Egy ideje már tudjuk, hogy nyáron új Pixar mozi érkezik a filmszínházakba, ezért már azt is előre lehetett sejteni, hogy egy fejlesztőcsapat már hónapok óta dolgozik a filmhez tartozó játékon valahol egy bunkerben. Wall-E digitális inkarnációját a Disney nem bízta a véletlenre, érkezik a filmmel egy időben, s ahogy vártuk, ez a játék sem hagyott bennünk semmi maradandót. De legalább van annyira jó, mint az előző hónapban bemutatott Prince Caspian, lássuk hát…
A sztori nagyjából ugyanaz, mint a filmben. Tudjátok, óriás csöbörnyi szemét a földön mindenhol, mert folyamatosan gyorskajáztak az emberek, az újabb plazma tv dobozát az ablakon dobálták ki, meg a tiltás ellenére a wc-be dobták a tamponokat, stb. A szeméthelyzet odáig fajult, hogy ki kellett telepíteni az embereket, hátrahagyva számos Wall-E robotot, akik azzal a monoton munkával vannak elfoglalva, hogy gyűjtögetik a szemetet és próbálják újra lakhatóvá tenni a bolygót. Hősünk egy szerencsétlen véletlen folytán bent ragad egy konténerben, így 700 évig nem jut ki, s ennek hatására ő nem dől ki, mint a többi szemétharcos. Mikor megérkezik EVE, a felderítőrobot - akit azért küldtek az emberek, hogy kiderüljön, vajon lehetséges-e a visszatérés -, Wall-E rögtön szerelmes lesz. Noha nem tudom pontosan elképzelni, vajon egy robotban milyen folyamat zajlik le, mikor egy lebegő fehér végbélkúp alakú bigyót meglát, de főhősünk azonnal belehabarodik a kék szemű masinába és ezzel el is kezdődik a nagy kaland.
A játék kifejezetten szórakoztató, ahhoz képest, hogy kegyetlen hosszú ideig kell szüttyögnünk a tutorial módban. Pár gomb és néhány gyorsulási forma megtanítása olyan szinten elhúzódik, hogy már-már elmenne egy Xbox Live játéknak. Noha rengetegszer csak abból áll majd a feladat, hogy fiolákat gyűjtögetünk, a szeméthegyeken történő száguldozás és a Super Monkey Ball-t megszégyenítő pályadizájnnak köszönhetően legalább a sebességérzet meglesz és néha az adrenalin is felszökik a megfelelő szintre.
Sajnos a karaktert lehetetlen szeretni, legalábbis nekem ez a véleményem. Attól, hogy valakit rém elesettnek és szomorúnak ábrázolnak, még nem lesz szimpatikus, úgy vélem a Pixar eddigi legsikertelenebb próbálkozásával van dolgunk – persze páran most biztos felhördülnek, de hát ízlések és pofonok. A játék grafikája jó, szebb, mint az átlag konzol portoké. Ami még lényegesebb, hogy az irányítás hihetetlen élvezetes az egér-billentyűzet kombóval, sokkal jobb, mint kontrollerrel. A pozícionálás és terepfelmérő nézelődés sokkal gördülékenyebb és hasznosabb így, tehát legalább 8%-al jobbra értékelném a PC-s verziót, mint a konzolos változatokat. A grafikához hasonlóan a hangokra sem lehet panasz, bár ez az a terület, ahol mindegyik platform egyaránt jól teljesít.
Nem írok le túl nagy titkot, ha elárulom: semlegesen viszonyulok ehhez a programhoz, ebből fakadóan csak azt tudom mondani, hogy azoknak, akiknek tetszett a film és feltétlen szeretnének még egy kicsit az univerzumában maradni, talán megér egy próbát a Wall-E. Ettől függetlenül 15 év felett nem igazán javaslom, de tényleg.
Wann-E történet?
A sztori nagyjából ugyanaz, mint a filmben. Tudjátok, óriás csöbörnyi szemét a földön mindenhol, mert folyamatosan gyorskajáztak az emberek, az újabb plazma tv dobozát az ablakon dobálták ki, meg a tiltás ellenére a wc-be dobták a tamponokat, stb. A szeméthelyzet odáig fajult, hogy ki kellett telepíteni az embereket, hátrahagyva számos Wall-E robotot, akik azzal a monoton munkával vannak elfoglalva, hogy gyűjtögetik a szemetet és próbálják újra lakhatóvá tenni a bolygót. Hősünk egy szerencsétlen véletlen folytán bent ragad egy konténerben, így 700 évig nem jut ki, s ennek hatására ő nem dől ki, mint a többi szemétharcos. Mikor megérkezik EVE, a felderítőrobot - akit azért küldtek az emberek, hogy kiderüljön, vajon lehetséges-e a visszatérés -, Wall-E rögtön szerelmes lesz. Noha nem tudom pontosan elképzelni, vajon egy robotban milyen folyamat zajlik le, mikor egy lebegő fehér végbélkúp alakú bigyót meglát, de főhősünk azonnal belehabarodik a kék szemű masinába és ezzel el is kezdődik a nagy kaland.
Robotoljunk, vagy szórakozzunk?
A játék kifejezetten szórakoztató, ahhoz képest, hogy kegyetlen hosszú ideig kell szüttyögnünk a tutorial módban. Pár gomb és néhány gyorsulási forma megtanítása olyan szinten elhúzódik, hogy már-már elmenne egy Xbox Live játéknak. Noha rengetegszer csak abból áll majd a feladat, hogy fiolákat gyűjtögetünk, a szeméthegyeken történő száguldozás és a Super Monkey Ball-t megszégyenítő pályadizájnnak köszönhetően legalább a sebességérzet meglesz és néha az adrenalin is felszökik a megfelelő szintre.
Sajnos a karaktert lehetetlen szeretni, legalábbis nekem ez a véleményem. Attól, hogy valakit rém elesettnek és szomorúnak ábrázolnak, még nem lesz szimpatikus, úgy vélem a Pixar eddigi legsikertelenebb próbálkozásával van dolgunk – persze páran most biztos felhördülnek, de hát ízlések és pofonok. A játék grafikája jó, szebb, mint az átlag konzol portoké. Ami még lényegesebb, hogy az irányítás hihetetlen élvezetes az egér-billentyűzet kombóval, sokkal jobb, mint kontrollerrel. A pozícionálás és terepfelmérő nézelődés sokkal gördülékenyebb és hasznosabb így, tehát legalább 8%-al jobbra értékelném a PC-s verziót, mint a konzolos változatokat. A grafikához hasonlóan a hangokra sem lehet panasz, bár ez az a terület, ahol mindegyik platform egyaránt jól teljesít.
Nem írok le túl nagy titkot, ha elárulom: semlegesen viszonyulok ehhez a programhoz, ebből fakadóan csak azt tudom mondani, hogy azoknak, akiknek tetszett a film és feltétlen szeretnének még egy kicsit az univerzumában maradni, talán megér egy próbát a Wall-E. Ettől függetlenül 15 év felett nem igazán javaslom, de tényleg.
