárva, másokat vándorló törzsek (seregek) cipelnek magukkal a világban, egyet pedig Arkhan, Nagash egykori sötét bajnoka őriz, aki maga is játszható karakter. A történet ilyesformán elég egyszerű, és a Vortex rituáléit kísérő képregényekhez hasonlóan itt is van néhány bejátszás, bár dramaturgiailag kevesebb izgalommal. Minden könyv önmagában is egy értékes ereklyét jelent, az egyik új sereget támaszt fel, a másik gazdagságot ígér, aztán amint az ötödik is a helyére kerül, kinyílik a piramis, és egy elképesztően látványos végső csatában a delikvens elnyerheti a jutalmát. Settrával, a királyok királyával mindez 100 körön belül teljesíthető, igaz, a fekete piramistól karnyújtásnyira kezdi véres krónikáját, nem úgy, mint például Khalida királynő, aki Lustria dzsungeléből kell, hogy összekaparja magát. Khalida egyébként Neferata, a vámpírok ősének egyik áldozata, s a krónikák szerint amint a vámpírméreg szétáradt a testében, a kígyóistent szólította, hogy mentse meg a kárhozattól. Ereiben azóta is színtiszta kígyóméreg kering, amit robbanásszerű csapásaival képes az ellenségeire is szétszórni, és minden vele harcoló egység részesülhet ebből a sebzésfajtából. Arkhannal persze biztosan nem randizna, hisz a sötét bajnok (Southlands kezdőhelyszín) a vérivók támogatását élvezi, konkrétan a vámpír egységekből is toborozhat. A negyedik lord, Khatep a legöregebb és legbölcsebb Liche pap (Mortuary cult), ezért a saját rendjéből több és magasabb kezdőszintű hőst hívhat le, na meg van némi tapasztalata élet s halál dolgaiból, tehát az ő egységei gyorsabban regenerálódnak. 

Múmia vagy temetkezési vállalkozó?

Minden új frakció után azt hisszük, hogy ennyi volt, ide már cipőskanállal sem lehet új elemeket beszorítani, de nem véletlenül Creative a fejlesztők első neve. Lényegében a Tomb Kings alapgondolata, hogy ezek a jóemberek már hullák, két lábon járó holtak, így az élőhalott harcosok megidézéséhez nincs szükség pénzre, sőt a sereg semmiféle ellátmányt nem igényel. Ha továbbmegyünk ezen a síkon, ugye, hol lehet hullát találni – naná, hogy a temetők, kripták, régi csatamezők környékén, tehát a toborzóhelyek többsége ilyen lokációkra hajaz. Na meg a jó öreg egyiptomi hadászatra, ahol a harci szekereknek nagy divatja volt, és ne felejtsük, hogy már ismerték az összetett íjat, tehát ezen a téren messze lekörözik a másik hullagyáros céget, a vámpírokat. Amikor a papkirályok Khemri városát ostromolták, Nagash varázslói rég elesett hősök szellemét zárták a nekropolisz élettelen szobraiba, így jöttek létre a gigászi csataszfinxek, a hajlított pengékkel hadonászó Ushabtik (szolgaszobrok), vagy az óriások méreteivel vetélkedő Hierotitan. A tudás tehát létezett, és ki tiltaná meg a Sírok urainak, hogy használják. Nincs sivatag skorpió nélkül, szóval az óriásskorpió szintén behúzható. 

Mindazonáltal az új lordok sem toborozhatnak a végtelenségig, a seregeik száma csak a dinasztiák (fejlesztés) rovatban növelhető, és az alap csontvázharcosokon kívül minden fejlettebb egység korlátozott (igen csekély, általában épületszint/+2) számban hívható le, a kapacitás pedig csak további épületekkel, tehát további városok elfoglalásával és építkezésekkel növelhető. Valamiféle fizetőeszköz mégis csak kellett, így az aranyat használjuk a piramisvárosok felépítéséhez, de itt megint kanyarodjunk csak vissza oda, hogy a múmiákban pár ezer éve megállt a ketyegő, tehát nagy pénzeket a kifosztott sírokban ébredő polgároktól ne várjuk. Mit tehet ilyenkor egy haragos király? Nos, természetesen fosztogat, dúl, rabol, és a legfontosabb, hogy győz, mert itt a diadalokért komoly pénz jár, főleg az ide vonatkozó képességek kifejlesztése után.

Kriptaszökevények és a túlvilág

A Mortuary kultusznak egy új tablóban találtak helyet, s ennek a lapjain számos legendás légió (a RoR egységekhez hasonló spéci alakulat) ébreszthető fel, és ugyanezen rovatban kraftolhatók ki azok a fegyverek, ereklyék, valamint amulettek, amelyek a befáslizott fickókból valódi hősöket csinálnak. Az ide vonatkozó matéria, a gyűjthető kanópuszedények már az egyiptomi sírkamrákból is ismerősök lehetnek (ezekben tárolták a múmiák belső szerveit), míg itt csata utáni tárgynyereményként, épületek és hősök által generált nyersanyagként jelennek meg. A Dinasztiákról még nem esett szó, de képzeljünk el egy olyan rendszert, ahol az egyre lassuló fejlesztések egykori dicső famíliák szarkofágjait nyitják, a valaha élt legerősebb seregvezérekét, hősökét, és néhány ezekhez köthető tulajdonságot, miközben minden új dinasztia (összesen hat van) egyben egy új sereg toborzását teszi lehetővé. Ezenkívül is van még pár ötletes apróság, az új rítusok között akad például egy igen látványos homokvihar, amely az egész birodalmat beborítja, a hódítók dolgát nehezítendő. A túlvilág szintén megjelenik a csatatereken egy állapotcsík formájában a képernyő tetején, és időről időre regenerálja, feltölti a harcosokat, sőt a végső fázisban egy csapat Ushabtit is megidézhetsz a harcmező bármely pontján.

Sírás a vége?

Mint látható a piramisok-múmiák kombinációt alaposan átgondolta a Creative Assembly kiegészítőkre szakosodott részlege, és nehéz fogást találni rajta. Reméljük mostantól ez lesz az etalon, amúgy erősen ajánlott matéria.