Gyakás sok fejtörővel és kevés fénnyel: ez maga a Vaporum: Lockdown setét és némileg démoni világa. Oké, szellemek és digitális technoszörnyek nincsenek (mégiscsak steampunk), de azért a savköpő, neonzöld zombi elsőre meglepett. Meg az is, hogy egy jobban sikerült, debreceni kettős interjú után hajnali háromkor még mindig ezt a játékot nyúzom. Tudjátok, már csak ezt a szintet takarítom ki és megyek aludni… Oké, másnap (azaz ma) szombat volt, ami elvett egy kicsit az átjátszott éjszaka sportértékéből, de a mai öt kávé akkor is öt kávé.

De térjünk vissza a Vaporumhoz: adott egy családi tragédia, egy rakat titok, egy elszánt és okos női karakter és némi diktatúra. Ja és egy titokzatos anyag, ami világmegváltó képességű – csak éppen kicsit nehezen kezelhető, mint az a játék során kiderül. Szóval csinos főhősnőnk imádattal csüng tudós édesapján, akit a Legfelsőbb Bizottság, amely egyben az élet, de leginkább a halál ura is, egy titkos kutatáshoz vezényel, a világ végi szigetre. „A kísérlet nem sikerült, a kutatás folytatódik”,  áll azon a kísérőlevélen, mely a Kedves Papa személyes cuccait tartalmazó kartondobozzal ér haza. Főhősnőnk – az atyai példa és a haza jutott, teleírt jegyzettömbök hatására – természetesen keményen tanuló tudóspalánta lesz, s mint a legjobbat, őt is a szigetre, Arx Vaporumra küldik dolgozni. Itt őt is elkapja a hév: immáron szinte semmi nem érdekli, még édesapja titokzatos halála sem, teljesen belemerül a fumium nevet kapott, csodálatos anyag tanulmányozásába. Aztán a sziget félig felrobban, félig élőlény lesz, és innen indul a móka. Kacagás nélkül.


A játéktér maga a sziget, ahol klasszikus, szögletes mozgással haladhatunk a négyzetrácsra épített pályákon. Ez korlát, de lehetőség is: az ajtók, sarkok, nyílt területek megannyi taktikai elemet adnak a rutinos dungeonjárónak, hiszen az ajtókinyit-pofánkalapácsolom-ajtóbecsuk módszer itt is remekül működik. Főleg úgy, hogy lehetőségünk van egy speciális, az időt és így a saját, illetve a támadók mozgását alaposan belassító módra is, amivel már tényleg egészen más lesz a szájbaverősdi. Én, miután nagy nehezen rájöttem, mire jó a lajhármód, gyakorlatilag az összes csatát ebben toltam végig. 

Mert bizony, ezekből lesz számos, s ennél többet már csak a fejtörőkből kapunk. A különböző szintek ugyanis nem csupán kifosztható ládákkal, széfekkel, öltözőszekrényekkel, ezzel-azzal vannak tele, hanem csapdákkal, kiüthető falakkal, tűz- és savköpőkkel, földből kinyúló dárdákkal, nyomásérzékelő lapokkal, tologatni vagy húzni való ládákkal, kapcsolókkal, kulcsokkal, miegymásokkal. Szerencsére az összeszedhető motyók mennyisége és változatossága is derekas: amikor megtaláltam az első, kétkezes csatakalapácsomat, azért csak felszaladt a szemöldököm. Értem én, hogy steampunk, de mit kerestek itt a törpök Móriából?!

Karakterünknek nemcsak páncélzata, ruházata és fegyvere (szerencsére lőfegyverek is vannak, méghozzá számos változatban) fejlődik, de képességei is alakulnak. Egy nem túl komplikált fejlesztői felületen osztogathatjuk el a szintlépésnél kapott pontokat, eldöntve, hogy a teches fegyverekre vagy a jó öreg zúzófegyverekre gyúrjuk fel a karaktert. Én a full kontakt őszinte híve vagyok, de az sem mindegy, hogy a karddal az élőlények ellen kapunk bónuszt vagy a kalapáccsal a robotféleségeket tudjuk hatékonyabban szétcsapni. Persze, hogy ki jön majd szembe és mivel érdemes tárazni, nem tudod előre, de ezért van a gyorsmentés, nem igaz?!

A  játékban hősnőnk exoskeletonja veszít életerőt, ha fejbe vágják vagy mondjuk villámmal megsomják. Erre vannak mechanikus mentőcsomagok, de persze a speciális kütyükhöz (saját villám- és lángszóró, savköpő, mozgásgyorsító, ilyenek) kell energia is, amely viszont, ha lassan is, de töltődik. Érdekes pontja a játéknak, amikor még az elején négy páncélzat közül lehet választani s persze mind a négy más-más képességhez ad extrákat.

A Vaporum: Lockdown kampánya közben jegyzeteket és hanglemez-felvételeket (bakelit rokz!!!) találunk, melyekből szép lassan kirajzolódik, mi történt itt és mért lenne jó minél hamarabb működőképessé kalapálni azt a szétesett tengeralattjárót, amivel sebesen el tudunk húzni. Szövevényes a dolog, s bizony főhősnőnk az istenített papáról is új dolgokat tanul… De Böjti suhogtatja mögöttem rettenetes mondatainak verbális vízilóbőr-korbácsát, szóval most leadom ezt a cikket, de még visszamegyek a laborba, mert akkora a játékvilág, hogy még hetekre megvan az esti elfoglaltságom. Kezdjetek bele ti is, megéri.