Kezdeti megrázkódtatások
…sivárságot, lefelé görbülő szájú kukacokat -- legalábbis ezeket mutatták a megjelenés előtti képek. „Ez lenne az, amit 15 év tapasztalat birtokában elénk tesznek után a fejlesztők, ezt harangozta be az EA olyan nagy hévvel?” -- kérdeztem a képeket vizsgálva. Azonban az apró bitkukacok már nevetve várták azt a pillanatot, amikor keserűen a játék indítása menüpontra léptem: a 2010-es Worms-kaland hihetetlen erővel vágott arcul, így örökre agyamba vésődött a régi szólás igazsága: ne ítélj elsőre!
Csak később jöttem rá, hogy az a grafikai tálalás, amivel a játék szolgál, a széria fejlettségét jelenti. Ezzel hozták létre a készítők telefonon a tipikus Worms-hangulatot. A pálya valóban nagyon egyszerűen néz ki: egy ilyen-olyan mintás földből, plusz egy vízfesték-hatású háttérből áll, de az egészet a 3D-s effektussal felturbózott hulló falevelek, hópelyhek, és a valóban hullámzó tenger teszi fergetegessé. A lágy tempójú lövöldözés és a kiforrott grafikai összkép valami hihetetlen végeredményt szül, az ember a harmadik másodpercben azt veszi észre, hogy élvezi a grafikát. A pukkanó bombák és pöfékelő rakéták most is a játék védjegyét jelentik, mint megszokott és jól bevált szereplők.
Féreginvázió
A játékmenet nem sokat változott 15 év alatt, így azokat sem éri majd meglepetés, aki legutoljára a legelső Wormsszel játszottak. Adott a fegyvereink tűzerejével szétrombolható pálya -- és most is vigyázni kell, mert a lábunk alatt a mélységes tenger terül el, ami a fürdőzésre vágyó kukacoknak instant halált jelent. Az ismerős bazooka-gránát-shotgun triót leszámítva a fegyverarzenál tradicionálisan lecserélődött, de idén is kiváló féregtelenítő mordályokat kaptunk. A gránátok csapata a taktika egyik fontos elemét képezi: egy jól elhajított „csomag” a pályaelemek (benzineshordó, akna) hatására hatalmas pusztítást okozhat, én mégis az ellenfelek mellé helyezett időzített puskaporgombócokat favorizáltam, így repítve őket a mennyek kapuja felé. Miután körökre osztott gyilkolásról beszélünk, velünk párhuzamosan ellenfeleink nem mozoghatnak, ami megadja a szokott taktikus ízt a játéknak.
Lyukasfejűek
A kukacok megint cím- és főszereplői a sorozatnak, idétlenségüket a sajátos elmeháborodás szolgáltatja, állandóan grimaszolnak, baromkodnak -- valóban egészen karakteresek. Sajnos azonban a tipikus agyhalál idén is beköszönt: az MI nem képes az ellenfél egyszerű mozgatásának elvégzésére, így általában egy hordó átugrása is nehézséget okoz a program által vezérelt kis fickóknak. Ráadásul ellenlábasaink rendre az ütést használják támadásként, aláásva az emlegetett taktikát. A halálpontos űrkukacokból is visszavettek, így az ellenfelek cselekvés helyett hipp-hopp a tengerbe zuhannak. Ha viszont fegyvert ragadnak, ne hidd azt, hogy ők nem ismerik a „one shot, one worm” jelszót…
A negatívumok élharcosa a teljesen egyszerű pályaszerkesztés, amely alaposan megnyirbálja a játékélményt. Nincs már az, ami régen, amikor az első körökben mindenki a túlélés érdekében biztonságos helyre mászott, és az egysíkú pályák miatt nem lesznek a hegytetőről a völgyben megbúvó partizánok ellen induló hadjáratok sem (miközben a defenzív csapat jól tudta, hogy „valaki” a hegy oldalát „véletlenül” telerakta aknákkal). Ezáltal sokszor a Worms legnagyobb erénye vész el -- igen, ismét csak a taktika...
Le tudod lőni az almát a fejemről?
Mindennek ellenére, ha rákap az ember a játékra, nagyon könnyű elveszni benne. A karriermód változatos küldetéseket rejt, ha valamelyik megtetszett, abba később is belevághatunk. Lassan EA-szokásként emlegethetjük az achievementek hosszú sorát, most azonban jól felépítetten, élvezetes feladatokkal jelenik meg ez a népszerű lehetőség, ellentétben több korábbi telefonos játékban látottakkal. Van itt még három különböző játékmód is, melyekből ráadásul hiányoznak az alapkoncepció hibái, sőt, ezekben kifejezetten a stratégiai érzékünkre lesz szükség.
Két legény egy gáton
A Worms 2010-ben újfent találunk egy multiplayer módot. A játék azonban nem próbálkozik a nehézkes és kiforratlan bluetooth-lehetőséggel, ehelyett az egyszerűbb, kézről kézre járós módozatot választja, körökre osztott játékmenetének hála ketten izgulhatnak egy készülék előtt -- vagy akár hárman is! És ha esetleg a játék kisorsol nekünk egy kiváló, jól felépített pályát, találunk egy velünk egykorú ellenfelet, akivel megbeszéljük, hogy melyik túlságosan erős fegyvert nem használhatjuk, akkor hihetetlen élménnyel leszünk gazdagabbak, köszönhetően a jól kiérlelt multinak.
A féreglyuk a mennybe visz?
A teszt végén jogosan merül fel az olvasóban a kérdés: mégis, milyen játék is akkor a Worms 2010? És bár igaz, hogy sikerült ellene annyi negatívumot felsorolnom, hogy más platformon már élettelennek nyilvánítanám a próbálkozást, itt viszont az egyik legjobb telefonos játékról beszélünk. Ha az okoz fejfájást, hogy drága pénzen melyik játékot válaszd a telefonodra, akkor a Worms ellen nem tudok felhozni egyetlen komoly, negatív végkicsengésű mondatot sem…
