A jó és a rossz fogalmak relativitását bravúrosan szemléltető, nagyszerű tavalyi szerepjáték időközben nemcsak ingyenes bővítéseket, hanem egy új DLC-t is kapott, amelyben a Kyros által leigázott területeken Tunon nevében rendet vágó Fatebinder egy olyan titkos településre érkezik, amely a hódító törvényei szerint nem is lenne szabad, hogy létezzen. Kyros ügynöke egy levél nyomán bukkan az ősi titkokat rejtő Oldwalls mentén megbúvó Bastard’s Woundra, egy szedett-vedett sátortáborra, ahol a hódítók elől bujdosó legkülönfélébb elemek verődtek össze, és életük a menedékhely oltalma ellenére is veszélyben van.

Vihar a biliben

A teljes régiók sorsának eldöntése és olykor földdel egyenlővé tétele után kissé furcsa ugyanezt kicsiben, a Bastard Tieren belül elhelyezkedő Shattered Bastion egy eldugott szegletében művelni. Az már a bejutáskor egyértelművé válik, hogy a részletek tekintetében számítanak korábbi döntéseink és hogy kikkel milyen a viszonyunk, vagyis most sem mindegy, ki melyik érdekcsoport tagja, vagy hogy hogyan alakult a viszonyunk a hadsereg Scarlet Chorus és a Disfavoured nevű rivális erőivel. A táborban sem fogunk mást csinálni, mint folytonosan azt mérlegelni, hogy a számunkra legideálisabb végkifejlet szempontjából kinek segítsünk és kit áruljunk el, hiszen tetteink végső soron a mérgező ivóvíz mellékhatásaitól szenvedő valamennyi menekült sorsáról döntenek.

Mindez jól és ismerősen hangzik, ugyanakkor a játék nagy ívű cselekményéhez képest kissé jelentéktelennek hat, játékmenet terén semmiféle újdonsággal nem szolgál, a párbeszédek és a küldetések java pedig érezhetően gyengébb színvonalat képvisel. Mindez csak erősíti az érzetet, mintha egy fő történettől jóformán teljesen független és felesleges kitérőt tennénk. A Barik, Lantry és Verse karakteréről többet eláruló személyes küldetéseik, illetve a fizetős kiegészítéssel egyszerre érkező ingyenes új befejezés és párbeszédek is érdekesebbek, mint Bastard’s Wound ügyes-bajos dolgai és a kipucolásra váró új dungeon.

Kinek jó ez?

A kérdés teljesen ártatlan, viszont annál indokoltabb. Egy DLC esetében mindig nehéz eldönteni, hogy bármikor elérhető legyen, egy végigjátszást követően a játék végéhez toldják a befejezés továbbviteleként, vagy valahol félúton megjelenjen egy új helyszín a térképünkön. Az Obsidian a legutolsó lehetőség mellett döntött, így a történet középső, második fejezetéhez érve látogathatunk el a Kyros figyelő szemei előtt rejtve maradt településre, ez azonban több okból is problémás. Mi van, ha én tavaly befejeztem a játékot és most csak a letölthető tartalom miatt indítom el újra?

Semmi gond, az új kalandokat elindító üzenetet akkor is megkapja Fatebinderünk, ha csak a játék legvégéről van mentésünk. Igen ám, de a korábban sokat hiányolt és a DLC egyik legjobbnak tartott plusz tartalmát, a társaink személyes küldetéseit csak akkor teljesíthetjük, ha éppen a második fejezetben járunk, tehát ha előrébb tartasz, akkor vagy elkezdheted elölről a játékot, vagy ezektől automatikusan elesel. További bizarr adalék, hogy az új helyszín lakói mit sem tudnak némelyik harmadik fejezetben általunk meghozott olyan döntésről, amely jelentősen átformálta Terratus világát és erőviszonyait, ami azért elég komoly logikai baki. Ha már a hibáknál tartunk, sajnos bugból sem kevés akad a Bastard’s Woundban, méghozzá a bosszantó fajtából, amelyik nem engedi, hogy némelyik NPC-vel beszédbe elegyedjünk vagy a környezet bizonyos elemeivel interakcióba lépjünk (ugye te is utálod, amikor nem tudsz felvenni valamit?).

Visszatérve az eredeti kérdéshez, ez a 15 eurós DLC azoknak kedvez, akik mostanában kaptak kedvet a Tyrannyhoz és rögtön az összes plusz tartalommal együtt csaptak le rá, mert náluk fog a legkevesebb vizet zavarni a második fejezetbéli kitérő, és nekik viszonylag jól bele is illeszkedik majd az addigi történések sorába. Szomorú, hogy az Obsidiannál mintha egyáltalán nem vették volna figyelembe a visszatérőket, akiknek így nem sok értelme van beruházni erre a rövidke és ár-érték arány szempontjából nézve némiképp túlárazott kalandra, hacsak nem megszállottjai az alapjátéknak és épp egy új végigjátszást terveznek. Nem rossz, de aki kihagyja, nem marad le semmi lényegesről.