Tesztek

Minden világnak megvannak a hősei, és ha történetesen ezek egykor festett fémfigurák voltak, hát legyen. A táblás játékból készített taktikai eposzban orkok, farkasok és hibridek csapnak össze a fény erőivel...

Az 1930-as évek Amerikájában ráérő mexikóiak (más néven chicanók) indították el a divatot, mely szerint némi külső és belső tuningolással az addig szürkének tűnő négykerekűt csillogó-villogó jelenséggé varázsolják át. A leginkább szembetűnő változtatásnak a látványos fényezés mellett az erősen módosított hidraulikus felfüggesztés számított, mellyel az autó eleje megemelhetővé vált, amolyan „bólogató” mozgásra késztetve a verdát. Az idők folyamán aztán egyéb fejlesztéseket is alkalmaztak a kocsikon, elég említeni a felfelé nyíló ajtókat, a beépített DVD-lejátszót, minitévét, vagy éppenséggel a minél intenzívebb basszus kiemelésére szolgáló hangfalakat. Hétköznapi forgalomban ugyan viszonylag ritkán lehet megcsodálni egy efféle járgányt, ennek ellenére az egész szubkultúra a motoros találkozókhoz hasonlóan a mai napig él és virágzik (leginkább az Államokban).

Vannak bizonyos helyek, ahová az ember élete során ideális esetben nem jut el, és ennek különösebben nem is érzi hiányát -- legalábbis nehezen tudom elképzelni, hogy valaki huzamosabb időt szeretne eltölteni elmegyógyintézetben vagy éppen börtönben. Mindazonáltal ezek a létesítmények (érthető izoláltságuk okán is) rendelkeznek egyfajta rideg, nyomasztó hangulattal, melyet számos film, könyv próbált már visszaadni, több-kevesebb sikerrel. Talán az egyik leghíresebb alkotás, mely büntetés-végrehajtási intézetben játszódik, a Remény rabjai, de érdemes megemlíteni a Bosszú börtönében vagy éppen a Szökés Alcatrazból címeket is -- ez utóbbit a San Francisco-öböl közepén elterülő szigeten álló, maximális biztonságú börtön ihlette, aminek falai közt töltötte büntetését többek között maga Al Capone is.

Se szeri, se száma az emberi faj és a földön túlról érkező létformák (általában nem túl baráti) viszonyát feldolgozó filmeknek, ám valószínűleg az 1982-ben készült The Thing rendelkezik mind közül a legnyomasztóbb atmoszférával. Kevésbé ismert film ugyan, mint az Alien vagy a Ragadozó (magyar földön A Dolog, illetve A Valami néven vetítették annak idején és terjedt el VHS-szalagokon), de megérdemli, hogy ezekkel a kultusznevekkel említsük egy lapon. John Carpenter rendező Ennio Morricone segítségével (aki a film ridegségét mesterien alátámasztó zenei aláfestést szolgáltatta) egy rettentően komor és félelmetes hangulatú alkotást szabadított a világra, mely a mai napig „kellemes” perceket tud okozni azoknak, akik szívesen néznek pörgő akciót ugyan mellőző, ám roppant véres és látványos jelenetekben bővelkedő műveket, nagyszerű színészi játék kíséretében -- nemcsak a főszereplő Kurt Russell, de tucatnyi társa is kiválóan teljesít. Mivel igencsak régi, por- (illetve stílszerűen) „hólepte” horrorról van szó, és a játék tulajdonképpen közvetlenül a film utolsó jelenete után veszi fel a fonalat, röviden érdemes összefoglalni a történetet.

A 80-as, 90-es években igen nagy népszerűségnek örvendett hazánkban is Knight Rider tévésorozat. Az 1986-ban létrehozott Davilex Games minden rajongó számára elérhetővé tette a régi álmot: ha csak virtuálisan is, de KITT volánja mögé ülhetünk. Mivel a legtöbb film- vagy képregény-feldolgozás meglehetősen élvezhetetlenre sikeredett, jogos a félelem, hogy ez is csak egy hasonló próbálkozás. Jelen cikkből kiderül, így van-e...