Két éve, akkor még a világ nagyvárosainak létét fenyegető szörnyetegek hatására jelentek meg a mechek, akikkel aztán le lehetett zúzni a dögöket. Mcmacko kolléga a hullámzó minőség és a változó jellemzők ellenére élvezte a harcot, bár tesztjében megjegyezte, hogy a fejlesztéssel megfűszerezett kampánynál sokkal jobban sikerült az egymás elleni harc a mechákkal. Nos, itt a második rész, az Override 2: Super Mech League, és a fejlesztők, úgy tűnik, hogy túlságosan is odafigyeltek a PC Guru kritikájára: a folytatás ugyanis már szimplán az egymás elleni harcokat kínálja, néha egy-egy hordázással, amikor a szörnyetegek is megjelennek. De vajon a korábban extra játékmódként működő szegmens elég most egy teljes játékra? 

Ligákba tömörülve

Sztori alig van, lényegében egy karakter mesél nekünk a küldetések között, de még maga a stúdió is úgy gondolta, hogy ez esélyesen senkit nem érdekel, pláne nem ebben a tempóban és stílusban, mert ha az opcióknál rákeresve a szükséges beállításokra, nem veszel le a dübörgő zenéből, akkor lényegben semmit nem hallasz a kiselőadásból. Elsőre aztán kitanulod a mech irányításának nem túl nagy fortélyait, megküzdesz az első opponensekkel, majd jöhetnek a ligák, illetve a túlélő feladatok, mikor özönlenek a szörnyek, akiket le kell zúzni. A legfontosabb azonban a mechek elleni harc, amire az egész játék épít.

1v1, 2v2, mindenki mindenki ellen… ráadásul a rendszer előzékenyen meghagyja a lehetőséget arra, hogy amint elkezd emberi ellenfeleket összeszedni a világhálóról, te máris választhatod a botokat. Ami azért nem utolsó szempont, mivel a megjelenés napján a 4-es meccsekbe is maximum egy emberi játékost sikerült begyűjteni, szóval úgy érzem, szükség lesz erre a megoldásra. Természetesen más gép ellen küzdeni, soha nem hoz olyan izgalmakat, mint hús-vér, gondolkodó személyek ellen harcolni, de ha ez van, ezzel kell beérni. Mechekből pedig van bőven, összesen 21 fő a külön elérhető Ultramannel együtt, és természetesen mások a képességeik is, bár ez lényegében a mozgáskultúrán és a speckókon látszik meg. A pályákon ideiglenesen használható fegyvereket szedhetünk össze, van feltölthető ultimate támadás, kombózás, védekezés, illetve ott van a helyszínek (van egy tortás is, az édességek kedvelőinek) sajátos jellemzőinek kihasználása is.  

Zúzda

Az Override 2: Super Mech League tehát lényeges újdonságot nem hoz, sőt leszűkíti az első játék lehetőségeit a multira kiélezett arénaharcokra, de legalább nem köti a játékos szórakozását az online ellenfelek jelenlétére, hiszen azokat botokkal is képes kiváltani. Maga a látvány nem rossz (PS5-ös tesztverzió érkezett), de semmi extra, hasonlóan színes, mint az előzmény, csak az elmosást nem használja olyan mértékben, a harc és kezelés pedig jól múködő, olajozott. Összességében tehát semmi gond nincs a Modus alkotásával, viszont én hiányolom belőle a szörnyek elleni normális harcot a történettel, és valahogy kevésnek érzem a 2-4 szereplős bunyókat, amik hosszabb távon azért nem kötnek le annyira. Persze mindehhez visszafogottabb ár dukál, így nagyon nem tudok belekötni a stúdió döntésébe, sőt még az is lehet, hogy a választás kifejezetten jó, az online csatatér pedig előbb-utóbb megtelik, de ezt már az idő dönti el, addig pedig marad a személyes vélemény.