A Willy Morgan and the Curse of Bone Town az a kalandjáték, amit a készítők szánt szándékkal a Lucasarts-kedvencek tengelyére helyeztek. Willy Morgan az apja eltűnése után Bone Townba utazik, ami mintha csak egy modern Mêlée Islanden helyezkedne el. A főhős is egy fiatal srác, így a retró kaland-életérzés mellett az ifjúsági filmek hangulata is felsejlik, melyeket a délutáni matinék keretein belül kaptunk el annak idején. Az ImaginaryLab olasz munkatársai összeszedtek mindent, amit gyerekkorukban imádtak, és egy kis indie csapatot alkotva kihoztak a koncepcióból egy korrekt point-and-click címet.

Ha az egyes elemeket nézzük meg sorban, a Willy Morgan látványával kezdjünk. Ez ugyanis markáns stílust kölcsönöz a játéknak, amiben a Chuck Jones-féle torz perspektívájú hátterek keverednek egyfajta érdekes 3D rendereléssel. Tehát a rajzfilmes megközelítést CG-dizájnnal keverik be, ami sajátosan köti össze a kora kilencvenes évek kalandjátékait az évtized későbbi próbálkozásaival. A stílus ad némi egyediséget, de talán egy kis archaikus ízt is a játéknak. Ez mondjuk, szerintem, teljesen tudatos, mivel újszerű mechanikákat és ötleteket csak elvétve találni a Willy Morganben. A kalandjátékok alapvető ötleteit gondolták újra a készítők, és szerencsére 1-2 agyafúrtabb próbatételtől eltekintve az alkotás nem is lett túl nehéz.

Egészen jól fut a Switchen tesztelt verzió, bár a PC-s gépigény alacsony elvárásait elnézve ez nem is csoda. A hátterekbe néha azért beleolvadnak az érdekes tárgyak, de a készítők egy okos HUD megoldással kiemelhetővé tették az interaktív elemeket. Korrekt a kezelőfelület is, Switchen felváltva lehet tapizni és akár analóg karokkal plusz gombokkal is játszani. A Willy Morgant kellemes oktató rész vezeti fel, ami beletanít minket a használatába, szóval tényleg bármilyen kezdő ifi-kalandor bátran belevághat. Sajnos a technikai oldal már nem mindig helyezi jó megvilágításba a Bone Town-i sikátorokat. Ennek részeként olykor hősünk vagy az NPC-k mozgása, eltűnése, tereptárgyakkal való összegabalyodása csorbítja az élményt. A prezentáció kapcsán egy valami nem tetszett még: a zenei aláfestés. Ezek ugyanis nem mindig találtak be nálam, de ezzel szemben a szinkronhangokat nem érheti komolyabb kritika.

Jópofa kis kalandjáték a Willy Morgan and the Curse of Bone Town, de tényleg „kis” játék. Alig pár óra alatt kipörgethető. Nem is mutat sok egyediséget, lépten-nyomon a popkulturális hivatkozásokkal házal. De nem is annyira baj ez, a nyári limonádék közé simán befér, és lazán magammal vinném a képzeletbeli olaszországi vakációmra. Nem rengeti meg a műfajt, de egy gyors kalandozásra mindig vevő vagyok, és erre tökéletesen megfelel a ImaginaryLab csapatának legújabb fejlesztése.