Érdekes nosztalgiaérzet fogott el, amikor elindítottam a Trüberbrookot – úgy éreztem, mintha a 2000-es évek közepére kerültem volna vissza, amikor a LucasArts kalandjáték-generációjának már leáldozott, a Telltale Games pedig még nem kezdte meg hódító útját. Ekkor voltak gyakori jelenségek az előre renderelt hátterekkel, kisebb büdzsével, fejlesztőcsapattal és rengeteg lelkesedéssel operáló kalandjátékok, melyek ugyan nem lendítették vissza a műfajt a játékipar élmezőnyébe, kielégítették a rajongók éhségét. A tesztalany szintúgy egyszerre lelkiismeretes rajongói játék és művészi vízió, melynek történetét számtalan sci-fi inspirálta, helyszíneit, látványvilágát pedig fizikailag lemodellezett helyszínek digitalizálásával valósította meg a btf fejlesztőcsapata.

Twin Peaks német testvérvárosa

A címszereplő Trüberbrook egy apró német falu, ahová főhősünk, Hans Tannhauser kvantumfizikus PhD hallgató a ’60-as években érkezik meg egy lottósorsoláson nyert nyaralásra, hogy elterelje gondolatait megfeneklett kutatásáról. A falusi nyugalmat azonban már az első estén rejtélyes események kavarják fel, Hans szállására ugyanis betör egy rejtélyes, foszforeszkáló testű idegen, aki ellopja az ifjú tudós jegyzeteit. Hősünk így egy Gretchen nevű, a faluban rekedt antropológuskutató társaságában indul útra, hogy megkeresse a tolvajt, és közben kiderítse a falu és a közeli, lezárt ezüstbánya rejtélyeit.

A játék egyedi, régi fényképeket idéző látványvilága, zenéje, története és karakterfelhozatala szép lassan eléri a kívánt hatást, és ezek együtt kellő motivációként vezetnek végig a fejezetekre osztott kalandon, melyben hőseink lépten-nyomon különös csavarokba, popkulturális utalásokba botlanak. Sajnos a megvalósítás fél siker – bár tetten érhetőek a készítők tervei, a végeredmény nem is egy sebből vérzik. A digitalizált helyszínek néha döbbenetesen jól festenek, de máskor, különösen, ha árnyékokkal és világítással próbál operálni egy-egy jelenet, irgalmatlanul pixelessé válnak a háttérelemek, kijelölőnégyzetek jelennek meg a fényforrások körül. Az utalások és poénosnak szánt kikacsintások pedig töredékét sem érik el annak a hatásnak, amire eredetileg szánták volna őket – pedig a Twin Peakstől az X-aktákig igen széles spektrumot fednek le.

Alattomos mélyvíz

Mindez még nem lenne akkora probléma, sőt csak növelik a nosztalgia érzését, még hasonlóbbá teszik a Trüberbrookot a 2000-es évek derekának B-kategóriás kalandjátékaihoz. Az viszont kevésbé bocsánatos, ahogy a játék a nehézségi szintet kezeli. Az első fejezeteken még egy kevésbé edzett kalandjátékos is képes végigszáguldani, viszonylag kevés helyszínen, egyszerű feladványokat kínál, amelyeknél a játék egyértelmű segítséget nyújt, melyik tárgyat kell használni, a vizsgálható, használható pályaelemeket pedig a Szóköz billentyű lenyomása mellett külön kijelöli a játék. A fináléhoz közeledve azonban váratlanul az egész addigi játéktér bejárhatóvá válik, hogy összegyűjtsük egy titkos fegyver négy elemét – ekkor már viszont a lassú, helyszínek közti váltásokkal, a nem egyértelmű feladványokkal, az oda-vissza járkálással és pixelvadászattal a műfaj legrosszabb pillanatait idézi fel 

A Trüberbrook így sajnos, bár remek lehetőségei voltak, és lépten-nyomon magával ragadó a fejlesztők látványos rajongása és lelkesedése a műfaj iránt, sajnos közel sem olyan kiforrott, letisztult, hogy igazán ajánlhassam. A műfaj rajongóinak érdekes lehet, a készítőcsapat viszont remélem, legközelebb tanul a hibákból, a potenciál ugyanis bennük van, hogy egy nap összedobjanak egy klasszikust.