A reggelre áttolt mosogatás; a mosás elindítása; a leárazások alatt megvásárolt játékok kipróbálása; a vizsgára / dolgozatra való felkészülés időbeni elkezdése - dolgok, melyeket eltervezünk, hogy befejezzük, aztán szinte sose lesz belőle semmi. Nehéz kitartónak lenni rövidtávon is, na de mi a helyzet, ha évekről, vagy akár évtizedekről van szó? Hogy tudja valaki magát ennyi ideig motiválni, a lelkesedését megtartani, neadjisten ténylegesen is megcsinálni, amit álmodott? Ha választ keresel, megtaláltad - vagy ha te nem is, az UnReal World RPG mögött álló finn páros, Sami Maaranen és Erkka Lehmus mindenképp, hiszen az URW bár hivatalosan csak most startolt el a Steamen, valójában már 1992 óta készül - és azóta pár alkalommal már "meg is jelent".

A NEM ISMERT TARTOMÁNY

A megjelenést két dolog miatt fontos idézőjelben: azért, mert az URW szó szerint folyamatosan fejlődik, és mert már jóideje teljesen ingyenesen letölthető a hivatalos oldalról. A februárban kiadott steames változat ezért kissé furcsának tűnhet a 10 eurónál kicsivel magasabb árazása, és persze a továbbra is elérhető ingyenes kiadás miatt, de ha valamit, hát ezt mindenképp megéri támogatni.

Nem túlzás ugyanis azt mondani, hogy az UnReal World minden idők egyik legjobban kidolgozott, legkomplexebb szerepjátéka, amely kísérteties hasonlóságot mutat a roguelike örökös királyával, a Dwarf Fortress-szel. 1992-ben például ez is ASCII-grafikát használt, világában itt is megtalálhatóak voltak törpék, sárkányok, játékmenete pedig a felfedezésről és a túlélésről szólt.

EMBER A VADBAN

Ebből igazából csak az utóbbi maradt, az UnReal World RPG mostanra végleg hátrahagyta a fantasy-elemeket, világát lecserélve a bronzkorszak utáni (KE 800-1200) északi vidékekre, alaposan merítve abból az időszakból, amely alapvetően írta át a skandináv népek történetét, az addigi nomád lét felől a mezőgazdaság és a letelepedés, valamint a kereskedelem felé terelve az embereket. Az UnReal World így már csak a témaválasztása miatt is különleges, de azért is, mert zombik és rivális játékosok nélkül is képes olyan feszültséget teremteni, amit a survival-címek esetében általában nem megy olyan könnyen: túlélni ugyanis nehezebb, mint a világon bármi, főleg, ha teljesen üres kézzel kell nekivágni egy alapvetően teljesen könyörtelen világnak, ahol az időjárás, egy kezeletlen seb, vagy az egyre jobban korgó gyomor legalább akkora veszélyforrást jelent, mint egy agresszív állat, vagy egy felfegyverzett bandita.

Túlélni márpedig muszáj, de csak és kizárólag rajtad múlik, hogy miként, és hogy mekkora sikerrel - az UnReal World világa ugyanis procedurálisan generált, minden újrapróbálkozáskor egy teljesen új területet álmod meg, de a szabadságot minden esetben meghagyja. Ha akarsz, felcsaphatsz vadásznak, halásznak; ha nem szeretnél letelepedni, lehetsz nomád, aki napról napra él; ha kellőképpen ügyes vagy, még akár saját kis településed is lehetsz, és a meleg kunyhód kényelméből tömheted tele a bendőd.

Persze előtte még leszúrnak, felnégyelnek, megesznek, vagy szimplán csak halálra fagysz - épp annyira sokféleképpen lehet elpatkolni, ahogy túlélni, de ha - oktatómód híján - rájössz, hogy miként tudod a leghatékonyabban (és nem riaszt el a fapados tálalás, na meg a billentyűzetre optimalizált irányítás) kiaknázni a képességeid, téged is elnyel a vadon: remélhetőleg egy darabban.