A Wargaming.net csapata az elmúlt öt év alatt sikeresen küzdötte fel magát apró stúdióból igazi cégóriássá, amit World of Tanks című MMO-játékuknak köszönhettek. A sikerük olyannyira elsöprő volt, hogy a Wargaming azonnal belevágott pár folytatás elkészítésébe is. 2013-ban érkezett tőlük a World of Warplanes, mely ugyanazt a tankos sémát követve már a levegőbe repítette a játékosokat, majd most szeptemberben jött a Warships, amelyben vízre szállhattak a lelkes hadvezérek, hogy a hullámok hátán is összemérjék erejüket.

Itt a víz az úr

A Warships megjelenése nem érte váratlanul a sorozat szerelmeseit, hiszen már jó előre beharangozták annak készülését. Ennek oka az volt, hogy a készítők eleinte azt a célt tűzték ki a szemük elé, hogy később egyetlen játékban, egyetlen hadszíntéren mérhessék majd össze erejüket azok a játékosok, akik harckocsikkal, repülőgépekkel vagy épp hadihajókkal szeretnének megmérkőzni egymással. De a készítők hamar rájöttek, hogy ezt szinte lehetetlen megoldani, ezért aztán önálló életre kelt a Tanks, a Warplanes és most a Warships is, mely utóbbi épp most lépett ki a nyílt a bétafázisból. Aki egy órát is játszott valamelyik régebbi résszel, az valószínűleg azonnal otthon érzi magát a Warshipsben is, ami tulajdonképpen követi a Tanks és a Warplanes által már kitaposott utat, s hasonló szórakoztató elemek segítségével csábítgatja magához a haditechnikára kicsit is fogékony játékosokat. Adott ugye kétszer 15 játékos, akik egy 25-50 négyzetkilométeres arénába összeengednek egymással. Az a csapat nyer, amelyik a legtöbb acélszörnyeteget küldi a tenger fenekére, de persze a helyzet nem mindig ilyen egyszerű. Előfordul, hogy területeket kell elfoglalni és irányítás alatt tartani, de ezekkel tulajdonképpen a játékosok jelentős része nem is foglalkozik, csupán lövik egymást ész nélkül, ahogy a World of Tanksban már megszokhattuk.

A flotta

Pedig annak ellenére, hogy a Warshipsben gyakorlatilag hadihajókat irányítunk, melyekkel értelemszerűen csak egy síkban tudunk mozogni, bőven akadnak itt is különféle taktikai elemek, melyek színesítik a játékélményt. Először is az arénák nem csupán szimpla vízfelületek, melyeken bárki ellát bármeddig (jó, akad ilyen is), hanem tarkítva vannak különféle szigetekkel is, melyek takarást biztosítanak számunkra egyes helyzetekben. De ami még fontosabb, hogy a különféle hajótípusok rendkívül sokoldalúvá teszik a harcokat, hiszen mindegyik más-más harcmodort, taktikát és játékstílust igényel. A hajókat négy kategóriába sorolja a program. Először is vannak cirkálók, akik voltaképpen az arany középutat képviselik a játékban. Velük játszva távolról, tüzérségi sortüzekkel próbálhatjuk meg eltalálni a másikat. Viszonylag gyorsak, képesek leszedni a repülőgépeket az égről, valamint egyes típusokon találunk torpedóvetőket és felderítő repülőgépeket is. Aztán ott vannak a csatahajók, amelyek a leghatalmasabb, legpáncélozottabb masinái a haditengerészetnek. Ezek a hajók már keservesen lassúak, tehát többnyire mire odaérünk valahova, már vége is a bulinak, de fegyvereik ereje és páncélzatuk ezeknek a legdurvább. Sőt, a csatahajók önmaguk javítására is képesek, így aztán velük játszva kényelmesen bekaphatunk pár találatot anélkül, hogy rögtön jajveszékelnünk kéne. Aztán ott vannak a rombolók. Ők a flották leggyorsabb hajói, többnyire torpedókkal próbálják meg megsemmisíteni ellenfeleiket. Bár ezek a rombolók kicsik és nagyon gyorsak, pár találat elég nekik ahhoz, hogy elsüllyedjenek. Viszont hihetetlen károkat képesek okozni, ugyanis ha ügyesen lavírozunk velük és ki tudjuk használni a többiek lomhaságát, egy-két torpedóval a tenger fenekére küldhetünk velük egy cirkálót vagy akár egy komolyabb páncélzattal rendelkező csatahajót is. A negyedik kategóriába a repülőgép-hordozók tartoznak, akik hasonlóan egyedi játékstílust képviselnek, mint a World of Tanksban az önjáró ütegek. A hordozók igyekeznek a távolban maradni, fedélzetükről pedig sima vagy torpedó-bombázókat küldhetünk fel a levegőbe, amelyek aztán pikk-pakk szétszedhetnek bárkit. Védelemre pedig vadászgépekkel rendelkeznek, melyek légi harcok során jönnek jól. Ez a rendszer tehát egy hasonlóan precízen felépített, mint ami a World of Tanks esetében is működött: a kő-papír-olló elvét kihasználva kell megválogatni a célpontjainkat, ki kell használni a terep nyújtotta lehetőségeket, és tudnunk kell, hogy hol és mikor érdemes harcba bocsátkoznunk.

Tengeri betegség

Leegyszerűsítve a dolgokat maga a játékmenet csak annyiból áll, hogy a távolsága és a sebessége alapján megpróbáljuk kiszámítani azt, hogy hol lesz az ellenségünk pár másodperc múlva, majd eleresztünk oda egy sorozatot. A fegyverek ezután szép lassan újratöltenek, majd megpróbáljuk mindezt újra és újra, ameddig vagy ő, vagy mi el nem pusztulunk.  A torpedóvetőkkel felszerelt rombolókkal persze már más a helyzet, a repülőgép-hordozókkal pedig egészen újszerű játékot kell majd űznünk, de a lényeg, hogy a World of Warships hasonlóan egyszerű, szórakoztató és izgalmas, mint elődjei voltak. Emellett ugyanúgy megvannak a mélységei is, melyeket a taktikusabb játékosok klánokba verődve biztosan kihasználnak majd, harci formációkba verődve igyekeznek majd úgy játszani a játékot, ahogy azt valóban kéne.

De hasonlóan az elődökhöz, itt sem fogjuk megúszni anélkül, hogy ne fizessünk komoly pénzeket annak érdekében, hogy gyorsabban fejlődjünk vagy beszerezzünk egy komolyabb hadihajót. A fejlődési rendszer ugyanis kínkeserves farmolásra és grindelésre készteti a játékosokat, ahol a legelszántabb MMO-mágusok is befásult arccal fogják egymás után csatába küldeni egyik hajójukat a másik után. A rendszer tök ugyanolyan, mint a Wargaming előző játékaiban: a Tier 4-es szintű cuccokat még viszonylag könnyűszerrel megszerezhetjük, elég 15-20 meccset lenyomnunk mindegyikkel ahhoz, hogy összegyűjtsünk elég XP-t vagy ezüstöt, hogy feloldjuk és megvegyük a következő kategóriájú hajót. De Tier 4 felett viszont már olyan falak állják utunkat, amelyeket csak a legelvakultabb játékosok másznak meg. 25.000, 50.000 vagy 250.000 XP összegyűjtése rendkívül embert próbáló feladat főleg úgy, hogy ingyenes többszereplős játék lévén folyton összeakadunk majd olyanokkal, akiket egy fikarcnyit sem érdekel az, hogy mi győzni szeretnénk, s ez bizony alaposan lelombozza a legelszántabb parancsnokokat is. És ilyenkor úszik a képbe a mikrotranzakciós rendszer, ahol bevásárolhatunk aranyból. Ebből aztán vehetünk magunknak dupla-XP napokat, heteket vagy hónapokat, vagy esetleg prémium hajókat a felső tierekből. De még ezek segítségével is nagyon repetitív, gyakran unalmas grindelésből áll csak a játék magasabb szinteken, s már egy Tier 5 osztályú csatahajó megszerzése is olyan szinten fárasztó, hogy elmegy az élettől is a kedvünk, mire megkaparintjuk azt, hát még ha olyan egzotikumokra vágyunk, mint a híres Midway.

Végtelen tengereken

De azért nem olyan vészes a helyzet, mint ahogyan fent vázoltam, hiszen a World of Warships egy remek kis játék, ahol a tálalás is mindent sokkal elviselhetőbbé tesz. A hajók eszméletlen gyönyörűek, ráadásul rengeteg van belőlük (egyelőre csak Japán és Amerika képviselteti magát, de már érkezik az orosz flotta is). A látvány mellett pedig a zene és a hanghatások olyan szinten tökéletesek, hogy a hideg kirázza az embert tőlük. Ahogy a csatahajók ágyúi eldördülnek, vagy amikor recseg-ropog alattunk a hajótest, illetve ahogy hallgatjuk, miként fordulnak körbe a lövegtornyok, mind-mind tökéletes illúzióját kelti annak, hogy egy olajszagú, vas ízű tengeri ütközetben veszünk részt.