Pedig egy kis történet, némi cselekmény nem ártana, hiszen az ember szívesebben bújik olyan karakterek bőrébe, akikkel azon kívül is történik valami, hogy halomra lövik a gonoszokat. Szerencsére a játék ezen utóbbi része elég jól sikerült, lényegében egy klasszikus TPS-t kapunk, ahol nem a rambózáson, hanem a helyszínek taktikus felderítésén és kipucolásán van a hangsúly. Mindezt hat választható karakter segítségével hajthatjuk végre, és a derék legények nem csak a neveikben, de a képességeikben is különböznek, és még fejleszthetőek is. A küldetések teljesítéséért minden pályán tapasztalati pontot kapunk (a teljesítményünk fényében), és ha kellő XP összegyűlik, akkor jön a szintlépés, ami új fegyvereket és képességeket jelent, és nem csak a fejlődést összehozó katonának, de alkalmanként az egész csapatnak is. A küldetések amúgy változatosak, kihívás is akad, és a grafikára sem lehet panasz, ugyanis a pályák tényleg különböznek egymástól, és rendesen ki is vannak dolgozva -- néha ugyan sok a szűk hely, és a bejárható térképek sem hatalmasak, de azért egy elég korrekt játékélménnyel van dolgunk, amit csak fokoz a kooperatív mód jelenléte.
A játék másik hibája -- az épkézláb történet hiánya mellett --, hogy a három tucat pálya ellenére is viszonylag gyorsan végigjátszható, és hiába a coop és a pályák újrajátszására ösztönző csillagosztogatós rendszer (amiket szintén a teljesítményünk után kapunk), valójában az összkép mégsem annyira csábító, hogy egynél többször végigvigyük a küldetéseket.
