A háborús videojátékok zömében az a felállás, hogy kapsz a kezedbe válogatott fegyvereket, aztán menjél fiam, lehet irtani az ellenséget! Ha mondjuk egy RTS-ről van szó, akkor komplett hadosztályokat vezényelhetsz a frontra, de felettébb népszerű a tengeri ütközeteket középpontba állító World of Warships vagy a tankokkal erősítő World of Tanks is, ami a mai napig aktív játékosbázissal rendelkezik. A War Hospital azzal keltette fel a figyelmem, hogy bár stratégiai játékról van szó, egyáltalán nem a megszokott keretek közé szorít bennünket. Itt egy kórházat kell felügyelnünk és fenntartanunk, miközben a frontról folyamatosan érkeznek a sérült katonák, az ellátás akadozik, az emberhiány mindennapos és még az eső is kétnaponta áztatja a környéket.

1918-ban járunk, mikor is Henry Wells őrnagyot a nyugati frontra vezénylik, ahol egy tábori kórház felett kell átvennie az irányítást. A helyzet felettébb cudar: nem elég, hogy összesen nagyjából négyfős személyzet áll rendelkezésére, még orvosból is mindössze egy található a helyszínen, a gyógyszer- és kötszer-készlet pedig annyira ritka, mint a fehér holló. A War Hospital azonnal tudtunkra adja, hogy ezekben a vérzivataros időkben – az első világháború poklában járunk, méghozzá bokáig süppedve a vérben és szenvedésben – minden egyes orvos, sebész vagy nővér igazi kincsnek számított. Durva emberhiányban kezdünk tehát, elsődleges feladatunk pedig, hogy kialakítsunk egy fenntartható rendszert, amiben nem hal meg minden második sebesült, akit hozzánk küldenek, és mellette még a dolgozók is bírják az iramot – na, ez például nem lesz könnyű!

A Brave Lamb Studios játékában ugyanis mindent patika-mérlegen mértek ki nekünk. Az élelem és orvosi ellátmány előbb-utóbb elfogy, az embereink pedig az összeomlás szélére sodródhatnak, ha folyamatosan dolgoztatjuk őket és sosem pihenhetnek. Ha a morál egyre lejjebb csökken, a sérültek egymás után vesznek oda a műtőasztalon, a holttesteket pedig nincs, aki elhantolja a temetőben, akkor lényegében már tenyerelhetünk is rá a New Game opcióra. Nagyon észnél kell lenni, hogy elsődlegesen miket tartunk szem előtt, mert ha idejekorán elkezdünk mondjuk holt felesleges táborfejlesztésekkel szöszmötölni ahelyett, hogy új orvosokat és nővéreket fogadnánk fel, akkor nagyjából egyórányi játék után ott fogunk tartani, hogy patthelyzetbe kerülünk. A frontról folyamatosan szállítják hozzánk a sebesülteket. Akad, aki viszonylag jobb állapotban van (értsd: megvan mind a négy végtagja), de akadnak súlyos sérültek is. Mérlegelnünk kell, hogy kit melyik orvoshoz küldünk, de félre is tehetjük a szerencsétlen bakákat, sőt, el is utasíthatjuk a kezelésüket. Ha valakit elláttunk és túlélte a procedúrát, akkor eldönthetjük, hogy visszaküldjük-e azonnal a frontra vagy inkább a bázisra menjen, de akár javasolhatjuk a leszerelését is, aminek feljebbvalóink nem fognak örülni.

Az utánpótlást és az új munkaerőt is vonat szállítja, ez azonban többször késhet, sőt, olyan is előfordulhat, hogy bombázás-veszély miatt nem érkezik meg. Emellett a War Hospital random bedobált eseményekkel is nehezíti a játékmenetet, például mikor egyszerre vagy 15 sebesültet dob a nyakunkba vagy kitör valamilyen járvány. A játék nem egyszerű, de cserébe legalább jó nehéz. Folyamatosan figyelni kell, hogy miből mennyi áll rendelkezésünkre, milyen a közhangulat, illetve, hogy embereink mennyire fáradtak a munkához – és nemcsak az életek mentésére gondolok. A mérnökök az új épületek és épületszárnyak felhúzásában, valamint a különféle fejlesztések kidolgozásában fontosak. Egy szimpla röntgen-gép összerakásához is elengedhetetlenek, de például a fájdalomcsillapítókat és az alkoholt is ők keverik ki és állítják elő. A betegszállítók gondoskodnak róla, hogy minden sebesült időben eljusson a megfelelő orvoshoz, a nővérek pedig ápolják a betegeket és segédkeznek, ahol csak tudnak. Minden egyes emberünk rendkívül fontos és nagyon meg kell becsülnünk, hiszen ők biztosítják, hogy olajozottan működjön az ellátás.

Ami viszont nem fog olajozottan működni. A War Hospital néha unfair módon nehézzé válik és lehetetlen helyzetek elé állít. Előfordult, hogy hiába volt minden elérhető orvosom 100%-ban kipihent és állt rendelkezésre a kötszertől kezdve az alkoholon át lényegében minden fontos eszköz, akkor is folyamatosan meghaltak a sebesültek a kórházban és ez ellen semmit nem tudtam tenni. Értem, hogy a játék próbálja bemutatni, mennyire pokoli állapotok uralkodtak annak idején az ilyen helyeken, de bőven elég lett volna, ha ezt a random eseményekkel és küldetésekkel teszi. Emellett sajnos bugok is előfordulnak, hiszen többször láttam olyat, hogy azok az emberek, akiknek épp semmi dolga nem volt (ez mondjuk elég ritka!) egyhelyben futottak. A grafika… nos, nem a legszebb. Messze van egy nyílt seb látványától, de elég szürke és unalmas, amin a kétnaponta eleredő eső sem javít. Az valamennyire feldobja, mikor látni, amint egy hatalmas bombázó elhúz felettünk és a kórházra vetül az árnyéka, de ezt leszámítva semmi kiemelkedőt nem mutat a játék.

A szinkron elmegy, viszont a hanghatások már a középszer alá kúsznak. Az, hogy ugyanaz a jajveszékelés hallatszódik a központi épület fölé zoomolva újra és újra, nos… már a harmadik alkalom után is felettébb unalmas. Az irányítás konzolon sem vészes, a gyorsmenük jól működnek, a kezelőfelület pedig átlátható. Nagyobb probléma, hogy a játék egyszerűen unalomba fullad pár óra után. Miután kiépítettünk egy használható rendszert, már nem tud meglepni, a váratlanul megjelenő bugok pedig inkább frusztrálóvá teszik az egyes helyzeteket, mintsem feszültté. A témája miatt mindenképp becsülendő, hogy a rengeteg háborús lövölde mellett ilyesmit is be mert vállalni egy fejlesztőcsapat, viszont bőven kell még neki néhány nagyobb tartalmi-frissítés, esetleg masszívabb DLC-k, hogy benn tudja tartani az embert 3-4 óránál tovább.