A Capcom azon üzletpolitikája, hogy a korábban kiadott játékai egynémelyikét „tökéletesre csiszolt” formában ismét a piacra dobja, egyrészt üdvözlendő, hiszen látszik, hogy figyelnek a rajongók visszajelzéseire és igyekeznek egy mindenki számára élvezhető – végső – terméket összehozni, másrészt kicsit visszás, mert az esetleges ráncfelvarrást, javítást, bővítést illenék ingyen, de legalábbis igencsak nyomott áron a felhasználók rendelkezésére bocsátani. Ugyan az UMVC3 valamivel barátibb áron (10000 Ft körül) kapható, mint az átlag konzolos játékok, azért így is jogosan merül fel a kérdés, hogy az eredeti játék megjelenése után fél évvel van-e értelme pénzt adni a Marvel és a Capcom legismertebb hőseit szembeállító, verekedős játék Ultimate (végső) verziójáért. Cikkünkben erre a kérdésre igyekszünk választ adni.
Az első és legszembetűnőbb változás, hogy az MvC3 eredetileg 36 fős gárdája kibővült 12 újabb karakterrel. A Marvel oldalán Doctor Strange, Ghost Rider, Hawkeye, Iron Fist, Nova és Rocket Racoon lép a ringbe, míg Capcoméknál Firebranddel, Frank Westtel, Nemesis T-Type-al, Phoenix Wrighttal, Strider Hiruya-val és Vergillel bővül a kör. Az új felhozatalból egyértelműen a Capcom oldala az érdekesebb, hiszen a fotóriporter Frank West és az ügyvéd Phoenix Wright egyértelműen kilógnak a sorból, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne velük elkenni mondjuk Pókember vagy éppen Thor száját. És ezen a ponton lép be a sokkal lényegesebb újítás, az erőviszonyok újraskálázása, hiszen pár hét játék után gyorsan kiderült, hogy az „alapjáték” egyes szereplői között bizony bőven akadnak már-már teljesen egyenlőtlen harcokat eredményező eltérések. A Ultimate változat korrigálta az egyes karakterek kilengéseit (van ahol elvettek, van ahol hozzáadtak), ráadásul az új szereplők is úgy lettek „optimalizálva”, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A tökéletesség persze elérhetetlen egy ilyen rendszerben, és szinte biztos, hogy a megszállottak ezúttal is megtalálják majd a „kiskapukat” és az aduász csapatösszeállításokat, de ettől függetlenül elmondható, hogy a helyzet javult az alap Marvel vs Capcom 3-hoz képest. Ha tehát nem az eredményesség, hanem játékos- vagy képregényes múlt alapján választunk magunknak csapatot, akkor sem lesz leküzdhetetlen hátrányban másokhoz képest – mindez persze csak akkor igaz, ha kellő időt és energiát fektetünk a választott triónk kitanulásába.
A karakterek finomhangolása mellett a fejlesztők kicsit faragtak a harcrendszeren is. A változás főleg az X-Factort (éneklésről szó sincs, az elhullott társaink után járó sebzési/sebességi bónuszról van szó) érinti, aminek az ereje némileg redukálva lett az MvC3-hoz képest, cserébe viszont már a levegőben is hasznát vehetjük, így egészen új taktikákat dolgozhatunk ki, és a megfelelő tudás birtokában akár még abszolút vesztes szituációkból is kijöhetünk a segítségével. A Ultimate verzió beszerzése ennek köszönhetően egy teljesen új betanulási/begyakorlási folyamat kezdete is, igaz ez a profikat aligha fogja meglepetésként érni, hiszen ebben a műfajban maximum a gép ellen érdemes kiállni találomra, az online ligák felé csak akkor érdemes kacsingatni, ha az ember tényleg tudja, hogy kivel mit és hogyan kell csinálni.
Ami kicsit kiábrándító, hogy a 2011 nyári verzióhoz hasonlóan a Ultimate verzióba sem fektettek sok figyelmet a single player részbe. Még mindig nincs egy korrekt tutorial, marad az Arcade, a Training és a Missions, ahol ugyan lehet gyakorolgatni, de néha jobb lenne egy kijelölt irányvonal mentén tanulni, mintsem mindent magunktól „megtalálni”. Szerencsére az alapjáték egy rákfenéjét, az online rendszer nyögvenyelős mivoltát sikerült kicsit kikalapálni, így végre van normális netkód, és a küzdelmek után végre elérhető a rematch opció is, így már nem kell a menüben kotorászni ahhoz, hogy újra összeugorhassunk valakivel. Ráadásul a Ultimate verzió visszahozta a sokak által hiányolt Spectacor módot is, így „sorbanállás” közben már külső szemlélőként is figyelemmel kísérhetjük a meccseket. Változás és újítás tehát van bőven, de még mindig adott a kérdés, hogy érdemes-e a játékra beruházni?
Ha nincs meg a tavaly tavasszal megjelent verzió, de kitartó vagy (arra itt szükséged lesz) és szereted a verekedős műfajt, akkor a válasz határozott igen. Ha néha leülsz és játszol egy verekedős kört a haverokkal, akkor ez túl tömény és érthetetlen lesz, ha pedig rendelkezel az alap MvC3-mal, akkor a javítások és az újdonságok alapján neked kell eldöntened, hogy mindez megér-e számodra egy újabb komolyabb befektetést. Önmagában nézve (tehát ha nincs meg az alap MvC3), a Ultimate Marvel vs Capcom 3 egy kiváló verekedős játék, hihetetlen mennyiségű tartalommal, egyedi látvánnyal, hónapokra, akár évekre nyúló szavatossággal, és jó pár, főleg a nem megszállott játékosokat sújtó kisebb-nagyobb hiányossággal. Ha viszont egy nemrég megjelent program javított újrakiadásaként nézünk erre a játékra, akkor még mindig csak egy foltozgatott, közel sem tökéletes (avagy végső) művet látunk, amit túl hamar adtak ki, az értékénél jóval magasabb áron.
Bővítés és gatyába rázás
Az első és legszembetűnőbb változás, hogy az MvC3 eredetileg 36 fős gárdája kibővült 12 újabb karakterrel. A Marvel oldalán Doctor Strange, Ghost Rider, Hawkeye, Iron Fist, Nova és Rocket Racoon lép a ringbe, míg Capcoméknál Firebranddel, Frank Westtel, Nemesis T-Type-al, Phoenix Wrighttal, Strider Hiruya-val és Vergillel bővül a kör. Az új felhozatalból egyértelműen a Capcom oldala az érdekesebb, hiszen a fotóriporter Frank West és az ügyvéd Phoenix Wright egyértelműen kilógnak a sorból, de persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne velük elkenni mondjuk Pókember vagy éppen Thor száját. És ezen a ponton lép be a sokkal lényegesebb újítás, az erőviszonyok újraskálázása, hiszen pár hét játék után gyorsan kiderült, hogy az „alapjáték” egyes szereplői között bizony bőven akadnak már-már teljesen egyenlőtlen harcokat eredményező eltérések. A Ultimate változat korrigálta az egyes karakterek kilengéseit (van ahol elvettek, van ahol hozzáadtak), ráadásul az új szereplők is úgy lettek „optimalizálva”, hogy ne érhesse szó a ház elejét. A tökéletesség persze elérhetetlen egy ilyen rendszerben, és szinte biztos, hogy a megszállottak ezúttal is megtalálják majd a „kiskapukat” és az aduász csapatösszeállításokat, de ettől függetlenül elmondható, hogy a helyzet javult az alap Marvel vs Capcom 3-hoz képest. Ha tehát nem az eredményesség, hanem játékos- vagy képregényes múlt alapján választunk magunknak csapatot, akkor sem lesz leküzdhetetlen hátrányban másokhoz képest – mindez persze csak akkor igaz, ha kellő időt és energiát fektetünk a választott triónk kitanulásába.
Belső változás
A karakterek finomhangolása mellett a fejlesztők kicsit faragtak a harcrendszeren is. A változás főleg az X-Factort (éneklésről szó sincs, az elhullott társaink után járó sebzési/sebességi bónuszról van szó) érinti, aminek az ereje némileg redukálva lett az MvC3-hoz képest, cserébe viszont már a levegőben is hasznát vehetjük, így egészen új taktikákat dolgozhatunk ki, és a megfelelő tudás birtokában akár még abszolút vesztes szituációkból is kijöhetünk a segítségével. A Ultimate verzió beszerzése ennek köszönhetően egy teljesen új betanulási/begyakorlási folyamat kezdete is, igaz ez a profikat aligha fogja meglepetésként érni, hiszen ebben a műfajban maximum a gép ellen érdemes kiállni találomra, az online ligák felé csak akkor érdemes kacsingatni, ha az ember tényleg tudja, hogy kivel mit és hogyan kell csinálni.
Egy kis tupír, egy kis foltozás
Ami kicsit kiábrándító, hogy a 2011 nyári verzióhoz hasonlóan a Ultimate verzióba sem fektettek sok figyelmet a single player részbe. Még mindig nincs egy korrekt tutorial, marad az Arcade, a Training és a Missions, ahol ugyan lehet gyakorolgatni, de néha jobb lenne egy kijelölt irányvonal mentén tanulni, mintsem mindent magunktól „megtalálni”. Szerencsére az alapjáték egy rákfenéjét, az online rendszer nyögvenyelős mivoltát sikerült kicsit kikalapálni, így végre van normális netkód, és a küzdelmek után végre elérhető a rematch opció is, így már nem kell a menüben kotorászni ahhoz, hogy újra összeugorhassunk valakivel. Ráadásul a Ultimate verzió visszahozta a sokak által hiányolt Spectacor módot is, így „sorbanállás” közben már külső szemlélőként is figyelemmel kísérhetjük a meccseket. Változás és újítás tehát van bőven, de még mindig adott a kérdés, hogy érdemes-e a játékra beruházni?
Válaszok
Ha nincs meg a tavaly tavasszal megjelent verzió, de kitartó vagy (arra itt szükséged lesz) és szereted a verekedős műfajt, akkor a válasz határozott igen. Ha néha leülsz és játszol egy verekedős kört a haverokkal, akkor ez túl tömény és érthetetlen lesz, ha pedig rendelkezel az alap MvC3-mal, akkor a javítások és az újdonságok alapján neked kell eldöntened, hogy mindez megér-e számodra egy újabb komolyabb befektetést. Önmagában nézve (tehát ha nincs meg az alap MvC3), a Ultimate Marvel vs Capcom 3 egy kiváló verekedős játék, hihetetlen mennyiségű tartalommal, egyedi látvánnyal, hónapokra, akár évekre nyúló szavatossággal, és jó pár, főleg a nem megszállott játékosokat sújtó kisebb-nagyobb hiányossággal. Ha viszont egy nemrég megjelent program javított újrakiadásaként nézünk erre a játékra, akkor még mindig csak egy foltozgatott, közel sem tökéletes (avagy végső) művet látunk, amit túl hamar adtak ki, az értékénél jóval magasabb áron.
