H.P. Lovecraft munkásságát és a Cthulhu-mítoszt talán ma már senkinek sem kell bemutatni. Az amerikai író a weird-irodalom máig legnagyobb alakja, akinek novelláiból a mai napig készülnek játékok, filmek és társasok egyaránt. Lovecraft munkássága az én fiatalkoromat is végigkísérte: sorra vettem ki a novellásgyűjteményeit a helyi könyvtárból, amikor olyan 16-17 éves voltam (természetesen Stephen King klasszikusai mellett). Lényegében az összes itthon elérhető, vagy magyarul is kiadott Lovecraft-kötetet beszereztem idővel, és örömmel láttam, hogy a Cthulhu-mítosz hány helyen köszön vissza a popkultúrában. A szerkesztőségben persze nem én vagyok az egyetlen, aki rajong Lovecraft borzongató irományaiért – többek közt Böjti és Zoo_Lee is nagy fanok –, viszont Junji Ito-val már eléggé más a helyzet. Ito az egyik leghíresebb japán mangaka, aki a horror műfaján belül tevékenykedik. Nagyban hatott rá Lovecraft (konkrét novelláit is feldolgozta), viszont kiépített magának egy olyan azonnal felismerhető, egyedi stílusvilágot, ami összetéveszthetetlen más alkotók szürreális fantazmagóriával. Junji Ito úgy képes a frászt hozni az emberre, hogy fekete-fehér rajzai örökre beleégnek az emlékezetünkbe. Éppen emiatt csodálom és gyűjtöm a munkáit. Nos, a korai hozzáférésben már bemutatott World of Horror mind Lovecraft, mind Ito munkáiból merít – az egészet pedig a retró szöveges kalandjátékok játékmenetével fűszerezi.
A világítótorony rejtélye
Adott egy tengerparti japán városka, valamikor az 1980-as években. Különféle borzalmak ütik fel a fejüket, emberek tűnnek el, mások elkezdenek furcsán viselkedni és a kozmikus rémségek már az ajtón kopogtatnak. Több karaktert is irányíthatunk és célunk az, hogy megoldjuk a városka körüli rejtélyeket. Immár nemcsak egy, hanem számos ilyen rejtély a rendelkezésünkre áll, de újoncoknak érdemes azzal kezdeniük, amit a játék kezdésképp felajánl (Spine-Chilling Story of School Scisors). A végső cél, hogy elérjük a közeli világítótorony tetejét (vajon mi lehet odafenn?), viszont ehhez számos feladatot meg kell oldanunk. Kicsit olyan az egész, mint egy Eldritch Horror társasjáték. Haladni kell szépen, felfedezni a környezetet, gyűjtögetni az értékesebb tárgyakat, fejlődni és harcolni – igen, ez is bekerült. Néha elénk kerül valami ocsmány rémség, amit le kell verni. Ilyenkor RPG-szerű mechanika köszön be (ami elsőre engem a korai Pokémon-játékokra emlékeztetett), és lehet bevinni ütéseket, spéci támadásokat, varázslatokat meg egyebeket. A cél, hogy az ellenfél HP-ját még azelőtt levigyük nullára, hogy ő végezne velünk. A dolog nincs túlbonyolítva, viszont a játék nagyon random. Simán megeshet, hogy az első pár percben már bedob egy ilyen harcot és azt vesszük észre, hogy bármiféle értékelhető fegyver nélkül csépeljük a rémséget, illetve imádkozunk, hogy ne mi feküdjünk ki előbb.
Ebből a szempontból a World of Horror beillik roguelite-nak is. Ami feldobja az egészet, az a megvalósítás. Ez egy az egyben a ’80-as éveket idézi, még az indítás is olyan, mintha valami CRT-monitoros ősrégi PC-n játszanánk suli után. A chiptune-zene tökéletesen illeszkedik ehhez, a több befejezés pedig természetesen adott. A Lovecraft novelláiból táplálkozó játékok alapkelléke a sanity (józan ész) mérő, amire itt is figyelni kell, hiszen a túl sok borzalmat látva lazán becsavarodhatunk, utána pedig már a legnagyobb paranormális detektív sem lesz képes megmenteni az elátkozott városkát a Mérhetetlen Vénektől. A játék alapkelléke a kiszámíthatatlanság. Totál random események következhetnek be, ezért érdemes tényleg a legelső – ajánlott – történettel kezdeni, majd jöhet a többi, amikben fokozatosan egyre több random-esemény jöhet szembe.
Ez a játékelem pedig egyszerre áldás és átok. Ötletes, hiszen általa tényleg nincs két ugyanolyan végigjátszás, ugyanakkor rendesen elveheti az ember kedvét a további kalandozástól, ha mindjárt egy mini-sztori legelején, bármiféle hasznos védelem nélkül belefut valami táposabb ellenfélbe, ami két csapásból padlóra küldi. A World of Horror tehát nem a casual-rétegnek szól, hanem azoknak, akik már a ’80-as, ’90-es években ismerkedtek a videojátékok világával és nem rettennek meg a kihívástól. Szintén ajánlott a program Lovecraft, vagy még inkább Junji Ito rajongóinak, hiszen az egész képi világ és történetvezetés olyan novellákból és mangákból merít, amiket jól ismerhetnek a két említett szerző kedvelői. Összetett és hangulatos játék lett a teljes verziós kiadássá hízott World of Horror, viszont jó szívvel tényleg csak azoknak tudom ajánlani, akik nyitottak mind a nosztalgiára, mind a kissé nehezebb játékmenetre – a többiek inkább a két Pókember új kalandját nyüstöljék!
