A szállítmányozás és logisztika szerelmesei előtt egy újabb sztráda nyílt meg a nemes egyszerűséggel Truck & Logistics Simulator címen futó alkotás személyében, ami talán a Nintendo Switch-tulajoknak a legnagyobb örömhír, mivel számukra jelenleg csupán egy maroknyi hasonló alternatíva érhető el. Bár azt hiszem, már a cím is elég beszédes, de dióhéjban a lényeg: a játékban a személyautótól a kamionig terjedő járművekkel hurcolhatjuk el a megrendeléseket A pontból B pontba.

Kezdésnél rögtön választhatunk is, hogy milyen járgánnyal rónánk legszívesebben az utakat, de mivel pénzügyi lehetőségeink ekkor még eléggé korlátozottak, így a kasztnik többségét egyelőre csak sóvárogva csodálhatjuk – köztük egy hatalmas monster truck monstrumot, ami, elképzelni sem tudom, hogy a valóságban milyen helyzetben lenne praktikus választás, így valószínűleg csak fanservice jelleggel került be. Minden kategória több járgányt is tartalmaz, melyeknek száma a különböző rakodó járművekkel együtt összesen húszra rúg. Mielőtt munkába állnánk, ezeket bizonyos fokig személyre is szabhatjuk, köztük a fényszórókat, a műszerfal színvilágát, az ablakok átláthatóságát és persze a karosszéria színét. Ha mindezzel megvagyunk, akkor jöhet végre a meló! 

Csak én és az út

Időjárásmanipuláló szuperhős módjára a vezetési körülményeket is magunk szabhatjuk meg, vagyis gyakorlatilag választhatunk a nappal és éjszaka, valamint ezeken belül a napos (este holdas), esős vagy ködös útviszonyok közül. A fejlesztők állítása szerint 24 km2-es (virtuális mérőszalag hiányában ezt sajnos nem tudtam ellenőrizni), szabadon bejárható világ egyik utcájára csöppenve egy gombnyomással beröffenthetjük masinánkat, és térképünkön máris megrohamozhatjuk a megbízásokat rejtő, halomnyi zöld kis kör egyikét. A valósághűség jegyében az irányítás nem merül ki a kormány forgatása mellett pusztán a fék- és gázpedál lenyomásában.

Ha az időjárás úgy hozza, beüzemelhetjük az ablaktörlőt – bár ez csak esős időben és belső nézetben számít, de akkor sem sokat –, a fényszórókat, vagy szükség szerint, a KRESZ szabályait betartva akár az elakadás- és irányjelzőket is használhatjuk. Ó, és majd’ elfelejtettem a visszapillantó tükröket, bár ezeken keresztül eléggé mosottan és szaggatva láthatjuk a világot – még napos időben is –, ráadásul elég látványosan észrevehető rajtuk, ahogy azonnal eltűnnek a tereptárgyak, ahogy elhagyjuk őket.

Már törött volt, mikor elhoztam

Jó volt látni, hogy a fejlesztők figyeltek az olyan apró részletekre, mint sofőrünk viselkedése. Külső nézetben láthatóan a megfelelő pillanatban odakap a sebességváltó feltételezhető helyére, ahogy gyorsulunk vagy épp rükvercbe kapcsolunk, merev próbababa póz helyett rendesen forgatja a kormányt – még ha néha fájdalmas szögben álló karokkal is –, valamint indulásnál és fékezésnél a kocsival együtt előre- vagy hátrabillen, bár kormányfogásra tört ujjai közül ilyenkor láthatóan kicsúszik a kormány. Megjelenés tekintetében a műszerfalak és a kasztnik egész jól festenek, de töréseik már elég gyurmahatásúak, környezetünk pedig szintén elég felemás képet mutat.

Míg a vizes utak korrektül néznek ki, addig minden más elég gyatra, kezdve az épületek üzleteivel és ablakaival, amik alacsony felbontásban rátetoválásként díszelegnek a tömbökön, egészen a téglafalszerű sövényekig. A visszapillantóknál említett módon továbbá környezetünk részletei mindössze pár méter után fokozatosan eltünedeznek, közeledésünkkor pedig úgy ugrálnak elő, mint horrorfilmben elátkozott szellem a falból. A másik érdekesség az utcákon cikázó többi kocsi, amik ugyan többnyire illedelmesen megállnak a pirosnál, villognak irányváltásnál, viszont sokszor olyan apró gázlöketekkel haladnak, mintha nem találnák a következő sebességet, beakadnak egyszerű kanyarokban, és tapasztalataim alapján annyira döntésképtelenek, hogy ha egyszer betévednek egy körforgalomba, onnan bizony külső segítség nélkül soha nem jutnak ki. Plusz furcsaság, hogy most először találkoztam olyan Nintendo Switch-játékkal, ami egyszerűen nem engedett még képernyőfotót sem készíteni.

Ahová lépek csomag terem

A megbízásokra visszatérve a már említett pontokon felvett küldetések során egyszerűen különböző csomagokat vagy épp gépeket kell elszállítanunk bizonyos távolságra, adott összegért. A rakományok járműtípusonként minimálisan térnek el, ami a nagyobb különbség, az inkább a felrakodásuk módja, amikhez más-más rakodógép szükséges. A teljesítményünk alapján kapott értékelés után azonnal zsebre is vághatjuk a megérdemelt zöldhasút, és útnak indulhatunk a következő megbízásért, hogy a begyűjtött pénzzel szép lassan feloldjuk az összes kocsit és a hozzájuk kapcsolódó további küldetéseket. Ha egy kis társaságra vágynánk, akkor a többjátékos módban akár másokkal együtt is falhatjuk a kilométereket, a cross-platform támogatásnak köszönhetően pedig ebben a PC-s közösség is partner. Persze a járgányokat nem tündérpor hajtja, és a horpadásokat sem fogják a manók kijavítani az éj leple alatt, ezért bevételünk egy része bizony ezekre fog elmenni. 

A Truck & Logistics Simulator egy bizonyos ponton és fokig valóban szimulátor érzését keltő, kellemes kis fuvarozó program, de ezzel együtt a legtöbb téren iszonyatosan steril és fapados, legyen szó a környezetről, a megbízások egyhangúságáról, vagy épp a grafikáról. Azonban hibáival és hiányosságaival együtt is talán a műfaj eddigi egyik legígéretesebb képviselője Nintendo Switchcsen, ami idővel remélhetőleg még javulni fog a jelenleg korai hozzáférésű PC-s verzió visszajelzései alapján, a leghamarabb 2021 közepére ígért nagykonzolos verzióra pedig alaposan kipofozzák.