Mégis mit árthat egy mókásan totyogó, aranyos kis liba? Mint kiderült, elég sokat. Ugyan nem több háztömbnyi magas és nukleáris tűzcsóvát sem okád, de ezek nélkül is sikerült olyan mértékben felforgatnia egy kis falu lakóinak életét, hogy azóta is csak Tollas Godzilla néven emlegetik.

Az Untitled Goose Game az egyszerű és az abszurd olyan zseniális keveréke, amire már nagyon szükségünk volt. Nyilván mindenki mást keres a videojátékokban: egy lebilincselő vagy épp szívfacsaró történetet, brutális fegyvereket és golyózáport, a virtuális száguldás élményét, netán egy káprázatosan felépített  világot. Azt viszont meg merem kockáztatni, hogy eddig senki bakancslistáján sem szerepelt, hogy libaként terrorizáljon egy maréknyi embert, mégis itt vagyunk. 2019-ben egy tollas kis jószág meghódította a világot.

Adott egy csermelyek ölelésében elterülő kis falu, aminek lakói békésen tengetik napjaikat, egészen addig, míg egy kíváncsi liba nem téved a környékre, aki más dolga híján megkezdi ámokfutásba torkolló felfedezését. A színes, minimalista festményként elénk táruló világ önmagában is imádnivaló, amit a többi elemmel való harmóniája csak tovább fokoz. A totyogásunkat lágy zongorajátékként kísérő dinamikus zenék mindig remekül alkalmazkodnak a történésekhez, így például folyamatosan gyorsulnak, ha valaki üldöz minket. Emellett a karakterek – különösen drága tollas barátunk – animációi is parádésra sikerültek, a legkülönbözőbb elcsőrözhető tárgyak fizikájáról már nem is beszélve.

De mégis mi az Untitled Goose Game lényege? Alapvetően nincsenek különösebb megkötések. Csőrünkkel szinte mindent megragadhatunk/bekapcsolhatunk, amit csak érünk, valamint addig gágoghatunk, lopkodhatunk, úszhatunk, császkálhatunk és szaladhatunk, ameddig csak jólesik. Az újabb területek megnyitásához azonban teljesítenünk kell ördögi csínylistánk tételeit, amik gyakran elég egyértelműek – mártóztassuk meg a gereblyét a közeli tóban –, de van, hogy kifejezetten elgondolkodtatóak – érjük el, hogy valaki visszavásárolja egy tulajdonát. Az új területek természetesen nem csak újabb feladatokat, de különböző tárgyakat is tartogatnak a teljesítésükhöz, vagy csupán önmagunk szórakoztatására (szájharmonikás liba rulez!). Az első végigjátszást követően aztán ezek az akadályok is köddé válnak, hiszen eddigre minden útvonalat megnyitottunk, plusz egy újabb káoszlistát is kapunk, ha továbbra is szükségünk lenne egy fülünkbe sugdosó kisördögre.

Az Untitled Goose Game alapötlete olyan abszurd, mintha valaki egy baráti sörözésen dobta volna be jó pár üveg után, csak poénból, mégis működik. A House House csapatának szintén fergetegesen bizarr első játéka, a Push Me Pull You után sikerült egy olyan bárki számára elérhető, egyedi és mókás címet megalkotnia, ami világszerte rögtön belopta magát a játékosok szívébe. Ez az aranyos kis libaszimulátor nem ígér forradalmi mechanikákat, nem villog a legmodernebb technológiákkal, nem tud felmutatni egy kisebb ország méretű térképet, vagy épp battle royale módot sem, egyszerűen csak aranyos és szórakoztat. Megadja a felfedezés szabadságát egy apró kis közösség feldúlójaként, mindezt mókás fejtörőkkel. Azt hiszem, mindenkinek az életében elkél egy ilyen rosszcsont szárnyas.