Tesztek

Belerúgsz egy ellenfelet a közeli húsevő növény kitátott szörnypofájába, majd robbanószerrel pakolsz meg egy másik punkot, hogy a rohamozó mutánshorda közepébe hajítsd, ezzel és egy csúnya robbanással megtépázva a társaságot. A Bulletstorm világa még mindig őrült, még mindig állandó fordulatszámon pörög, és még mindig rohadtul élvezetes.

Veszélyes dolog klasszikus videojátékokat újramelegíteni, főleg ha egy olyan csapat áll neki, amely korábban csupán egyetlen játékon dolgozott. A Shadow Warrior azonban bizonyítja, hogy nemcsak a Bulletstormot fejlesztő lengyel People Can Fly ért a reflex-shooterek műfajához, de honfitársaik, a Hard Resetről ismert Flying Wild Hog is.

Gondolom, rajtam kívül sokan láttátok már azt az interneten folyamatosan fel-felbukkanó képet, amely a kilencvenes évek FPS-eit hasonlítja össze korunk termékeivel a pályafelépítés szempontjából. Bár mondhatnám, hogy túlzás ez a grafika, de sajnos egy cseppet sem, és nekem is be kell vallanom, hogy az esetek 90%-ában azért is nem tudnak lekötni a modern First Person Shooterek, mert egy óra után megunom, hogy csak szaladok előre egy „csőben”, és két átvezető jelenet között lövöm a mindig ugyanabból a sarokból felbukkanó ellenfeleket. Talán kicsit régivágású vagyok, de a single player játékélményt még mindig a multiplayer elé helyezem, és az utóbbi évek FPS-ei ebből a szempontból nem nagyon kényeztették el a hozzám hasonló embereket. Egészen mostanáig.