Egyszer volt, hol nem volt, élt egy jóságos boszorkány a kerekerdő közepén. Meseszép házikóját jókora mocsár vette körbe, ezért aztán nem sok látogatója akadt, hiszen a környékbeliek messzire kerülték a lápot és a körülötte lévő, sűrű erdőt. A boszorkány napjai így meglehetősen unalmasan teltek, társaság hiányában ugyanis jobbára régi, poros könyvek olvasgatásával és a ház körüli teendőkkel igyekezett múlatni az időt. Egy napon aztán különös dolog történt: beállított a házhoz egy fekete kecske, és szinte követelte tőle, hogy kövesse őt a kertbe, azon belül is egy elhagyatottabb, gazzal dúsan benőtt részre, ahol ősi romok húzódnak a tekergő indák alatt. A boszorkány gyorsan összeütött egy varázsfőzetet, amely segítségével a kecske immár emberi hangon szólalhatott meg. Elárulta látogatásának célját, és megkérte a banyát, hogy segítsen neki megnyitni egy átjárót a romok között. Ehhez azonban több feladatot is el kell végezni, és innentől kezd érdekessé válni a Wytchwood.

Mint a mesében

Ez ugyanis alapvetően egy kalandjáték, de craftolós mechanikára épül, és még némi szerepjátékos mellékíze is van. Mondhatnánk, hogy olyan, mint egy zölden izzó varázslötty, amibe csak a jó ég tudja, mennyi összetevőt kutyultak. Szóval vagyunk mi, a játékosok, akik az erdei boszorkány bőrébe bújnak, aki előtt szépen apránként megnyílik a világ, és eljuthat előbb a mesebeli erdőbe, majd a faluba, és így tovább. A mesékből jól ismert helyszínek és karakterek köszönnek vissza, ami a látvánnyal kombinálva tényleg olyan képest fest, mintha egy megelevenedett mesekönyvet játszanánk. Összefuthatunk tündérekkel, az erdőben tevékenykedő Vadásszal, vagy akár A csodatevő kút meséből a legidősebb fiúval is, de rengeteg érdekes karaktert mozgat a játék.

Érdemes mindenkivel beszélgetni, mert legtöbbször ők jelentik a továbbjutáshoz vezető út kulcsát. A Vadásztól például kapunk egy fejszét, amivel korhadt fákat hasogathatunk darabokra, a kútnál lévő fiú egy kisebb lapátot ad, amivel köveket zúzhatunk szét, de metszőollót vagy lepkefogó hálót is így szerezhetünk. A lényeg többnyire az, hogy valamilyen főzetet is el kell készítenünk a továbbjutás érdekében, amihez viszont több speciális alapanyag is szükséges. Az erdőben portyázva találhatunk gallyakat, leveleket, virágokat meg egy csomó alap dolgot, de az igazán spéci löttyökhöz már olyan extra cuccok kellenek, mint például egy kutyának a szőre, egy kék madártoll, egy zölden világító kő, vagy egyéb különleges tárgyak. Nos, ezeket kell összeszednünk, legtöbbször úgy, hogy egyéb holmikat hozunk össze hozzájuk. Például madártollat csak úgy tudunk szerezni, ha előbb egy csapdával elejtünk egy közelben repkedő tollas jószágot. Ehhez csapda kell, a csapdához meg gallyak és kötél, és utána már craftolhatjuk is. Ez persze csak egy (nagyon alap) példa volt, mivel később sokkal komplexebb cuccokat kell összeállítanunk.

Tündérpor

A craftolás a Wytchwoodban mindennek az alapja. Van egy különleges nézetünk is, ami megmutatja az adott helyszínek vagy karakterek gyenge pontjait, bár ez ebben az esetben inkább a megoldást rejti egy-egy feladatra. A boszorkány nem tud továbbjutni egy kutyán, aki rendre megugatja és elijeszti őt? Nosza, meg kell nézni, hogy mi kell a kutya megszelidítéséhez (egy kis húsba rejtett altató megteszi), és már mehetünk is tovább. Honnan szerzünk húst? Például az erdőben ugrándozó mókusokból. Hogyan kapjuk el őket? Ehhez megint csak jó szolgálatot tehet a csapda, amit ismét el kell készítenünk, és már vissza is kanyarodtunk a craftoláshoz. A játék szerencsére egyáltalán nem nehéz, így akár 8-10 órát is lazán bele lehet tenni úgy, hogy szinte észre sem vesszük. Látványügyileg abszolút parádés, amit a fejlesztők megalkottak: az élénk színekkel teli, egyedi, mesekönyves illusztrációkat idéző grafikai megvalósítás rögtön elnyerte a tetszésemet, amihez csak hozzátett az őszi hangulat és a rendkívül fülbemászó zene – utóbbit biztos, hogy külön is fogom hallgatni.

Összességében a Wytchwood egy remek kalandjáték, melynek alapjai a craftolásban keresendők, és amíg a különféle összetevőket gyűjtögetjük, egy varázslatos történet kezd kirajzolódni előttünk, mítoszokkal és tündérmesékkel. Könnyen lehet, hogy ha még az ősz folyamán játszom Wytchwooddal, akkor toplistás lett volna nálam, de így is melegen ajánlom azoknak, akik egy igazán egyedi, stílusos kalandjátékra vágynak!