Mikor az eredeti Dawn Of War megjelent, sokan kevesellték a négy játszható fajt, de gyorsan megnyugtattak mindenkit a lányok, hogy nem lesz ez mindig így. S lőn: a Winter Assault az oly nagyon szeretett Imperial Guard fajomat is beemelte a csatatérre, majd másfél évre rá a Dark Crusade érkezett a számomra már kicsit idegenebbnek ható Necron és Tau hadakkal. Most, hogy a Soulstorm is a boltokban van, jelentem új kedvencem van, mégpedig a Sisters Of Battle. Ők az egyik új faj, csupa lány, motorosfűrésszel, vérplazma fröccsenést generáló monstre pisztolyokkal és meglehetősen infantilis hittel. A második és egyben utolsó érkező faj a Dark Eldar, ami a nevéből is sejthető, az Eldar fajt veszi alapul, csak épp körülbelül úgy, mint ahogy a Chaos viszonyul a Space Marineokhoz. Velük együtt összességében már kilenc játszható frakció van a kiegészítőkkel tömött játékban (noha, ha csak a Soulstormot veszi meg valaki, akkor ugyan mindegyik fajjal játszhatja az egyszemélyes játékmódot, de multiban csak a Sisters Of Battle és Dark Eldar fajokat választhatja), ami kicsit idejétmúlt grafikával, de továbbra is nagyon jó hangulattal és hihetetlen jól balanszolt erőviszonyokkal rendelkezik.
Szépen jött nagy féreglyuk a Kaurava rendszerben, az összes faj szeretne a szép nagy csokitortából, így hozzák amilyük van, gyorsan csinálnak egy-egy bázist a rendszer különböző területén, majd egymásnak esnek. A Dark Crusade-ben már volt taktikai térkép, melyet sokan szidtak, sokan pedig nem. A Soulstormban is létezik ez a körökre osztott, mikor, kit és hogyan támadjatok meg játékelem. Noha továbbra is csak egy keretrendszer arra, hogy a sima „skirmish” meccseket elfedje, mindenképpen foglalkoztak vele a fejlesztők, ráadásul nem is lett annyira vészes. Mindegyik fajnak speciális előnyei vannak a galaktikus térképen, így a Sisters Of Battle előre tud vásárolni pár épületet, míg a Dark Eldarok nem csak a közvetlenül mellettük lévő területeket tudják ostromolni. A játékidő hosszabb egy kicsivel az egyszemélyes módban, mint a Dark Crusade-ben volt, így mindegyik fajjal végigjátszva tetemes mennyiségű pályán kell majd átverekednetek magatokat. Ennek köszönhetően a játék jócskán túlnyúlik a megszokott 6-8 órás időtartamon.
A legkomolyabb belenyúlás az aprócska változtatásokon kívül (hogy most épp kettő, vagy négy legyen a Khorne Berzerker poplimit fogyasztása) a játékmechanikába akkor következett be, mikor egy kiegészítővel ezelőtt a Dark Crusade-nál a fejlesztők úgy gondolták, elegük van abból, hogy az Eldák legyártanak öt Fire Prismet és végiggyalulnak mindent, ugyanígy unhatták a Chaos játékosok Posessed Marine spammelését is. Ezért kitalálták, hogy az ultratáp, megahentes egységekből csak egy-kettő lehessen lent a pályán játékosonként, így mindjárt gyorsan visszacsempésződött a stratégia is a pályákra, nem csak a masszív techfejlődés és nevetés a taktikázni kívánó ellenfélen. Ez a Soulstormban sem változott szerencsére. A két új faj nem zavar sok vizet ahhoz képest, amit a Tau és a Necron érkezése generált korábban, igazából mindkettő egy kicsit átalakított változata a Space Marineoknak és az Eldar fajnak. Ettől függetlenül a hit növekedése, mint az áram és a rekvizíciós pontoké, a Sisters Of Battle fajnál extrabónusz szupercsászárságos varázslatokat jelent, azaz bizonyos egységek hitet generálnak, plusz a listening postokat tudjátok egy újabb kis cuclival ellátni, amitől az nem csak rekvizíciós pontot, hanem hitet is termel. A Canoness, a csajok főbossz egysége képes el-elpukkantani akkora katyvaszt okozó varázslatokat, hogy az ellenfél biztosan szidja majd a felmenőket a csata megfordulását látva.
Fontos még szólni a repülő egységekről, melyek eddig direkt ki voltak „felejtve” a játékból. A Necron rajongók nyugodtan abbahagyhatják a tapsikolást és leülhetnek a háttérben, mert ők nem kaptak semmit, csak a többi faj. A repcsik igazából maximum felderítésre használhatók, általában véve gyengék, plusz a szintkülönbséget sem sikerül annyira érzékelni, mert már így is van pár lebegő egység, ami ugyan pár centire a földtől mozog, de azt az illúziót keltette legalább, hogy itt bizony nem csak talp alapú hadviselés folyik. Azon kívül, hogy át tudnak repülni olyan területeken (amin egyébként is át lehet ugrani a jetpackos egységekkel), semmire sem jók igazán, így hagyjátok nyugodtan pihenni őket szerintem.
Azon gondolkodtam vajon legyen-e elég bátorságom beírni azt, amit az eredeti Dawn Of Warról írt korábban egy kollégám, lévén ugyanúgy néz ki még mindig a játék. Néhány effektet és textúrát újrarajzoltak, plusz az animációk még mindig nagyon jól néznek ki, de sajnos a Company Of Heroeshoz hasonlítva ég és föld a két játék. Csak azok fogják értékelni a gyakran ismétlődő hangokat és kissé kopár csatatereket, akik eddig is szimpatikusnak találták a DOW sorozatot és/vagy otthon vannak a Warhammer 40k világában. Animációkra ne is számítsatok, még az intro is az ingame vizuális világ renderelése, ráadásul a gyengébbik fajtából.
A történet
Szépen jött nagy féreglyuk a Kaurava rendszerben, az összes faj szeretne a szép nagy csokitortából, így hozzák amilyük van, gyorsan csinálnak egy-egy bázist a rendszer különböző területén, majd egymásnak esnek. A Dark Crusade-ben már volt taktikai térkép, melyet sokan szidtak, sokan pedig nem. A Soulstormban is létezik ez a körökre osztott, mikor, kit és hogyan támadjatok meg játékelem. Noha továbbra is csak egy keretrendszer arra, hogy a sima „skirmish” meccseket elfedje, mindenképpen foglalkoztak vele a fejlesztők, ráadásul nem is lett annyira vészes. Mindegyik fajnak speciális előnyei vannak a galaktikus térképen, így a Sisters Of Battle előre tud vásárolni pár épületet, míg a Dark Eldarok nem csak a közvetlenül mellettük lévő területeket tudják ostromolni. A játékidő hosszabb egy kicsivel az egyszemélyes módban, mint a Dark Crusade-ben volt, így mindegyik fajjal végigjátszva tetemes mennyiségű pályán kell majd átverekednetek magatokat. Ennek köszönhetően a játék jócskán túlnyúlik a megszokott 6-8 órás időtartamon.
Balansz
A legkomolyabb belenyúlás az aprócska változtatásokon kívül (hogy most épp kettő, vagy négy legyen a Khorne Berzerker poplimit fogyasztása) a játékmechanikába akkor következett be, mikor egy kiegészítővel ezelőtt a Dark Crusade-nál a fejlesztők úgy gondolták, elegük van abból, hogy az Eldák legyártanak öt Fire Prismet és végiggyalulnak mindent, ugyanígy unhatták a Chaos játékosok Posessed Marine spammelését is. Ezért kitalálták, hogy az ultratáp, megahentes egységekből csak egy-kettő lehessen lent a pályán játékosonként, így mindjárt gyorsan visszacsempésződött a stratégia is a pályákra, nem csak a masszív techfejlődés és nevetés a taktikázni kívánó ellenfélen. Ez a Soulstormban sem változott szerencsére. A két új faj nem zavar sok vizet ahhoz képest, amit a Tau és a Necron érkezése generált korábban, igazából mindkettő egy kicsit átalakított változata a Space Marineoknak és az Eldar fajnak. Ettől függetlenül a hit növekedése, mint az áram és a rekvizíciós pontoké, a Sisters Of Battle fajnál extrabónusz szupercsászárságos varázslatokat jelent, azaz bizonyos egységek hitet generálnak, plusz a listening postokat tudjátok egy újabb kis cuclival ellátni, amitől az nem csak rekvizíciós pontot, hanem hitet is termel. A Canoness, a csajok főbossz egysége képes el-elpukkantani akkora katyvaszt okozó varázslatokat, hogy az ellenfél biztosan szidja majd a felmenőket a csata megfordulását látva.
Fontos még szólni a repülő egységekről, melyek eddig direkt ki voltak „felejtve” a játékból. A Necron rajongók nyugodtan abbahagyhatják a tapsikolást és leülhetnek a háttérben, mert ők nem kaptak semmit, csak a többi faj. A repcsik igazából maximum felderítésre használhatók, általában véve gyengék, plusz a szintkülönbséget sem sikerül annyira érzékelni, mert már így is van pár lebegő egység, ami ugyan pár centire a földtől mozog, de azt az illúziót keltette legalább, hogy itt bizony nem csak talp alapú hadviselés folyik. Azon kívül, hogy át tudnak repülni olyan területeken (amin egyébként is át lehet ugrani a jetpackos egységekkel), semmire sem jók igazán, így hagyjátok nyugodtan pihenni őket szerintem.
Grafika, hangok
Azon gondolkodtam vajon legyen-e elég bátorságom beírni azt, amit az eredeti Dawn Of Warról írt korábban egy kollégám, lévén ugyanúgy néz ki még mindig a játék. Néhány effektet és textúrát újrarajzoltak, plusz az animációk még mindig nagyon jól néznek ki, de sajnos a Company Of Heroeshoz hasonlítva ég és föld a két játék. Csak azok fogják értékelni a gyakran ismétlődő hangokat és kissé kopár csatatereket, akik eddig is szimpatikusnak találták a DOW sorozatot és/vagy otthon vannak a Warhammer 40k világában. Animációkra ne is számítsatok, még az intro is az ingame vizuális világ renderelése, ráadásul a gyengébbik fajtából.
