A közismert mondás szerint „mindenki a maga szerencséjének kovácsa”, azonban szegény Ivan hiába püfölte üllőjét, a balszerencse így is rátalált. Viszontagságai egy erdőben kezdődtek, ahol a balsors és balszerencse egyszemű öregasszonya, Likho útjába keveredett, aki küzdelmük során egy karral könnyebbé tette. A szakmáját tekintve különösen kellemetlen fordulat után Ivan megmaradt kezébe vette sorsát és pörölyét, azonban békés napjai nem tartottak sokáig. Mindeközben ugyanis a nagyhatalmú Baba Yaga látogatást tett a cárnál álruhában, mindössze egy vekni kenyérért esedezve, aki viszont nyomban ajtót mutatott neki. Látván, hogy elődeihez hasonlóan az új cár is szívtelen, a boszorka felfedte kilétét, távozása előtt pedig megátkozta az uralkodót. Jóslata szerint a legbalszerencsésebb félnótás jelenti majd a cár vesztét, de ha végezni próbálna vele, birodalma abban a pillanatban porrá lesz. A cár idővel Ivan személyében rálel feltételezett végzetére, akit más lehetőség híján lehetetlen küldetésekkel bíz meg, azt remélve, hogy az egyik során jobb létre szenderül, és ezzel megtörik az átok.

A Yaga fantasztikus, mesekönyvbe illő, a legapróbb részletekig kézzel rajzolt stílusban tárja elénk a szláv folklór meséinek és mitológiai lényeinek izgalmas keverékét. Az egyedi látványvilág persze nem minden, ezt ugyanis hozzá tökéletesen passzoló népzenei betétekkel, valamint rímekbe öntött dialógusokkal is fokozza a játék, amiket élmény hallgatni. De mégis, mire megy a kovács egy sor félelmetes szörny ellen? Megbízható pörölye Ivan szakértő kezében nem csupán halálos fegyver – és bumeráng –, de egy sokszínű arzenál kulcsa is. Elég csupán egy üllő, némi nyersanyag, no meg pár kacat vagy varázstárgy, és Ivan egy még brutálisabb pöröly mellett hiányzó karja helyén máris pajzzsal, sarlóval, ásóval vagy más célszerszámmal indul csatába, melyek más-más funkciót töltenek be, nemcsak a harcban, de a pályákon való navigálás során is.

A természetfeletti lények mellett rengeteg érdekes, olykor plusz küldetéseket adó karakterrel is összefuthatunk a faluban és a pályákon is, utóbbiak pedig, mivel procedurálisan generáltak, minden alkalommal mást tartogatnak. Egy kívánságokat teljesítő hal, egy érméket kérő iszákos, egy csapat útonálló, egy bosszúszomjas szellem, netán egy gyönyörű szűznek álcázott szörnyeteg? Sosem tudhatjuk előre, így mindez izgalmasan változatássá teszi Ivan utazásait és az újrajátszást is.

Megvannak persze a történetet keretező, több végkimenetelű fix pontok, de az ezeket összekötő út sosem ugyanolyan. A dialógusok mellett a narratíva egy részéről is mi dönthetünk, például hova/milyen céllal, milyen napszakban induljunk el, vagy karakterünk épp milyen tanulságot szűrt le legutóbbi kalandjából, ami aztán mind hatással lesz kovácsunkra és környezetére. A Yaga világában akárcsak a szörnyek, úgy a balszerencse sem csupán babona. Ivanra nem jellemző válaszainkkal, tetteinkkel vagy külső tényezők hatására növekvő balszerencsénknek komoly kárát láthatjuk, így többek között búcsút inthetünk kedvenc pörölyünknek vagy felszerelésünknek.

A Yaga egy fenomenális interaktív népmese egy hihetetlenül tehetséges, apró bukaresti csapattól. A magával ragadó grafikai és zenei stílus harmóniája mellett a sokszínű karakterek és a minden alkalommal más élményt nyújtó pályák többszöri újrajátszás során is garantáltan lekötik az embert. Minden porcikájából süt a fejlesztők szeretete.