Jómagam két okból szeretem a Wasteland-szériát. Az egyik, hogy a sorozat egy apokaliptikus környezetbe helyezett, hamisítatlan western. Ráadásul a legvadabb vadnyugat, itt ugyanis nem sokan csinálnak abból problémát, ha egymagad vagy a seriff, a bíró és a hóhér.

A másik, hogy a fenti sötét világ ellenére a Wastelandekben őrült humor is akad. Vérnyulak, kibercsirkék, megszexelhető robotok, fegyvermániás ruhaboltosok, cowboykalapos macskák és az ehhez hasonló őrültségek mind a széria részei. És ezek nemcsak megfűszerezik a Wasteland világát, de el is veszik annak élét, így nem lesz belőle egy második Mad Max.

Mindezek után az egyetlen komoly elvárásom a Wasteland 3 felé az volt, hogy hozza azt, amit az előző kettő rész. Az apokaliptikus westernvilágot, ahol én lehetek az új seriff a városban, és a megszokott humort, hogy egy-egy komoly, sötét döntés után ne kuporodjak össze az ágyon, fejemre húzott takaróval.

Lázadozó kamaszok

A Wasteland 3 leginkább szembetűnő újítása az, hogy a végtelen sivataggal befedett Arizonából áttelepülünk a végtelen hómezőkkel befedett Coloradóba. Ennek oka az, hogy Arizona lakói készlethiányban szenvednek, és a vezetőség abban látja a kiutat, ha lepaktál a Colorado Springsben székelő Patriarchával. Az önjelölt kormányzó ugyanis dúskál a készletekben, ellenben gondjai vannak a helyi banditákkal, na meg három gyermekével. Nem, mi nem babysitterkedni megyünk oda, éppen ellenkezőleg, az egyik feladatunk a három elkallódott, az apuka életére törő kölök hazatoloncolása lesz. A másik meg az, hogy tegyünk rendet Coloradóban, ha már Desert Rangerek vagyunk, vagy mifene.

Megérkezésünk viszont nem zökkenőmentes. A Rangerek kisebb kontingensét egy helyi banda nagyjából harminc másodperc alatt lemészárolja – ezt tuti nem veszik bele a reklámba –, alig páran maradnak életben. Köztük az a két jómadár, akikből az új parancsnok lesz, mert minő meglepetés, az eredeti őrnagy sajnos a kezünk közt leheli ki a lelkét.

Szóval mindjárt a játék elején el kell dönteni, milyen párossal indítunk. Vannak itt haverok, van szerelmes pár, mester és tanítvány, és így tovább. A választék eléggé bő, és mindenkinek más a képessége, szóval könnyen rálelhetünk a mi játékstílusunknak megfelelő párosra. Van tank medikussal, mesterlövész számítógépes szakival, kardforgató szerelővel, de ha mégsem tetszene egyik sem, saját magunk is összeállíthatjuk az ideális párost. Apropó, az egyik felet kooperatív módban hús-vér társunk alakíthatja.

Akárhogy választunk, máris egy élet-halál harc kellős közepén találjuk magunkat, ahol hamar elsajátíthatjuk az alapokat. De tényleg csak az alapokat, mert bőven lesz még mit tanulni. Órákkal a játék elkezdése után is fogsz még tutorial üzenetet kapni.

Bázisalapozás

Azért nem kell megijedni, ha már játszottál körökre osztott harcrendszerrel megáldott RPG-vel, akkor sitty-sutty ki fogod ismerni magadat a Wasteland 3-ban is. Ahogy minden hasonszőrű játékban, itt is rengeteg információt kapsz a csatatérről. Kinek milyen fegyvere és védelme van, mennyi az esélye, hogy eltalálod, milyen minőségű a fedezék, ami mögé bújtál, meg a többi.

A Wasteland 3-ban viszonylag jól vannak elhelyezve az infók, a legtöbb ugyanis csak akkor jelenik meg, ha az egeret rávezeted. Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy az egérrel kicsit hadilábon áll a játék. Néha nem reagál a klikkre vagy csak lassan fogja fel, hogy egy karakterre vezettem a kurzort. Előbbit főleg párbeszédeknél, de néha csaták közben is észleltem, utóbbit viszont elég rendszeresen volt lehetőségem megtapasztalni.

A harcok alatt természetesen a legfontosabbak az akciópontok, ezek határozzák meg, mennyi cselekvést hajthat végre az adott karakter. Ám emellett van egy másik, igen hasznos kis elem, a Strike Meter. Ez minden sikeres találatnál töltődik, és maximumon aktivál egy minden egyes fegyvernél egyedi akciót, aminek hála kiválaszthatjuk, hogy az ellenfél mely tagját szeretnénk eltrafálni (nem kicsit emlékeztet a Fallout V.A.T.S.-jára).

Persze az élet nemcsak harcokból áll, a jó Rangereknek néha meg is kell pihennie (vagy másfajta küldetéseket csinálnia). Erre tökéletesen alkalmas lehet egy bázis. Ez Colorado Springs mellett kapott helyet, lényegében innen menedzselhetjük ténykedésünket. Itt vehetjük be csapatunkba az új Rangereket (összesen négy Rangerünk lehet a teamben, ebből kettőnek általunk kreáltnak kell lennie), ha esetleg elvesztettük volna a korábbiakat. Ami amúgy nem túl szerencsés, hiszen az újoncokat fel kell tápolni.

Illetve itt vehetjük be dreamtemünkbe a Companionokat, akiket afféle polgári közalkalmazottként érdemes elképzelni. Ők olyan harcképzett civilek, akik hivatalosan nem álltak be a bandánkba, de hajlandóak segíteni. Képességeik ugyan nem túl egyediek, de hasznosak. Egyrészt mert saját céljaik vannak, így különféle küldetéseket is adhatnak, másrészt mert jobban ismerik Coloradót, mint mi, így idegenvezetőként rengeteg információt átadnak, amiből profitálhatunk. Ám, mivel ők nem esküdtek fel nekünk, megeshet, hogy a mi céljaink és az ő céljaik nem fognak egyezni. Ilyenkor bizony az is megtörténhet, hogy otthagynak minket, rosszabb esetben fegyvert szegeznek ránk, aztán jöhet a leszámolás.

Végül lehet egy hetedik társunk is, egy „baráti” karakter. Ezek olyan figurák, akik csak úgy ott vannak mellettünk – jellemzően állatok, például Major Tom, a macska –, és nem tudjuk őket irányítani, egyáltalán nincs rájuk semmiféle hatásunk, leszámítva azt, hogy felvesszük vagy elzavarjuk őket. Viszont nagyon hasznosak tudnak lenni, ugyanis erejük és strapabíróságuk páratlan.

Szereplőinket természetesen fejleszthetjük is, méghozzá elég szerteágazó módon. A képességeket három csoportra osztották: Attribute-ok, Skillek és Perkek. Az elsőben a karakter vele született tulajdonságai vannak, a másodikban a tanulható képességei a harmadikban pedig az első kettőhöz köthető bónuszok. Például a Perkekkel javíthatunk hősünk életerején, páncélzatán vagy teszem azt, robbantási tudásán.

Fegyvereink és páncélzatunk szintén modolható, de még a Colorado bejárására használt autócsodánkat is átalakíthatjuk. Feljavíthatjuk tulajdonságait, erősebb fegyvereket pakolhatunk rá, de a kinézetét is megváltoztathatjuk a különféle garázsokban megvásárolható cicoma cuccokkal. Ja, és mivel fedélzeti MI-je van, csacsoghatunk vele. Lényegében a gépjárművünk egy szteroidozott KITT.

Végezetül,van egy reputációs rendszer is a játékban, ami a hírnevünk állását mutatja. Minden frakció egyénien reagál ténykedésünkre, és a párbeszédektől a küldetések abszolválásáig minden befolyásolhatja. Ha beszólunk egy frakció főnökének, akkor az egész banda megsértődik, de lehet, hogy az ellenlábasoknak meg pont ez tetszik. Illetve, ha lemészároljuk, teszem azt, a város gazdagjainak sarjait, mert azok elárulták és halálba küldték a lakosság egy részét, akkor a szülők sandán fognak ránk nézni, míg a helyi seriff keblére ölel, hiszen megkíméltük egy halom papírmunkától.

Pusztító szabadság

Wasteland 3 egy remek játék lett, ami nemcsak méltó az elődeihez, de túl is szárnyalja azokat. Grafikailag és hang szempontjából szintén korrekt lett – bár az tény, hogy közelről a karakterek nem valami szépek, de mivel csak elhanyagolható mennyiségű párbeszéd során közelítünk rá a figurákra, ez nem zavar sok vizet. A zenéje pedig iszonyú jó, ahogy a hangzásvilága is.

Ha nagyon bele akarnék kötni, a fenti egeres problémán túl talán a harcrendszert dobnám fel. Itt sem kell semmi komolyra gondolni, de kicsit úgy éreztem, hogy a találati esélyek számolása ad-hoc működik. Néhány alkalommal tipikus XCOM-helyzet állt elő, vagyis már ledugtam a rosszarcú torkán a gépfegyver csövét, ott volt a 90%-os találati biztosság, mégis úgy mellé lőttem, hogy kis híján a mellettem álló havert találtam el (ez persze most költői túlzás, de a játékban tényleg van friendly fire, szóval a mellé ment lövedék veszélyes lehet a csapattársakra). Ám míg az XCOM-ban ez koncepcionális szemétség volt, itt nem hiszem, hogy ez a helyzet, mert a Wasteland 3 távolról sem olyan nehéz és frusztráló játék. Plusz az is megesett, hogy 45%-os találati aránnyal és géppuskával úgy lőttem homlokon a lőtávolság peremén álló delikvenst, mintha mesterlövészpuskával küldtem volna meg.

Ezeket leszámítva a Wasteland 3 egy nagyszerű játék, amit a sorozat és a műfaj hódolóinak vétek lenne kihagyni, mert nagyon jó szórakozás. És rendkívül addiktív, mert mindig van egy új terület, egy új karakter, egy új küldetés, amit meg kell még nézni. Szóval megyek is, és kiderítem, hogy Major Tom mellé vajon fel lehet-e venni a csapatba egy kibercsirkét.