Tesztek

Ha a Milestone neve felmerül, instant beugrik mindenkinek, hogy a videojáték-iparban ők szolgálják ki a motorozás szerelmeseit, hiszen évről-évre szállítják a MotoGP és a Monster Energy Supercross szériák hivatalos adaptációit.

A Kylotonn átadta a stafétát a Racewardnak, a stúdió pedig elhozta nekünk a remek fizikát a RIMS Racingből – kár, hogy ez ide most kevés.

A Worldslayer DLC-nek hála jó okot kaptunk arra, hogy visszatérjünk Enoch barátságtalan világába.

A toronyvédelem és az akciójáték viszonylag ritkán szerepel egy mondatban, de a Dwerve készítői alkottak egy érdekes hibridet.

A Föld után most azt űrbe merészkedik a szimulátorok műfaja: ezúttal hajóbontónak kell felcsapni, csakhogy a munkahely a rideg, zéró gravitációs űr, az elhalálozás pedig a munka velejárója.

Berobbant a Ubisoft új üdvöskéje, amely az extrém sportok világába kalauzol el minket, méghozzá hatalmas adag állatságokkal nyakon öntve.

Az Outriders eddig hatalmas sikernek tűnik, és bár a játék közel sem tökéletes, így is abszolút érthető, hogy miért kapták fel ilyen sokan.

Újra itt vannak a mechek, de a támadó szörnyetegek helyett most már inkább egymással küzdenek.

Licencelt versenyjátékai mellett saját motoros szériáját is pátyolgatja a Milestone: immáron negyedjére gurultunk ki a Ride garázsából.

Odakinn szakadatlanul zuhog az eső, a mennydörgést megelőző villámlások pedig másodpercnyi időre fénnyel töltik meg az ódon szobát, ahol főhősünkkel épp az egyik méretes szekrény mélyén rettegünk, résnyire nyitott ajtók mellett – a rideg sötétben pedig ekkor halk kaparászást hallunk magunk mellől.

Visszatérnek a Hibbant-sziget harcosai, hogy ismét egy igen komoly problémával nézzenek farkasszemet, ám ezúttal Fogatlant és kis barátját többé-kevésbé nélkülöznünk kell, hogy egy új, még növésben lévő sárkányfiókával vágjunk neki az izgalmas, fejtörőkkel teli kalandoknak.

Az olasz Milestone motoros szekere megállíthatatlanul megy előre. A szokásos éves címek mellett azonban idén megdobogtatták a kétkerekűek szerelmeseinek szívét, mert a 2018-as repertoárt a Ride harmadik része teszi igazán teljessé. Sisakokat fel!

Az óriásszörnyek témaköre soha nem fog kifulladni, pláne úgy, hogy azok masszív méretű robotokkal verekednek egy mega-metropolisz közepén. Ismerős a téma? Ha igen, akkor hegyezd a szenzorjaid és élesítsd az aktuátorokat, ez a mecha ugyanis csak arra vár, hogy beülj a pilótafülkébe, és segítségével pürévé taposd az ágaskodó monsztákat.

A motorozás kedvelői annyira várták már a tavaszt, hogy a kétkerekűekre épülő játékok valami őrületes mennyiségben kezdtek özönleni. Van már szuperkrosszunk, MX vs ATV-féle őrületünk, most pedig meghódíthatjuk a Man-szigetet is. Irány a TT!

Van olyan, aki azt mondja, cicimániás vagyok. A kerekded formákért pedig valóban rajongok, de mikor az utcán, a tévében, a moziban, sőt már a videojátékokban is rendre szembe jön a női nem csodás látványa, kicsit sem titkolt erotika társaságában, akkor vajon bennem van a hiba?

Amikor beérkezett tesztelésre a FIFA 18, úrrá lett rajtam a zavaradottság. Rövid volt az idő, hiszen be kellett férjek a lapzárta határidejébe, noha azt sem tudtam, hogy hol is kezdjem el a labdakergetést. Az első indítás azonban sínre tette a dolgokat.

Licencelt versenyjátékai mellett az olasz Milestone csapata tavaly már fejest ugrott a motorversenyek tiszta esszenciájába, a Ride pedig kizárólag a sport szeretetéről szól. Ennek kiváló bizonyítéka a folytatás, ami a kerekeken kívül mindenből többet kínál.

A Milestone nagyon rákapcsolt: az olasz csapat már évi 2-3 autós-motoros játékkal jelentkezik, ami komoly sorozatgyártásnak minősül. Ráadásul ezek a programok más-más területét fedik le a motorsportnak, azaz akad választék bőven.

David Braben és apró brit csapata visszatér egy újabb körre ahhoz a stílushoz, melyben már sikerült néhány emlékezetes alkotást összehozniuk. A látvány viszont csalóka: a Screamride csak első ránézésre egy szokásos újabb hullámvasutas játék.

A jó munka elvégzéséhez többek között ugyan valóban idő kell -- ez azonban nem feltétlenül igaz a számítógépes játékok világára...

A Capcom szereti felidézni a múltat, mi több, ebben jó is a japán kiadó, elég csak a Street Fighterre gondolni. Sajnos azonban előfordul, hogy a feltámasztó rituálé nem sikerül, az eredmény pedig egy életképtelen, épphogy csoszogó, beteges klón lesz.

Egy olyan rideg és ellenséges világban, mint a fagy borította E.D.N. III, nem sok dolog maradhat életben. Pár helyi élőlény tudott alkalmazkodni a körülményekhez, de az emberiség itt csak vendég lehet. Ide csakis a szeretet ereje képes melegséget hozni.

Ha a magyar játékipar kerül szóba, mindenki rögtön RTS-ekre, de legalábbis RTS-hibridekre asszociál. Van egy csapat, aki padlógázzal menekül a skatulyából – a Nemesys Games a másik örökzöld témában, autóversenyben utazik.

A legtöbb játékot, amit elvileg "közkívánatra" adnak ki, nem annyira a köz, inkább a fejlesztő cég kívánja, és ők is főleg a bevételt. A Joy Ride Turbo kivételesen más: ezt tényleg akarták a gamerek.