Nagyon, igazán nagyon közel álltam ahhoz, hogy huszonsok éves újságírói pályám során először visszadobjak egy melót. Tényleg agyph@szt kaptam a Tourist Bus Simulator (a továbbiakban TBS, úgyis mint Te Büdös Selejthalmaz) első két óráját követően. De most őszintén: mikor tűnt jó ötletnek apró üdülőfalvak spagettivékonyságú utcáira ráengedni a 13,2 méteres MAN Lion’ Coach C három tengelyes turistabuszokat? Oké, ebben azért nekem is volt némi részem, hiszen nézte a nyavalya, hogy a választható két alapjármű (a kéttengelyes sima Coach és a Coach C) között mi a különbség? Firkász vagyok, amiben több a karakter, az biztosan jobb is. Nem jobb. Hosszabb. És ez most itt nem volt jobb… Node, miért nem adtam vissza Böjtinek az egészet? Mert valami egész perverz módon végül is egészen kinyílt a játék – kisebb-nagyobb hiányosságokkal azért gazdagon tűzdelve. Igyekszem ezeket sem elhallgatni.

Szóval van egy, a spanyolországi Fuerteventura szigetére helyezett Fernbus Simulator 2016-ból – mert bizony őt köszönthetjük új köntösben. Mondjuk, aki ezt szerette, az a TBS-szel is baráti viszonyba kerül. Én maradok annál a hitetlenkedéssel vegyes ámulatnál, melyet a program folyamatosan, de legalább kitartóan elém vetett „érdekességekkel” tart fenn.

Erős kezdet

Mellékszál, de már az intro is megkapott: egy Boeing 777-es méretű döggel érkezünk az apró szigetnyi, egyik végén meredek és magas heggyel, a másikon egy kikötővel és az ott horgonyzó óceánjáró kirándulóhajóval lezárt, zsebkendőnyi pályára. A gép egy pillanat alatt megáll: gumifüst, fékszárnyak, sugárfék – bármi nélkül. Ekkor már éreztem, hogy a fizikával lesznek még gondok. Oké, startolunk, egy irgalmatlanul mocskos Range Rover vár ránk, mint cégautó. Elindulok – és felsírok. Ember, ez nektek FIZIKA?! A lehető legnehezebb fokozattal kezdtem neki, de nem is emlékszem, mikor vezettem utoljára törhetetlen autót… Nos, most ezt tettem. Semmi következménye nincs a padlógázas triplaszaltóknak, a full frontáloknak: a hangeffekt olyan, mint mikor rácsapsz tenyérrel egy motorháztetőre és/vagy leesik egy üveg vizespohár a konyha járólapjára. Ja, semmi rendőrségi ügy, büntetőpontok, pénzlevonás – semmi. KRESZ-táblák? Kötelező haladási irány? Sebességkorlátozások? Kit érdekel?

Az első döbbenetet legyűrve a kellőképpen lepattant irodámban vettem egy használt buszt (a rövid, sima Coachcsal kezdjetek, ne a C-ssel, erősen ajánlom), elautóztam érte a kikötőbe, és elindultam hazafelé. Hát, érdekes volt. A játék nagy része a volán mögött telik majd, éppen ezért érdemes megjegyezni, hogy a buszok irányítása, hát, sajátos. Olyan, mintha egy borulékony, magas gokartot vezetnél. Billentyűzettel teljesen használhatatlan a dolog, kormánnyal határeset, kontrollerrel meg nem próbáltam. A motorhang szinte teljesen hiányzik, ez fura volt. Viszont a zene, az zene! Ezen felsírtam – és imádtam. Ez az egyetlen része a TBS-nek, aminek sikerült markáns hangulatot teremtenie. Elég gáz, ha egy szimulátort a háttérzene ment meg, most mégis ez történik. Az ’50-es és ’80-as évek legnagyobb és/vagy leggázabb slágerei jönnek szépen sorban. Olyan az egész, mint egy német retró rádió – merthogy a műsorvezető a legszebb hochdeutsch nyelvi hagyományokat ápolja. (Gyanítom, ez is a Fernbus Simulatorból került át.) Komolyan mondom, már csak egy vaníliás Wunderbaum kellett volna a tökéletes hangulathoz.

Mondjuk nekem baromi gyanús, hogy egy turistabusznak nem 5000 kilométerenként kell gumit cserélnie, és az olajcsere-periódus is meghaladja az 52 éves Bogaramét. A 10 ezer kilométerenkénti fékcsőcserékről már nem is beszélve… Lehet, ez csak a játék leegyszerűsítése miatt van (hiszen a valódi Fuerteventura 100 kilométer hosszú és 30 kilométer széles). Szóval fura, de együtt lehet élni a dologgal. Úgyis lesz szerelőd, aki majd megcsinálja, neked már csak az ütemezéssel és a járatpótlással kell majd törődnöd…

Spagetti-keringő

Amitől aztán az instant <&”’+!/%/*;>* aránylag gyakran beállt nálam, nos, az maga a buszvezetés. Spoiler: a karambol ugyanannyira béna hangokkal jár, de legalább sokba kerül. Vicces (Hahaha…NEM!) módon a busz maga nem sérül meg, bármit csinálsz, csak éppen a járat végén, a hazaérkezésnél kasszíroz a program. Gondosan feljegyzésre kerül még a legapróbb horzsolás is, és ez egyrészt karosszéria-lakatolást jelent (ami pénzben és időben is sokba kerül), másrészt a tapasztalati pontokból és a százalékos értékelésekből vonogat le szorgalmasan.

Szóval Fuerteventurán buszt vezetni szívás. Az aprócska települések (tényleg, alig 8-10 utca a legnagyobb) irgalmatlanul keskeny utcákkal és kereszteződésekkel vannak teli. Meg autókkal is, persze. Kanyarodni viszont sokat kell, és a 13 méteres dögök akkor is sok helyet igényelnének, ha nem lenne a harmadik, utolsó tengelyük is kormányzott. Az esetek döntő többségében marad a tilitoli, a centizgetős előre-hátra, hiszen a mesterséges intelligencia vezette autóktól sok segítséget nem lehet és nem is érdemes várni. Említettem már, hogy sokba lesz, ha megzúzod a sokkerekű bálnádat?

Cserébe a közepesen egyhangú, vidéki tájon robogva is várnak majd az izgalmak. No, nem a vizuálisak: az Unreal 4 grafikus motort nem izzasztja meg igazán a táj. Alapvetően vulkanikus, barna sivatagféle, kevés fával és bokorral, néhány épülettel – ezt bámulhatjuk majd órák hosszat. Igaz, tekintetünket általában rémülten fogjuk szegezni a szintén nem gusztusosan széles buszokra tervezett, kétszer egysávos országutakra. Meg a bukkanó utáni hajtűkanyarokra, ahol az útszéli tábla szerint 70 a max. sebesség. Aha, csak éppen úgy szállsz el 30 fölött, mint a győzelmi zászló.

Fülkéből ki, monitorba be...

A játék erőssége, mármint ha van neki ilyenje (oké, a zenére megadom), az a menedzselős rész. Ez újdonság: kellett is valami extra, amiért elkérik a tízezresemet. Szóval ahogyan a játék megy előre, öljük bele a drága időnket és idegrendszerünket, bővíthetünk mindent. Nem csupán a buszparkunkat (később akár vadonatúj Coachokkal is), de az alkalmazottjaink körét. Sőt, kis kikacsintással a GTA-ra, a lakásunkat is cserélgethetjük nagyobbra, sőt be is rendezhetjük, kifesthetünk, új WC-nk is lehet – mindenszipiszupeeeeer… NEM! Mert az új vonalakat (legyen szó városnéző menetről vagy csak az új 105-ös buszjáratról) elsőre nekünk kell végigvezetni ahhoz, hogy a későbbiekben a meglehetősen vegyes vezetési képességű beosztottakra bíznánk a napi robotot. Sajnos ez néha eléggé egyhangú bír lenni, de hát egy aprócska szigeten nem túl sok változatosságot lehet kialakítani a beérkező német és brit, a játékban amúgy meglepően józan és úri viselkedésű turistahordák ide-oda cipelésével kapcsolatban.

Szerencsénkre a TBS meglehetősen bőkezű a bevételekkel, így erősen meg kell küzdeni a csődért. Az irodánk, mint munkahely, mondjuk teljesen jól használhatóan, logikusan van kialakítva, minden kurzorra áll.

Ha a Coachokon kívül a két, külön megvásárolható busztípusnál (Neoplan Skyliner és Stera S516/S517 HD) többet méltóztatna berakatni az Aerosoft, az talán dobna még a TBS-en. Sajnos a Steam Workshopban csak skinek vannak a meglévő buszokhoz, más tartalom semmi. Mondjuk, az átfestésekből látni, hogy mi a megcélzott, első számú piac: döntő többségükben német turistairodák, busztársaságok bőrét húzhatjuk a sokat szenvedett járműveinkre.